Harmadik hét összefoglalója

2020. június 17. - fincsanindzsa

Nagyjából vasárnap hajnali kettő körül, egy kultórált délutáni sütögetés után azzal a kellemes f@szkivan életérzéssel ébredte, hogy megint úgy ég a nyelőcsövem, mint életemben kevés alkalommal. Nem vagyok gyógyszerpárti, így csak bízni tudtam a szódabikarbóna erejében.

A hetemet fizikailag a fermentált káposzta tette tönkre. Először vörös, égető hólyagocskák, csaláncsípés szerű kiütések lettek az ujjaimon, majd mára szinte teljesen lekopott egy teljes réteg bőr az ujjaimról és a tenyeremről, valamint úgy megöregedett a kezem, mint amilyen a hőn szeretett nagyim „dolgos keze” volt.

Szóval nagyikéz és égő gyomor. A fermentált káposzta egy pofonként ért, ugyanis be akartam építeni a savanyúkáposztát. Sokszor.

Az égető érzés pedig a csülkös bablevestől volt. Igyekeztem kikerülni a husidarabokat, de néhányat nem tudtam elkerülni, így megettem. Csak ez lehetett a bűnös, ugyanis ilyenkor másnap a gyanúsnak tűnő dolgokból szoktam még egy adagot enni, hogy teljesen megbizonyosodhassak róla.

Az alternatív gyógyászat híve vagyok, egész tág spektrumon. Úgy vélem, hogy az hat, amiben hinni tud az ember.

Múlt héten eljutottam egy lányhoz, aki sikeresen kezelt és gyógyított néhány ismerősömet, nagyon pozitív eredménnyel és én is nagy reményeket fűzök hozzá. Hosszú évek fejtörése után, úgy érzem jó kezekbe kerültem és lesz megoldás a problémáimra.

Nagyon érdekes, hogy mennyire intelligens a szervezet, már éreztem, hogy én nem akarok, nem tudok most több húst megenni és a vizsgálat többek között azt is kihozta, hogy nem tudom lebontani a fehérje-enzimeket. A növényi étrenddel pedig tehermentesíteni tudom a szervezetem és azt is teszem, közel 4 hete. Juhúúúúú!

Egy meglepő dolgot vettem észre, a korábban tapasztaltakhoz képest: ha a cukor-fogyasztásom eltér a napi megszokottól – ezt vegyük napi 10 dkg gyümölccsel egyenértékűnek – akkor a dózis (pl. egy szelet torta) kb. fél órával elalszom. Nem szimplán kajakómát kapok, hanem le kell pihennem egy 15-30 percre. Minden alkalommal, amikor nem megfelelővel etetem a testem. 

Egyáltalán nem jut eszembe a hús, nem vágyom a sajtra, a tejfölre – ami számomra a legkívánatosabb volt mindig is. És én, aki évekig rántottán élt, most gond nélkül fordulok el tőle. Ráadásul még akkor sem jut eszembe, hogy belekóstoljak, amikor a pasimnak készítem az ebédjét. Ugyanis neki ez az első részben húsmentes hete, így csak heti 3-4 növényi napot tervezek neki.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fincsa-nindzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr6915814022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.