Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne főzzek még egy adag lekvárt. Ugyanis a múlt héten, bár finom lett, mégiscsak dzsemnek nevezném, nem lekvárnak. Aki a bolti lekvárhoz van szokva, annak tök jó, de nekem nem ez az igazi. Nem tudom, anyukám hogy csinálja, de le merem fogadni, hogy nem tesz bele…

Képzeljétek el, galettet 2014-ben csináltam először, csak akkor még pitének hívtuk. :) Már akkor is azt imádtam benne, hogy nincs vele semmiféle faxni. Pont azt hozza, amit egy egyszerű vajas tésztától várunk. Lehet epres, mint amit most csináltam, vagy barackos, amit barack szezonban szoktam sütni…

Érdekes mindig vannak időszakaim, hogy mire vagyok rákattanva. Egy ideig nagyon mentek nálam a muffinok, aztán rájöttem, hogy sokkal inkább szeretem gyűjteni a muffinos / cupcake-s „relikviákat” Így a zoknitól a hűtőmágnesen a karkötőig minden szerepel a palettámon J Az egyik kedvenc sütim a Rákóczi…

Az elmúlt időszakban nem volt túl nagy szerencsém a süteményekkel. A cukrot a karamellizálás helyett kicsit megégett, a kekszet igénylő süti avas volt, majd a gyömbéres tallérral egy örökkévalóságig tartó küzdelmet folytattam. Mivel nem vagyok hozzászokva, hogy nem sikerül…

Már tavaly is gondolkoztam azon, hogy lekvárt kellene főzni. De mivel mindig a nagymamám és anyukám teszi ezt, eddig nem éreztem rá különösebb ingert, hogy saját magam vegyem kézben a lekvárfőzést. Sokkal kényelmesebb volt csak fogyasztóként élvezni a jó kis hazai ízeket.…