Tegnap reggel beültem az irodában levő asztalomhoz és rám tört a kínzó vágy, hogy én most úgy ennék egy kis mákos gubát. És hogy ez milyen szuper is lesz este. Még szerencse, hogy kimondtam ezt a bűvös szót, hogy este, ugyanis ha nem tettem volna, egész nap elkalandoznak a gondolataim és ha lett volna szabad időm ebédszünetben, addig járom a környező étkezdéket, vagy lesem a pizzarendelős oldalakat, amíg meg nem szerzem magamnak. De így békében telt a napom és este, természetesen jó későn, de elkészült a MÁKOS GUBA. Emlékeim szerint legutóbb a kolis éveim alatt csináltam, természetesen akkor is giga fazéknyit, ami pár nap alatt el is fogyott, de hát majdnem az is 10 éve volt :) Nagy adagot készítettem, nyugodtan mondhatom, hogy inkább 5-6 főre. Olcsó, gyors és nem utolsó sorban gyermekkoridéző a hangulata.
Hozzávalók
10 kifli
0,8dl - 1 liter forró tej
300g darált mák porcukorral összekeverve
1 reszelt citrom héja
A feladvány nehéz: Kezdjük azzal, hogy egy jó nagy levesfőző lábosra lesz hozzá szükség. A kiflit kb. centis vastagságúra szeleteljük fel, közben a tejet forraljuk fel. A mákot daráljuk le, porcukorral, hiszen így nem fog a darálóba ragadni. Reszeltjk hozzá egy citrom héját is, az ízhatás fokozása érdekében. Ha tényleg autentikusra akarjátok csinálni, eszetekbe ne jusson bolti cukrozott darált mákot venni!!!
A kiflire szórjuk a mákot, rázzuk össze egy kicsit, majd a forró tejet öntsük rá apránként és keverjük össze óvatosan, esetleg a fedőt az edényre téve jól össze tudjuk forgatni. Figyeljünk arra, hogy a kifliket alaposan áztassa el mindenhol a tej. Ez az aranyszabály. Ám azért javaslom a tejet apránként hozzáadagolni, mert az sem túl szívderítő élmény, ha a kiflit szétáztatja a tej.
Érdekes tapasztalat, hogy amilyen édesnek tűnt a cukrozott mák, azért még egy evőkanál porcukrot tettem hozzá, hogy elérjen a kellő édességet.
Lehet hozzá vaníliasodót készíteni, de mivel erre már nem volt időm tegnap, le is maradt a repertoárból.