A nyár nagy slágere nálam a gazpacho. Az elmúlt hetekben nem igazán akaródzott bekapcsolni a tűzhelyet, így szinte csak hideg ételeken éltem. Ez a leves vált az igazi kedvencemmé, a sokatok biztosan ismert Gazpacho. 

Amire mindenképp szükségetek lesz: az egy turmixgép, amiben mindent bedobáltok és 2 perc alatt egy varázslatos levest “főztök” az összetevőkből.

A recept autentikus, a kedvenc spanyol kajafotós társamtól kaptam, aki évtizedek óta Spanyolországban él.

Ebből a mennyiségből 2-3 adag leves készül:

40 deka paradicsom
Fél uborka
1 kápai paprika (piros, de nekem zöld termett a kertben)
Fél kígyóuborka
Fél lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1tk. Olívaolaj
pár csepp ecet (ízlés szerint)
só
kb. 1-2 deci víz (érzésre)

A legjobb az egészben, hogy a paradicsom és paprika saját termésem volt és eszméletlen csodás ízt varázsolt a levesnek. A legdurvább, hogy a paprika leszedés után 4-5 nappal is ugyanolyan kirobbanó formában volt, mint amikor leszedtem.

Na de félre, a sok dumával!

Mossuk meg alaposan a zöldségeket, daraboljuk fel - és lehet, hogy csak két adagban - dobjuk a turmixba. Én egy kevés vizet adtam hozzá, hogy könnyebben vigye a gép és több leve legyen. Ha valaki sűrűbben szereti, akkor egy kis darab kenyeret áztasson és turmixaljon bele. 

Az ecetet csak a végén csempésszük bele. Amikor az az érzésünk, hogy valami még hiányzik, akkor az bizony az ecet lesz.

Én másnap szeretem igazán fogyasztani, mert akkorra érnek igazán össze az ízek benne. NAgyon finom márványsajttal megszórva.

A leves látványa ne zavarjon meg senkit, ez olyan mint a Chokito volt gyerekkorunkban. Amúgy ki volt az a félőrült, aki azt kivonta a forgalomból????