Én próbálkozom, kísérletezem, feladom, aztán újrakezdem. Kissé kiszámíthatatlanul, de mindig visszatérek. Annak ellenére, hogy az elsődleges vizsgálat nem mutatta ki a glutén-érzékenységem, megállapodtunk a dokival, hogy ez egy glutén-intolerancia. Hát a szervezetem rohadtul nem tolerálja a lisztes dolgokat ez tuti. Sőt, mihelyst újra kapott ezekből a "mérgező finomságokból", bepánikolt, raktározott, én pedig úgy nézek ki mint egy túlméretezett lufi. Pontosabban dömper, de még a gyerekkorunkból származó. Ugye emlékeztek rá?

Nos: próbálkoztam a kenyerekkel. Használtam hozzá útifűmaghéjat: ettől ragacsos lett a tészta. Aztán nagy félve, kipróbáltam a xantángumit, amit alapvetően tusfürdőhöz használok zselésítésre. Gyerekek! Olyan kenyeret kaptam általa, mint a rendes bolti fehér kenyér! Ugyan nem olyan puhát és finomat, de az állaga remek és legalább egészséges, laktató lett. 

Az alapreceptet Kollár anita Gluténmentes és finom című könyvéből lestem, de néhány dolgot behelyettesítettem és módosítottam, részben az otthon fellelhető alapanyagok, és az ízlésem függvényében. 

Hozzávalók (40dkg-s vekni)

5dkg barna rizsliszt
5dkg cirokliszt
10dkg tápiókakeményítő (ha kukoricakeményítő van az sem gond)
2ek. puffasztott quinoa
1tk. szárított élesztő
1tk. barna cukor
1tk. só
1tk. xantángumi
1/4tk szóbabikarbóna
1,25dl víz
1ek. olaj
1 tojás
1/4 tk. almaecet

A száraz hozzávalókat keverjük össze, ugyanezt tegyük meg a nedves hozzávalókkal is. A nedves alapanyagokat keverjük össze a szárazzal és kb. 5 perc alatt robotgéppel - annak is a dagasztókaros megoldásával keverjük homogén tésztává. Ezt meleg helyen kelesszük 90 percen keresztül.

Lábjegyzet: Ne várjunk olyan csodát, mint a fehér lisztes barátainktól, ezek az alapanyagok nem így működnek. A kelés ezen alapanyagok esetén egy jóval szivacsosabb, levegősebb tésztát eredményez, méretben szinte alig látható a változás.

Két verziót javaslok a továbbiakban, attól függően, hogy mikor tervezitek megsütni a kenyeret:

Azonnali sütés:

Vizes kézzel formáljunk csinos kis bucit. Ahogy a fehér liszt esetén lisztet használunk a tészta "ragasztásához", itt a víz tölti be ugyanezt a funkciót. Ha azonnal megsütjük, akkor a tészta ropogósabb lesz, de nem olyan szép mintha pihentetnénk egy éjszakát.

Pihenős verzió:

Tegyük tányéron hűtőbe és pihentessük 10-12 órán keresztül. Mielőtt megsütnénk, szobahőmérsékleten pihentessük további 40-60 percig. Tudom, picit macerás és időigényes, de tényleg megéri a ráfordított időt és energiát.  Nekem ebben a verzióban a tészta is sokkal jobban ízlett.

További lépések:

A sütőt melegítsük fel 220 fokosra, és tepsit béleljük ki sütőpapírral. 

Nedves kézzel alakítsuk a cipót a kívánt formára. Figyeljünk arra, hogy legyen mindig kellően vizes a kezünk. 

A bucit vagdossuk be, kenjük meg egy tojással - a receptben egy tojást írtam felhasználásra, de ehhez még egy tojásra szükségünk lesz, pontosabban néhány kenésnyire. Alaposan szórjuk meg lenmaggal és szezámmaggal. 

A sütő aljában egy tálban helyezzünk vizet, majd toljuk be a veknit és süssük meg.

A recept alapvetően magasabb hőfokot írt elő, hosszabb időre, de nekem egyelőre úgy tűnik a 30 perc elegendő. Lehet, hogy a hőmérsékletet még lejjebb kell venni, hogy ne barnuljon meg sülés közben ennyire a kenyér, de ez majd egy következő körben kiderül, ha sütök kenyeret. 

Viszont a szkeptikusoknak jó hír: a teljes alapanyag-költség kb. 280 forintban meg is áll. Egy-egy ilyen kenyeret a boltban 1200-1500 forint körül kaphattok meg.