Az elmúlt napokban képtelen voltam a bloggal foglalkozni, de most ígérem be fogom hozni a lemaradást, és visszaállok a sztenderd napi posztolásra. A héten túl vagyok az újabb adag ország tortáján, és mivel többet ehettem belőle, mint az otthon készítettből, így már képtelen vagyok eldönteni, hogy keményítős vagy a pudingporos a jobb.
Most viszont egy újabb gyerekkori kedvencet mutatok Nektek, ami igazán finom, és ha szeretitek a kókuszt, nem fogtok csalódni. Anyukám a mai napig azzal az őskori kézi húsdarálóval készít, csak a húsdaráló fejet csillag alakú formára cseréli. Van, aki csokiba mártja a végét, de ez ízlés kérdése. (Nutellába imádom mártogatni, ha csipegetek.)
Hozzávalók
60dkg liszt
25dkg cukor
25dkg zsír vagy teavaj
1 sütőpor
10dkg kókusz
tej
Roppant egyszerű az elkészítése, csak össze kell morzsolni az alapanyagokat, majd a tejet apránként hozzáadagolva gyúrjuk kemény tésztává.
Ha ezzel megvagyunk, pihentessük egy rövid ideig, közben melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Ha van tésztakinyomónk vagy kézi húsdarálónk, használjuk azt, és kb. 6-8 centi hosszú darabokat formázzunk vele. Ha nincs, akkor sodorjunk vékony csíkokat, lapítsuk ki, és úgy daraboljuk fe egyenlő nagyságúra.
A gáztepsit béleljük ki sütőpapírral, és egyenlő távolságra helyezzük egymástól a sütiket. A tűzhelyet legyük légkeverésesre, így kb. 20 fokot csökken a hőmérséklet, és vegyük vissza 165-170 fokra. Figyeljünk oda a tésztára, mert hamar megsül, és megég. Max 20-25 percre van szüksége, hogy elkészüljön. Hagyjuk szép világosra, nem kell túlzottan átsütni. Kivételesen ne ragaszkodjunk az aranybarna színhez.
