A január elseje egy ikonikus nap is lehetne. Nem is értem, miért nem nevezik az újévi fogadalmak világnapjának. Ilyenkor megfogadjuk, hogy nem dohányzunk, nem élünk hedonista életet, spórolunk és nem utolsó sorban természetesen fogyókúrázunk. Nekem ez az elsején fogadjunk meg mindent, nagy reményekkel vágjunk bele, majd adjuk fel legkésőbb 30 napon belül, valahogy nem megy. Nálam inkább hangulat kérdése ez a fogadkozás.

Legyen így, áldozzunk az egészség oltárán, de azért még túlzásba se vigyük ezt, hiszen elseje van, és a fogyókúrák csak hétfőtől szoktak kezdődni, ugye-ugye? Én azonban egy igazán ínycsiklandó levessel kényeztetnélek Benneteket az év első napján.

Hozzávalók: (4-6 fő részére)

1kg csiperke
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
10dkg kockázott bacon
5-8 deci csirkealaplé
1dl száraz fehér bor
5dl rizstejszín (vagy főzőtejszín)
só, bors, kakukkfű
parmezán
magvak (tökmag, napraforgómag)
kókuszzsír

A vöröshagymát kockázzuk apróra és pirítsuk meg forró olajon egy nagy lábosban.

A gombából különítsünk el 20 dekányi mennyiséget, negyedeljük fel és ezt kockázott baconnel süssük össze, majd szinte a legvégén dobjunk hozzá egy apróra vágott fél csokornyi petrezselymet. Ezt tegyük félre, mert csak a díszítésnél lesz rá legközelebb szükségünk.

Használjunk egy serpenyőt is, amiben a felnegyedelt gombafejeket megsózzuk, majd forró zsíron vagy olajon süssük át alaposan, szinte barnára. Ezt adjuk hozzá a már korábban megdinsztelt vöröshagymához és kezdjük el hevíteni. Zúzzunk hozzá két gerezd fokhagymát is, majd löttyintsük rá a fehérbort és a csirkealaplevet. Aki nem szeretne egy jó kis húslevest összerittyenteni, javasolnám neki a húsleves kockát. Opcióként: a későbbiekben, ha húslevest készítünk, fagyasszunk le egy doboznyi mennyiséget és ezt bármikor előkaphatjuk, így tartósítószer-mentes finomságot fogyaszthatunk, büntetlenül. Forraljuk fel a levest.

Kapjuk elő a botmixert, ugyanis most szükségünk lesz rá. Krémesítsük a gombát, amíg minden gombafejet pürésre dolgoz a gép, ezután adjuk hozzá a rizstejszínt. Nincs semmiféle mellékíze, de mivel nem eszek laktóz tartalmú ételeket - a parmezán is hosszan érlelt, ergo ez is laktózmentes - ezért a sima főzőtejszín kiváltására használom. Kókusztejszínnel ne helyettesítsük, mert az kifejezetten édes ízt kölcsönöz számára.

Ha nincs friss kakukkfű otthon, szórjuk meg gazdagon szárítottal. Ha nem találjuk elég ízesnek, sózzuk utólagosan, nehogy a só íze rontsa az összhatást. Forraljuk fel még egyszer.

Ha sűrűnek ítéljük, öntsünk hozzá egy kis vizet, de ne essünk túlzásba. 

Tálaláskor a levest gazdagítsuk a baconnel összesütött gombával, parmezánnal és ha további ízorgiára vágyunk, tökmagot is szórhatunk rá.