Múlt héten össznépi köszöntős koccintás volt a szüleimnél, amihez természetesen a szűk családban meg kell adni a módját a falatozásnak is. Anyuci már legalább egy hete beharangozta, hogy pizzát süt, amitől teljesen bezsongtam, mert többnyire ritkán járunk haza a szüleimhez, hiszen ők vidéken laknak, így mindig örülök, ha valami megszokott finomságot készít. Ez valahogy régi hagyomány, hogy évente egy szülinapi ünneplésnél ez kerül az asztalra.

Aztán csütörtökön csacsogtunk és mondta, hogy változott a terv, nem lesz pizza. Nagyon csalódott lettem, aztán kiderült, hogy apukám sem volt oda a változtatásért, és mielőtt dzsihád töret volna ki, ezért végül pizza lett belőle.

Karácsonyra kapott tőlünk egy frankó mediterrán ízvilágú szakácskönyvet, és mivel egyre többször próbál ki és vezet be új ízeket a konyhába, ezért egy új pizzatészta receptet is bevetett. Mondanom kell, igencsak jó sikerült. Mivel a családunk nagyétkű, ezért 1,5 kiló lisztből készítette az adagot – kb. 10 főre – de meglepő módon, most egy teljesen sztenderd, átlagos adagot adok meg alapul. Ebből a 1,5 kilós mennyiségből készült 2 gáztepsinyi és 5 pizzalapnyi tészta.

A lisztet cserélhetjük teljes kiőrlésűre is, azonban úgy hosszabb lesz a sülés ideje és kicsit szárazabb a tészta, legalább nekem a korábbi tapasztalataim ezek voltak. Így vannak ételek, amikor semmilyen körülmények között nem adom fel a finomlisztet. Ha megköveznek érte, ha nem.

Hozzávalók

50dkg liszt
2,5dkg friss élesztő
2dl meleg víz
1dl tej
fél tk. só
kevés cukor
oregano
2ek. olaj

A tejet meglangyosítjuk, egy teáskanálnyi cukrot szórunk bele, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk.

Közben a lisztet összekeverjük a sóval, felmelegítjük a vizet, majd ha az élesztő felfutott, hozzáöntjük a liszthez a vízzel együtt, adunk hozzá oregano-t, egy kevés olajat, majd gyúrjuk lágy tésztává.

Meleg helyen – radiátoron, előmelegített sütő melegétől langyos konyhában -. megkelesztjük, kb. 30-40 perc alatt, hogy legalább a kétszeresére dagadjon.

Amíg a tészta pihen elkészíthetjük a feltétet is hozzá, de a feltétet egy külön posztban részletezem. (egy feltétet, ami nem igényel külön előkészületet, a poszt végén megosztok Veletek)

A legjobb, ha a tésztát nem a feltéttel együtt sütjük meg, mert a feltéteknek nincs szüksége annyi időre, mint a tésztának.

A tepsinket olajozzuk ki, formáljunk több cipót, a tepsink méretétől függően, és ízlésünknek megfelelő vastagságúra nyújtsuk ki. Én pl. a közepes vastagságút szeretem, de van, aki az extra vékonyat, vagy az egészségtelenül vastag tésztát kedveli.

Melegítsük a sütőt 180 fokra, és 10-15 perc alatt süssük meg, hogy egy nagyon picit megpiruljon a tésztánk.

Ezután pedig az ízlésünknek megfelelő feltétet kenjük rá, reszeljünk rá sajtot és tegyük vissza a sütőbe, - amit közben 150 fokra visszavettünk - kb. 5-10 percre, feltéttől függően.

Amit én a legjobban szeretek, ha nem rendelem a pizzát, az a fűszeres paradicsomszószos, gombás-virslis feltét, avagy a fokhagymás tejfölös alapú hagymás-gombás-sonkás.

A gombás virslisről egy külön posztban írok, azonban a hagymás teljesen egyszerű:

Mennyiségeket azért nem írok, mert mindenki eldönti, mennyi tésztát süt, és milyen feltéteket kreál hozzá. A gombát megpucoljuk, és egy evőkanálnyi vajon megpácoljuk.

A lilahagymát megpucoljuk, és vékony karikákat vágunk belőle. A sonkát szeleteljük fel tetszésünk szerint kisebb-nagyobb darabokra, egy nagy doboz tejfölbe szórjunk sót, és zúzzunk két-három gerezd fokhagymát, majd keverjük jól össze.

A megsült tésztára kenjünk jó alaposan a tejfölös szószból – amiből jól érezzük ki mind a sót, mind a fokhagymát, ki, hogy szereti, de jó sok feltétet vegyesen a gombából, sonkából és a hagymából. A tetejére sok-sok sajt, trappista, vagy füstölt sajt.

Végül, ahogy már mondtam, be a sütőbe, és olvasszuk rá a sajtot, süssük át az egészet.

Mire a posztot megírtam, már csorog a nyálam, de mivel már egy hete diétán vagyok, nem ütöm be a pizzafutár számát. Hangsúlyozom, nem fogom megtenni, azonban valamivel el kell ezt a vágyat fojtani, hiszen mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem :) Legalábbis, ha finomságokról van szó.