Van egy fura szokásom. Állandóan jár az agyam, keresek-kutatok, és mivel a nap csak 24 órából áll, ezért vannak dolgok, amelye nem jut idő. Éppen ezért a telefonom guglijában konstans 80-100 ablak van nyitva. Köszi teló, hogy bírod a strapát! Néha eszembe jut valami, felgörgetek, megnézem, becsukom, újat nyitok.
De a Rugelach receptje most már több mint másfél éve állta a sarat. Várt kitartóan. Féltem tőle, mert mégiscsak sajtkrémes, de mégiscsak olyan gyönyörű és ellenállhatatlan. Elsőre osztráknak gondoltam volna. Aztán képzeljétek! Ez a közép-európai zsidó konyhákból gyökerezik. Még a szó is többjelentésű: jelenthet tekercset, sarkot, a gyökere, mint a "rugel" utalhat, arra is, hogy mennyire fenséges. Már a szó maga is csodálatos. Az íze pontosan ugyanezt tükrözi!
Ezzel a süteménnyel akadt még egy dilemmám. Milyen krémsajt van a piacon forgalomban? Ugyanis a dobozokon mindenhol sajtkrémként tüntetik fel, de a szabálykövető lelkem ezt nem tudta feldolgozni. Persze, amikor csináltam, csak 8-ig lehetett a boltba menni, és 7.50kor még az egyikbe tipródtam és kocsiba-be, rohantunk a másikba, hogy idősáv vége előtt 2 perccel vegyünk egyet vagyis kettőt. A Sparban. Pontosan mindkettő ugyanolyan, viszont a Philadelphia kétszer annyiba kerül. (És továbbra sem tudom a krémsajt és sajtkrém közötti különbséget, mert az azóta vásárolt sajtkrém is ugyanolyan állagú volt)
Hozzávalók
Nem apróztam el, mert tudtam, hogy el fog fogyni, így azonnal kb. 2 adaggal sütöttem.
A tésztához:
270 g teavaj
270 g krémsajt (Sparban Philadelphia vagy Arla)
150 g porcukor
45 dkg rétesliszt (eredetileg 33mal indultam, de még simán felvett a buci 10 dekát, lehet hogy Nektek is érdemes kevesebbről indítani),
egy csipet só
Töltelékhez:
lekvár, dió
A kenéshez:
1 tojás
egy kanál tej
A lényeg, hogy minden hideg legyen, különben sokkal sokkal több anyagot vesz fel a tészta és a kétségbeesés - utóbbi nagyobb valószínűséggel.
Miután célba értem és beszereztem a krémsajtot, boldogan kevertem a kihabosított vajhoz, megsóztam, végül apránként hozzágyúrtam a lisztet. Mivel a rétesliszt picit durvább, a tészta pedig nagyon zsíros lett, így réteslisztet használtam hozzá.
Mivel a kézmelegtől nehezen formáztam, így amikor a buci összeállt egy homogén tésztává, a hűtőben pihentette még egy fél órát.
Közben a családban közvélemény-kutattam, ki milyen töltelékkel kéri. Egységesen megszavazták a sárgabarackos-diós, a fahéjas diós és a szilvalekváros-diós verziókat.
Utána:
Vékony, téglalapalakú tésztát nyújtottam - lehetett volna még vékonyabb is - majd ahogy a kakaós csigát is megkenjük, úgy töltöttem meg igény szerinti töltelékkel a tésztát. Én nem a hagyományos körcikkelyre vágtam és úgy tekercseltem fel, nekem jobban tetszett a picit laposabb, csiga szerű opció. Sokkal jobban illik számomra a karácsonyhoz.
Amikor csak fahéjas cukrot és diót teszünk a tésztába, sokat és még annál is többet szórjunk bele. A kakaós csigától annyiban tér el a tekerése, hogy jobbról és balról is feltekertem középre, így lett kellően guszta méretű a csiga. Pont egy falatnyi. Majd hosszában elvágtam és úgy dolgoztam velük. Majd kb hüvelykujjnyi vastag szeletekre vágtam és a tetejét egy cseppet lenyomtam, hogy még laposabb legyen. (ezen még van mit dolgozni).
A lekvárosokba a diót durvára törtem, vastagon megkentem lekvárral és alaposan megszórtam dióval is, mielőtt feltekertem.
Mielőtt a 170 fokra előmelegített sütőben 15-20 percet sütjük, tojással és egy kis tejjel kenjük meg a tetejét, hogy szép színe legyen.