Ezt megelőzően sosem ettem babkát, csak rettegtem azoktól a gyönyörűen szétnyíló, kakaóban és fahéjban úszó csodáktól. Ha tudom a titkát, már korábban beszippantott volna a mámor. Eszembe se jutott, hogy megnézzek róla egy youtube videót, aztán már nem bírtam ellent állni a kísértésnek. Meg AKARTAM sütni. Tele akartam tölteni fahéjjal. Péksütiben a fahéj az igazi gyengém, virágban meg a frézia, így adta magát. Nagyon is.

Még mindig a számban érzem azt a kellemesen puha és langyos kelt tészta ízt, amit egy hatalmas bögre tejjel kísértem le. Ami nagy szó, mert tejet még kevesebbet iszok mint kólát. Nagyjából sosem.

Móni nevezhető a Rama hivatalos cukrászának, kísérletezte ki a Rama sütiskönyvbe a sós babka-koszorút, de azon a bizonyos hétvégén édesre vágytam. Méghozzá fahéjasra! Nem akármilyen fahéjból! A külföldi utakról mindig fűszerekkel térek vissza és arab vidékről rendszeresen hozok fahéjat, mert ott még a zamata is teljesen más. 

A klasszik formát szerettem volna megsütni, azonban a tészta olyan szépen megkelt, hogy egy koszorúnyi lett belőle. Paff! Megettük mind, egy percig se féljetek!

Miből alkottam a fahéjas csodát?

Tészta:

2 dl tej
2,5 dkg élesztő
10 dkg kristálycukor
40 dkg liszt
1 tojás + 1 sárgája
10 dkg olvasztott vaj

Töltelék:

15dkg barna cukor
15dkg olvasztott vaj
fahéj
2-3 marék dió
1 alma

Szirup:

0,5 dl víz
5dkg kristálycukor
1 ek. méz

Hogyan készül?

A gépi dagasztás híve vagyok, ehhez először a langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt - a cukorból egy csipetnyit teszek bele, a többi megy a liszthez, amibe jöhet a tojás és a cukor. Ezt összekeverem, és az élesztős tejet hozzáöntöm. Amint kezd szépen összeállni a tészta, hozzáadom az olvasztott vajat, amitől egy szép selymes, homogén tésztát kapunk. 

Mivel nálam a kutya miatt mindig 20 fok körül van a hőmérséklet, ezért egy cseppet befűtök azaz begyújtom a sütőt és nyitva hagyom az ajtaját, melegedjen csak a levegő. Csak óvatosan, mert legutóbb, gondoltam gyorsítok a folyamaton, és beteszem a sütőbe - üvegtálban - a tésztát, hát nem megsült az alja?! Azt hittem agyvérzést kapok. 

A tésztánk 30-40 percig keljen nyugodtan egy kiolajozott tálban, figyeljünk rá ne keljen túl és ne bőrösödjön meg a teteje, így fedjük le egy konyharuhával.

Felolvasztom a vajat a töltelékhez, majd a fahéjas cukorral összekeverem. Korábban szárazan szórtam, de ezzel a technikával sokkal könnyebb eloszlatni. Felaprítom az almát és egy csepp fahéjba forgatom, majd a diót is apróra vágom egy nagy késsel. 

A tésztát szép vékonyra és téglalapalapúra kinyújtom, figyelvén arra, nehogy elszakadjon a tészta. Eloszlatom rajta a fahéjas cukrot, végül alaposan megszórom a dióval és almával. Alapvetően ez az ízvilág egy erőse télies hangulatot áraszt, de a fahéj mindig nyerő.

Ahogy a fahéjas / kakaóscsigánál - nehogy diszkrimináljak - már megszokhattuk, csavarjuk fel a tésztánkat. Ha túl hosszú (40centi), akkor a felcsavarás után vágjuk ketté, ha tetszik az általam is preferált koszorú, akkor jöhet a rettegett kaszabolás.

A tésztát hosszanti irányban óvatosan kettévágjuk - így olyan, mintha a csigánkat mikroszkóp alatt félbevágva meg akarnánk vizsgálni. 90 fokkal elforgatjuk a feleket, hogy felfelé legyenek a jól látható fahéjas-tésztás rétegek. A tészta felénél x-alakba helyezzük és óvatosan elkezdjük összetekerni őket.

A legkönnyebb, ha ezt a tésztát tortaformában sütjük ki, amit előzetesen kibéleltünk sütőpapírral. 

Óvatosan helyezzük bele a tésztát és 20 percet kelesszük még. 

A sütőt 170 fokra melegítsük fel, és 35-45 perc alatt süssük meg. Ha mégsem koszorú formában gondolkoztok, akkor 30-35 perc alatt elkészül. Végezzetek tűpróbát a tésztán, és ha kell, süssétek még néhány percig, nehogy nyers maradjon a közepe. Ha úgy látjátok, az átlagnál jobban pirul, fedjétek le egy alufóliával.

Ha elkészült, locsoljuk rá a vízből, mézből és barnacukorból felolvasztott szirupunkat és langyosan fogyasszuk hideg tejjel.