Fincsa-nindzsa

A tökéletes "kardemummabullar"

2021. január 24. - fincsanindzsa

Ez a recept is egy jó ideje a bakancslistámon porosodott, de egy ausztrál pék instáját nézegetve, kedvet kaptam hozzá, ugyanis több mint 7000 kardamomos csigát formázott meg. Egyes lépésekről tett fel videót is, így legalább 20-szor megnéztem, és aztán előkészítettem a hozzávalókat. 

Gondban voltam picit a recepttel, így először valakiét kipróbáltam. Ilyen is régen fordult velem elő, az meg még ritkábban, hogy 3-szor megsütök valamit egy héten belül, de mintha a tepsi egy Happy Potteres "zsupsz kulcsként" funkcionált volna. Megsült és dehopponált. Állítólag a pocónkba, de kizártnak tartom, hogy közel 40! csiga került volna oda. :) És tényleg nem, mert akadtak hozzá tettestársak is szép számmal.

Tegnap átjöttek a csajok és végre úgy láttam enni másokat is, mint ahogy én szoktam. Búcsúzásképp, mielőtt felvették a kabátot, még gyorsan mindenki befalt egy-egyet. Imádtam ezt a pillanatot.

Átdolgoztam a receptet, de figyeljetek arra, hogy ez nagyban lisztfüggő is, hogy milyen eredményt fogtok elérni.

Én mindenhez királybúzalisztet (KBL) használok, így ha a klasszik bolti lisztet használjátok, akkor kezdetben 10 deka liszttel kevesebbet tegyetek hozzá, ugyanis a KBL nagyon folyadékigényes, főleg ha van benne teljeskiőrlésű liszt is.

Hozzávalók (kb. 15-16 csigányi)

Tészta:

600 g liszt (500-zal kezdtem én is, de még igényelte a lisztet) - ebből 100g tk. liszt volt.
15 dkg kristálycukor (vagy ezzel egyenértékű édesítő, amit használtok)
1 tojás
65g teavaj
3dl tej
10g porélesztő (sokkal szebben kelt tőle a tészta mint a frissel)
hangyányi só

Kennivaló: (persze ez ízlés kérdése mennyire töltsük meg, de ez az arány lett a legjobb. 

250 g cukor
15 dkg teavaj
15 g fahéj
3 g kardamom
 

+1 tojás a kenéshez

img_9891.jpg

A langyos, cseppet cukros tejben felfuttattam az élesztőt. 

A lisztet, a tojást a dagasztóedénybe öntöttem. Az órákkal korábban kiszedett, ekkorra már őrült puha vajat is hozzáadtam a lisztes vacakhoz. (olyannyira megkívántam ezt az isteni vajat, hogy egy picit sóval önmagában nyaltam róla egy jó nagy adagot, csak úgy olvadt a számban!)

Az élesztős tejet hozzáadtam a keverékhez és a robotgépet elindítottam, hadd szóljon. Az első adagot kézzel gyúrtam be, de sokkal egyszerűbb dagasztógéppel dolgozni. Nekem van egy szuper habkártyám, akit a kenyérkészítéshez használok és az edény falára ragadt tésztadarabokat játszi könnyedséggel el lehet vele távolítani. (Ezt néhányszor meg is ismételtem, hogy a tésztába mindig morzsa belekerüljön.

Ahogy említette, először 500g liszttel kezdtem el kidolgozni a tésztát, de szükség volt hozzá még kétszer 50grammra, amit két fázisban adtam csak hozzá. A tészta akkor lesz jó, ha az edény faláról elválik.

Amikor egy homogén tésztát kaptam, a kb. 30 fokra előmelegített sütőbe tettem az edényt és nagyjából a kétszeresére kelt. 

Hangoljuk össze a kelesztés végét és a kencét, amivel megtöltjük a csigát. Így mire a tészta megkel, a vajat olvasszuk fel és forgassuk össze a fahéjas-kardamomos cukorral, ami szinte egy krémmé avanzsálódik.

A tészta mennyisége elég nagy ezért kettévágtam, hogy könnyebben dolgozzak vele. (Az egyik legbölcsebb ötlet volt)
A egyik gombócot kinyújtottam, kb 3-4 mm vastagságúra, majd nagyjából kezeljük ezt a téglalapot úgy, mintha egy kinyitott könyv lenne, így a legegyszerűbb a további lépéseket bemutatni.

A könyv jobb oldalának - persze lehet a bal is, ha az jobban kézre áll -  megfelelő oldalt kenjük meg alaposan a vajas-cukros kencével és a kenetlen oldalt hajtsuk rá a fahéjas felületre. Egy cseppet a sodrófával nyújtsunk is rajta, ha a tészta engedi. Ez a széleinél fontos leginkább, mert az mindig picit vastagabb marad.

Ha ezzel megvagyunk, akkor kaptunk egy téglalapot, aminek a rövidebb oldalát kezdjük el kb. két centis széles csíkokra vágni, majd óvatosan vegyük el az első szálat. Cseppet nyújtsunk a levegőben a tésztán, de csak nagyon óvatosan, nehogy elszakadjon a tészta. Így még simán nyerhetünk rajta 3-7 centit. 

Most jön a csavar, a rettegett. A legnehezebbnek tűnő, de közben egy pofonegyszerű művelet. Hozok hozzá egy újabb példát: MIntha madzagot csavarnánk fel az ujjunkra, melynél a négy ujjunk szélességét használjuk ki vázként. Ugyanígy járjunk el a tésztacsíkkal, majd a végét, amivel már nem tudunk egy teljes áttekerést megoldani, csavarjuk meg és keresztben hajtsuk a tészta alá. Ezt óvatosan, jó nagy távolságra egymástól - 7-10 centi is lehet - tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd tegyük vissza a langyos sütőbe, hogy keljen további 30 percet.

Közben a másik gombóccal is - vélhetően nagyobb rutinnal - játszuk el ugyanezt a hadműveletet.

Ezt is pihentessük fél órát.

A sütőből szedjük ki a megkelt csigákat, egy tojással kenjük le a tetejét és a 180 fokra felmelegített sütőben kb. 15-17 perc alatt süssük meg. (Akkor jó, ha úgy tűnik a tészta, mintha még picit nyers lenne, de ha kihűl, így lesz a legpuhább állagú.

Ha meg akarjátok bolondítani még, fűzhettek hozzá vaníliapudingot, melyet habzsákba töltve, még a tojáskenés előtt a közepébe nyomhattok óvatosan és néhány szem fagyasztott gyümölccsel megkoronázható. A második adagot így csináltam, a harmadikról elspóroltam, de így is tökéletes lett, ha nem a legtökéletesebb.

 Az eszközeim, amit használok hozzá:

img_9890.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://fincsa-nindzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr8516401432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása