Még ugyan a hétvégi Szimpla Vásárnapi bejegyzésemmel adósotok vagyok, de előbb-utóbb ez is a helyére fog kerülni.
Egy ottani íz-élményem szeretném Veletek megosztani, amit most kísérletezek ki éppen és mire megírok a posztot, már ki is vehetem a sütőből. Két gyengém van mostanában: az egyik a Dobos torta (világ életemben gyűlöltem pedig) és az aprósütik. De a lehető legegyszerűbb verzióban. Linzer lekvárral és egy kis dióval, vagy a hógolyó. Azonban két olyan finomságot találtam a hétvégén, amiről napok óta álmodozom.
Kihasználva, hogy nem hoztam ma haza munkát és a fáradtságtól a futópadról is leájultam volna, ezért úgy döntöttem végre megcsinálom a sütikét. Mert a sütés, bármilyen fáradt is vagyok, őrülten kikapcsol.
Az egyik finomságról csak egy szót ejtenék: nutellával összeragasztott linzer, aminek a tetején egy fél dió van.
De ami ennél is jobban bejött, az egy minimál stílusú cookie. Méghozzá egy igazán extrém ízpárosítással. A tésztába Earl grey teafüvet kevertek és úgy sütötték meg a kis lapocskákat.
Tipikus helyzet, amikor keresgélem a recepteket, valahogy sosem jön szembe, amire vágyom. Ez olyan, mint a cipővásárlás. Néhány éve be akartam szerezni egy gyönyörű kék magassarkút, de sehol nem találtam, csak a szemem előtt élt vadul. Aztán 2 év (!) után végre megtaláltam.
A recept keresésére nem szántam ennyi időt, hanem találtam egy jó alapot, majd nekiálltam tesztelni. És végül ez lett belőle:
Hozzávalók:
30dkg liszt
15dkg kristálycukor (bár én most nyírfacukrot használtam)
1 tojás
1ek.joghurt
16.5dkg vaj
csipet só
csipet sütőpor
2 citrom reszelt héja
2-3tk. Eary Grey szálas teafű
Gyömbéreshez:
2-3 marék mandulaszelet
3 cm nagyságú gyömbér reszelve
A vajat olvasszuk meg, közben mérjük ki a többi hozzávalók. A lisztet, a cukrot – most nyírfacukorral próbáltam ki, kíváncsi leszek milyen lesz az íze – a tojást, a sót, a sütőport keverjük össze, reszeljük hozzá a citrom levét, majd a felolvasztott vajat is.
Ha igényli a tészta – nem tapad össze rendesen – akkor 1 evőkanál joghurtot tegyünk hozzá. Ha még mindig nem az igazi, akkor apró mennyiségeket adjunk hozzá. Ne essünk túlzásokba, mert akkor túl lágy lesz.
Ha teljesen összeállt a tészta, akkor keverjünk bele teafüvet. Ha nem tartjuk elegendőnek a 2-3 teáskanálnyit, szórhatunk még hozzá.
Most úgy csináltam, hogy a tésztát két részre szedtem szét és az egyik gombóchoz a teafüvet kevertem, a másikhoz pedig egy kb. 3centi nagyságú gyömbért reszeltem, és azt dolgoztam bele.
Végezetül fóliába tekerve a hűtőbe rakjuk egy 30-40 percre, hogy megdermedjen.
Mivel lusta voltam elmosni a gyúródeszkát, ezért úgy döntöttem, hogy sütőpapíron fogom kisodorni a tésztát. Ez azért is volt jó, mert így nem kellett lisztet rakni a tészta alá, hogy ne ragadjon le.
Kb 4 centis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd a tetejét megszórjuk mandulaszeletekkel. Csak a gyömbérest, hogy ne legyen az ízek kavalkádja.
A sütőt 180 fokra állítsuk és kb. 10 perc alatt világosra sütjük.
A második tepsit alacsonyabb hőfokra tettem: 170 fokon sült 15 percig.
Egy adagból, kb. 50 darab sütike készül.
Fém- vagy műanyag dobozban tároljuk, így jobban eláll és nem szívja meg magát nedvességgel.
A reggeli kávé mellé nagyon finom! De önmagában fogyasztva rágcsának is bejön :)
