Képzeljétek el, a citromos-mákos süti a tudatalattim ellen merényletet hajtott végre. Minde. érzékszervem megtámadta. A reszelt citrom héj illata az orromban, a péségben kóstolt citromos-mákos illata a számban és végül a mák a fogaim között, mert azért nem minden csak illúzió.

Úgyhogy ünnepélyesen megfogadtam, hogy csodálatos cukormázba vonom ezt a csodát és kinevezem karácsonyi sütinek.

Van egy bevált formám, amiben a banánkenyeret sütöttem és ez a recept tökéletesen passzol a vonalaihoz.

Hozzávalók:

130 gramm liszt
80 gramm teljeskiőrlésű liszt
18 dkg cukor (ha nádcukrot használtok, akkor számoljatok azzal, hogy nehezen olvad)
1 csomag vaníliáscukor
17dkg teavaj
3 tojás
2 citrom reszelt héja
1 tasak sütőpor
30 gramm mák

Cukormázhoz:

10-12 dkg porcukor
20-25g citromlé

Kezdjük azzal, hogy a vaj legyen szobahőmérsékletű, különben kicsapódik. Bár nekem sajnos most így is kicsapódott. Először a vajat habosítsuk ki a cukorral. Ha lehet, kristály vagy porcukrot használjunk, a nádcukorral csak meg fog gyűlni a bajunk. Törjük fel a tojásokat és adjuk hozzá, majd reszeljük bele a megmosott citromok héját. (ha nem frisset használtok, akkor a legeslegjobb a Dr. Oetker Finesse reszelt citromhéja).

Ha szép habos már a cukros-vajas tojás, szitáljuk hozzá a sütőport, a lisztet és a mákot és alacsony fokozatot keverjük alaposan össze a tésztát.

A sütőt 180 fokra melegítsük fel, a formát béleljük ki sütőpapírral. Öntsük bele a tésztát és egy szilikonlapáttal simítsük el a tetejét.

Kb 35 perc alatt süssük készre. Végezzünk rajta tűpróbát, ha bizonytalanok vagyunk, hogy megsült-e.

A mázat két részletben készítettem el, ugyanis nem tudtam megsaccolni, vajon mennyit elég rá ténylegesen. 

Hozzávetőlegesen 10-12 deka porcukort használtam fel és szépen apránként kevertem hozzá a citromlevet, egészen odáig, amíg csorgatható, de sem nem túl sűrű, se nem túl folyékony állagúvá nem vált. A nagyim gyerekkoromban a rizliblis krémes tetejére tette ezt a fanyar, de isteni mázat amit most is érzek a számban és azonnal grimaszba húzódik az arcom tőle, szóval ezért sem feledkeztem meg róla.

Várjuk meg, hogy kihűljön, legalább langyos legyen, mielőtt rácsorgatjuk a cukormázat. Ha innék tejet, egy nagy bögre hideg tejjel innám.

ui: megint akadt egy segítőtársam, aki nem bírta elviselni, hogy a süti megint több figyelmet kap mint ő, valamint a sütő boldog tulajdonosa nem ő lesz. Szó szerint beleütötte a fotóba az orrát.