Lusta disznó voltam, ezért múltkor elfelejtettem lefacsarni a megvásárolt grapefruitot. De mivel még mindig lekvárfőző lázban égek – és még egy csomó üvegem is maradt – ezért gondoltam, nem mehet kárba a grapefruit sem. Mi legyen belőle? Hát persze, hogy lekvár. Szegény férjem már előre prüszkölt, hogy juj már megint mi ez a agymenésem, de végül mikor megkóstolta határozottan ízlett neki, pedig nem szereti a fanyar ízeket.

Hozzávalók (kb. 2 közepes méretű üvegnyihez)

4 grapefruit
1 citrom húsa és leve (én facsartam, biztos, ami biztos)
8ek. nádcukor / kristálycukor
1 rúd vanília
2 csomag cukormentes zselésítő

A grapefruitot nem elég megpucolni, de a fehér rész, ami a héja és a húsa között húzódik, amennyire csak lehet, tüntessük el, mert különben nagyon keserű lesz.

Aztán kockázzuk fel a megtisztított grapefruitot, fanyarjuk hozzá a citrom levét, és az ujjunkkal a húsát is húzzuk bele (vigyázzunk a magokkal !!!).

Mehet bele a cukor, aztán a vaníliarúddal a szokott módon járjunk el: hosszában vágjuk ketté, majd a kés hátoldalával kaparjuk ki a vaníliamagvakat és a héjával együtt adjuk a grapefruithoz.

Forraljuk fel, majd adjuk hozzá a zselésítőt. És 3:1-eset használtam, mert már csak ez volt otthon. Ha még kicsit fanyar z íze, egy-két evőkanál cukrot még adhatunk hozzá, szépen apránként.

A további eljárás ugyanaz: nézzük meg megfelelő szilárdságú-e a lekvár – kis edénybe evőkanálnyi lekvár kiszed és megvárni, míg megdermed. Ha 5-10 perc alatt ezt nem teszi meg, még főzzük tovább egy picit.

Az üvegeket fertőtlenítsük ki és töröljük alaposan szárazra. Majd egy tepsit 1/3-ig engedjünk vízzel, állítsuk bele az üvegeket és merjük bele a lekvárt. Hagyjuk kihűlni mielőtt rácsavarnánk a tetejét. Addig is, hogy ne menjen bele semmiféle szösz-bogár-bacillus, egy A4-es papírral takarjuk le.