Idén elég rendesen benéztem a szilvalekvár-szezont - kis rutintalan liba! - és július végén sütöttem egy adagot. És akkor megfogadtam, hogy ugyanazzal a technikával, szeptemberben is újra nekifutok. Kis adagokban nyomultam, hiszen már csináltam megannyi lekvárt. Egyet sajnálok, hogy a ribizlivel nem pepecseltem.

A legviccesebb, hogy ezt a receptet strandolás közben kaptam el, miközben épp hallgatóztam, hogy a helyi nyugdíjasok miről pletyóznak. Még voltam annyira pofátlan is, hogy bele is kérdeztem a receptbe, de tökre megérte.

Végy:

 3 kiló "Stelli", avagy Stanley szilvát. Beszterceiért indultam, de se híre, se hamva.
10-15 dkg nádcukrot (legközelebb még ennyit se teszek bele, mert végül túl édesnek ítéltem meg.)
fahéjat
1 kikapart vaníliarúd magvait 
(egy kevés ecetet)

Mindennek a titka az ecet, ami abban segít, hogy ne égjen le a szilva, szóval öntsünk egy picit a tepsi aljára, amibe egyenletesen eloszlatjuk a megmosott és kimagozott szilvát. Tettem hozzá cukrot, de lehet, hogy nem kellett volna, majd jövőre nem teszek bele, pont.

Megszórtam a kedvenc fahéjammal, félidőben egy vaníliarudat ketté vágtam, kikapartam a magvát és belesütöttem a lekvárba.

130-150 fokon kb 4-5 órán át sütöttem. Néhányszor átforgattam és amikor már kellően sűrűnek ítéletem meg, üvegekbe töltöttem. Miután kihűlt, felcímkéztem és a többi csodás kis lekvár mellé állítottam.

Majd a szilvalekváros-diós palacsintához kiváló lesz!