A lakótársam mondott egy nagy igazságot a héten a főzési szokásaimat illetően. Nem igazán jellemző rám, hogy kétszer ugyanazt sütöm-főzöm. Ez ugye a blog érdekeit szolgálja csak, és tényleg rossz, hogy ritkán készítem el ugyanazt. Kipróbáltam egy újabb sütit, olyan „őszi” ízűt, narancs- és citromhéjjal, fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel és sok-sok mazsolával. Roppant nagy előnye, hogy gyorsan előkészíthető és akár a gyerekeket is nagyon jól le lehet kötni a sütik megtöltésével. Remélem Nektek is ízleni fog.

Hozzávalók (mérettől függően kb. 15 darab, kisebbek esetén 20)

Tészta:

25dkg teavaj
35dkg liszt
1 citrom leve
2 ek. porcukor

Töltelék:

20dkg mazsola
2 narancs és 3 citrom reszelt héja (+ néhány ek. kristálycukor kandírozáshoz)
10dkg kristálycukor (a nádcukortól nem lesz elég édes)
1tk fahéj
1tk. őrölt gyömbér
1tk őrölt szegfűszeg
½ narancs facsart leve

A hideg teavajat kockázzuk fel, majd morzsoljuk el alaposan a liszttel, a porcukorral és a citrom levével. Gyúrjuk homogénre. Minél hidegebb a vaj, annál jobb vele dolgozni, ugyanis amint megolvad, ragadóssá válik a tésztánk. Ha homogénre gyúrtuk, tegyük be a fagyasztóba, mert ha megdermed, könnyebben fogunk tudni dolgozni vele.

Közben reszeljük le a citrom és a narancs héját, és néhány evőkanál cukorral forgassuk össze, hogy kandírozott héjat kapjunk belőle. Én a téli szezonban mindig lecukrozom a citrom és narancs héját így „szűkösebb” időben bármikor előkaphatom. De itt most ne álljunk meg ennyinél. Keverjük bele a fahéj, gyömbér és szegfűszeg egyvelegét., majd facsarjuk rá egy fél narancs levét.

Szedjük elő a megdermedt tésztánkat és sárgabarack nagyságú gombócokat tépjünk le belőle. Ezt lapítsuk ki, majd a közepébe kanalazzunk a mazsolás töltelékből. Akkora korongra nyújtsuk ki a tésztát, hogy a széleit vissza tudjuk hajtogatni, hogy a mazsola egyáltalán ne látszódjon ki (a kifolyt cukor könnyen megéghet.)

A korongok tetejét kenjük meg tojásfehérjével és szórjuk meg egy kevés kristálycukorral.

200 fokra melegítsük elő a sütőnket, és süssük aranybarnára a sütikéket. Figyeljünk arra, hogy 10 perc után vegyük vissza a „lángot” 180 fokra, különben meg fog égni a süti alja. Én először 220on kezdtem el sütni és utána vettem csak vissza, de ez túl magas hőmérséklet volt neki. Hogy mennyi időre is van szükség, egy sütő erősségtől függ, de kb 20-30 percig hagytam sülni. A ki nem száradt és omlós keksz titka az, hogy mikor még nyersnek találjuk a tésztát, akkor szedjük ki, hiszen a sütiben levő hő még jó néhány percig tovább fogja sütni önmagát.