Édesanyám felhívott vasárnap, hogy le kellene jönnünk cserkót szedni, mert a fán rohad a végén. A kis barátnőmmel éppen gyümölcs és szedd magad lázban égtünk, így kedden egy roppant pompás létráról magot köpködős cseresznyeszedést eszközöltünk. Persze a legnagyobb szél fújt - még szerencse, hogy nehezéknek is elég jól megálljuk a helyünket. :) - így a létrán egymással szemben álltunk, néha sikítva-röhögve, mert úgy belénk kapott a szél. Valahogy mégiscsak túléltük.

Pikk-pakk megteltek a ládák, szedtünk kb 20 kilót. Került néhány kiló a fagyasztóba is, jó lesz ez még későbbre is alapon. Tettünk félre enni, "szmutyiba" (közismertebb nevén smoothie) is és persze az eredeti célját is beteljesítette. Lekvárt főztem belőle. 

Este osztályoztam, szétválogattam őket, befogva embert is, ne már hogy unatkozzon :)

Másnap mészárszéket csináltam a teraszból, mert az a fantörpikus magozóm nem volt ám, így kézzel magoztam és szórakoztattam magam a cseresznyeszemek számolgatásával. Tényleg megszámoltam és 871 szemet pirgáltam ki. Az elején még vicces volt, de minél tovább tartott, annál jobban idegesített ez a pepecs meló. Pedig 1,5 óra alatt kivégeztem a közel 5 kilónyi adagot. Miután kukactalanítottam mindent és jó alaposan megmostam őket, bele is vágtam szerintem az idei utolsó lekvárfőzésbe. Legalábbis az biztos, hogy ebben a hónapban már tutira nem fogok lekvárt főzni.

Hozzávalók

3,5kg magozott cseresznye (kb bruttó 5 kiló)
700g nádcukor
30-50g pektin
kb 2 centi friss gyömbér (lehet több is ízlés függvényében)
3-4 kb. 1 centi vastag citromkarika

(10 knorros bolognais üveggel és 3 kicsivel készült belőle)

Kicsi szívem minden szeretetét (és a végén  hisztijét) beletettem a magozásba így ezek után már úgy vélten, kézen állva vagy orron pörögve is meg tudom főzni a lekvárt. Jelentem, sikerült!

Édesanyám Mautner Zsófit követte, így én már csak anyukám biztosra tesztelt útmutatóját kellett hogy kövessem. Egyedül a hozzáadott cukormennyiségét csökkentettem, remélem nem tettem rosszul.

Ugorjuk át azt a kötelező lépést, hogy megmostuk és a lábosba raktuk a cseresznyét.

1.) Első lépésként a cseresznyét kezdjük el főzni és amikor már látjuk, hogy elkezd levet engedni, adjunk hozzá kb 300g nádcukrot. (Persze, ha jobban szeretnéd, használhatsz kristálycukrot, de a nádcukor sokkal "egészségesebb", természetesebb verzió.) Amikor először kezd el bugyogni, adjuk hozzá a többi cukrot is. Ha ezt nem találod elegendőnek, cukrozd tovább nyugodtan. Ebben a fázisban adjuk hozzá a karikára szeletelt citromokat és a lereszelt gyömbért is. (Eszembe nem jutott volna belecsempészni, ha anyukám nem javasolja, de milyen jól tettem!)

2.) Anyukám azt mondta, hogy az utolsó 5 percben tegyem hozzá csak a pektint, azaz a növényi zselatint - és szépen be fog sűrűsödni. Ez a kis szenyó persze csak nem akart sűrűsödni! Eredetileg 22 grammot tettem bele, hiszen a 60g-os csomagot 10 kilónyi gyümölcshöz javasolják, de végül a sorsra bíztam magam és arra figyeltem csak, hogy sűrűbb legyen. Szóval főztem tovább és apránként kevertem hozzá egyre több és több pektint, amit azzal a habverő-szerű szilikonos lófüttyel kevergettem át.

3.) Itt se feledkezzünk el a már-már jó baráttá vált "kötelező" - fujj-fujj, kóstolni kell, akár többször is :) - kanálpróbáról. Kanalazzunk egy kis adagot egy csészébe, várjuk meg, hogy kihűljön és nézzük meg, kellően sűrű-e az állaga. A pektintől ne várjunk dzsem-szerű állagot, de végül nekem egész pofás lett. Mint kiderült, citruspektint  vettem, nem almát, így az okosok, ha van infójuk kisegíthetnek, hogy ez befolyásolhatja-e a lekvár sűrűségét. 

4.) Szedjük ki a citromkarikákat, ami amúgy sokkal élénkebb színt varázsolt neki.

5.) Ha úgy érezzük, elérte a lekvár a kívánt állagot, töltsük az előzetesen kifertőtlenített üvegekbe, melyet meleg vízbe állítottunk, hogy ne pattanjon el az üveg a magas hő hatására.

6.) Csavarjuk rá a tetejét, töröljük tisztára az üvegeket és állítsuk néhány percre fejre, mielőtt kihűlne.

Fogyasszuk pirítóssal, vagy tejberizzsel, esetleg nagykanállal, amíg az üveg ki nem ürül. :)