Ha a rebarbarára gondolok, ovis emlékek törnek felszínre. Tudjátok! Az az emlék, amikor a nyelvetek hegyén érzitek a keresett / elképzelt ízvilágot! Most sem volt ez másképp. Emlékszem a fanyar ízére, ami után összefutott nyál a számban. Arra viszont már nem, hogy mivel és hogyan ettük amikor minimazsola voltam.

Ha még kapok újból a piacon, akkor fogok belőle pitét vagy rebarbaramártást készíteni. Addig is inspirálódjatok a kiváló lekvárból! Mindenkinél ez volt a befutó!

Hozzávalók:

700g eper
300g rebarbara
15dkg nádcukor
1 csomag 3:1 dzsemfix

Kalória: 687
Fehérje: 7.6g
Zsír: 2.7g
Szénhidrát: 198g

Kb 5 tormás üvegnyi készült belőle (a képen az első sor)

Már egész rutinos epercsumázóvá avanzsáltam elő a szuper kis kütyümnek köszönhetően.

Szóval lépésről lépésre vegyük végig a hadműveletet, nehogy kudarcba fulladjon. Nem-nem, ezt tényleg nem lehet eltolni :)

1.) Csumázzuk ki az epret és mossuk meg.
2.) Hámozzuk meg a rebarbarát, vágjuk le a végeit is és mossuk meg (ne a levágott végeket). Hosszában vágjuk kétfelé és kockázzuk 1 centis darabokra.
3.) Egy nagy edénybe főzzük össze őket és amikor elkezd bugyogni, adjuk hozzá a cukrot és folyamatosan kevergessük.
4.) Adjuk hozzá a dzsemfixet, vagy a pektint (ebből 10-15dekát javasolnék)
5.) Főzzük még forrástól számított legalább 20-25 percen keresztül.
6.) Jöjjön a kanálpróba! Kanalazzunk a forró lekvár-kezdeményből egy kistányérra és várjuk meg, hogy kihűljön. Ha kocsonyás az állaga, akkor üvegekbe tölthetjük.
7.) Az üvegeket forró vízzel mossuk ki alaposan és állítsuk bele egy meleg vízzel felengedett tepsibe, nehogy elpattanjon az üveg.
(8.) Ha szeretnénk, pürésítsük a lekvárt és egy újabb kanálpróbát eszközöljünk, mielőtt kitöltjük.)
9.) Töltsük az üvegekbe, csavarjuk rá a tetőt, tisztítsuk le a lekvárt, ha az üveg oldalán végigfolyt, majd pá percre állítsuk fejre.
10.) Hagyjuk kihűlni.
11.) Kóstoljuk meg / tegyük el télire.