Fincsa-nindzsa

Bagett - Fekete olívabogyóval

2014. július 09. - fincsanindzsa

Nem is tudom, mi lenne velem, a világ végén a konyhától és a piacoktól elzárva. De hála istennek ez a veszély nem fenyeget engem. Mivel a boltok nem voltak nyitva, és nem volt otthon kenyerünk – ami nem akkora újdonság, de valahogy mindig akkor hiányzik, amikor nincs. Gondoltam csinálok finom kis Ciabattát, amit már kinéztem magamnak. Diósat és olívabogyósat. Aztán mikor alaposan elolvastam a receptet, kicsit lelombozott, és halasztanom kellett a kivitelezést, mert kovászt kell hozzá csinálni, ami kb. 15-16 órára nyújtja a kelesztési időt. Addig meg megőszültem volna. Így erre rákészülve este fogok nekiállni, hogy délelőttre kellően kipihenje magát a tészta. De valamit kellett enni, így sütöttem egy kis bagettet. Nem akartam túlzásokba esni, ezért csak két kisebbet csináltam, ám ha a végeredményt nézem, nem ártott volna, ha három vagy négy részre osztom szét a tésztát, és akkor kecses bagetteket kapok, nem ilyen betonpillangókat. De az ízén nem változtatott és nekem határozottan tetszett a pufók bagett :) Anyukámnak szokás szerint büszkén újságoltam, hogy olyanokat sütöttem, hogy besz*rna tőle – mint fő szlogenünk – erre jött az anyai jó tanács: „Jaj, ne egyetek már annyira szénhidrátot, mert tudod, hogy mennyire hízásra hajlamos vagy. Bár múltkor pont sütöttem húst és a kenyeret a jó kis disznózsírral megkentem. Milyen fantasztikus is volt.” (És még én eszek egészségtelenül. Pff.)

Hozzávalók

40dkg finomliszt
2,5dl langyos tej
2g élesztő
1 púpos tk. só
2ek. olaj (kókusz vagy olíva)
1-2ek. joghurt

magvak, olívabogyó ízlés szerint


Mivel van egy fantasztikus keverőedényes robotgépem, ezért könnyen tudok ezt-azt csinálni azután, hogy beledobáltam a hozzávalókat az edénybe.

Először egy lábosban egy csepp cukorral a tejet meglangyosítom szép magyarosan, majd az élesztőt belemorzsolom és lefedve felfuttatom.

A keverőedénybe öntöm a lisztet, a sót, az olajat, majd a felfuttatott élesztőt is hozzáöntöm és a „dagasztó-lapáttal” homogénre összedolgozom. Ha nem elég lágy a tésztája, akkor egy kevés joghurttal lazíthatunk rajta.

Ezután a tésztát egy kelesztőtálba helyezzük, és 30-50 percig kelesszük, amíg kb. kétszeresére nő. 2-4 gombócot formálunk belőle, attól függ milyen sovány bagetteket szeretnénk sütni belőle, és ha szeretnénk valamivel ízesíteni, gombóconként adjunk hozzá. Mivel én csak két gombócot formáztam belőle, 30g fekete olívabogyót vágtam fel hosszában és még egyszer hosszában, és azt dolgoztam össze a tésztával. De mehet bele friss oregánó, bazsalikom, dió, tökmag, szezámmag, amit csak szeretnénk.

Mivel a joghurt miatt eléggé lágy lesz a tésztánk, a gombóc formázásakor haszánljunk egy kis lisztet, hogy könnyen bánjunk vele, ám ne essünk túlzásba vele!

Egy „gáztepsit” – mielőtt bárki belekötni egy kb. 50x50centis tepsi, amit a sütőhöz kapunk – béleljünk ki sütőpapírral majd formázzunk hosszú hengereket a bagettekből, fedjük le konyharuhával és pihentessük fél óráig.

1_160.jpg

Közben 200 fokra melegítsük fel a sütőt, és mielőtt behelyeznénk a sütőbe a tepsit, vagdossuk be a bagettet, és permetezzük meg vízzel alaposan.

Kb. 25-30 perc alatt süssük készre, ropogósra és aranybarnára. Ha kivesszük a sütőből, ismét permetezzük meg egy hangyányit, hogy szép fényes legyen a héja. Azonnal szedjük ki a sütőpapírról, ha megsült, mert a hő miatt még tovább sülne. Egy fa deszkára rakjuk ki, amin nem párásodik be a kenyér.

2_113.jpg

3_73.jpg

Tudom, tudom, a legjobb a forró kenyércsücsök, de várjunk vele egy picit, ne feküdje meg a gyomrunkat. (Mintha anyukám hallanám!)

4_54.jpg

 Második felvonás: sütöttem egy újabb adagot, méghozzá szezámmagosat. Nemcsak a tetejére szórtam, hanem beledolgoztam a tésztába: a hnegerelés közben ellapogattam, és minden réteg közé, amíg hajtogattam, szórtam szezámmagot. Sőt az olívával is ezt tettem, mert sokkal jobban eloszlik a bagettben. Az újabb pórbálkozásnál 3 bagettet sütöttem, de simán futja belőle egy negyedikre is. Ott egy félszem van csak, hogy nem szárad-e ki nagyon?

A bejegyzés trackback címe:

https://fincsa-nindzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr355468103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ccvv 2014.07.10. 08:21:01

A forró kenyér NEM fekszi meg a hasat. Ahogy a forró főzelék, a forró leves és a forró pörkölt sem. A téveszme alapja: amikor az ember éhes plusz a sülő kenyér illata beindítja az orrot, plusz várni-várni-várni kell, akkor a végén háromszor annyit eszik belőle az ember, mint amennyit a hidegből enne. Vagyis a SOK forró kenyér árt meg. Ahogy a sok bármi.

A futás utáni iváshoz tudom csak hasonlítani: "Leforrázod a kis tüdődet!"

Ebben az értelemben a magam részéről nem félnék négy kisebb bagettet sem sütni, hanem a legkarcsúbbat azonnal széttépném, amíg azonnal olvad rajta a vaj...

Egy további apróság: általában azonnali, felfalós pékárut csinálok, így sose kell bajlódnom a kovásszal, lehet, hogy igénytelenség. Az a tapasztalatom, hogy a langyos-meleg-forró érzés plusz a gazdagság minden balhét elvisz. A gazdagság alatt természetesen azt értem, hogy nálam a liszt csak adalék, ha sütok, az főleg olívából, zsírból, tejfölből, sült hagymából, satöbbiből áll.

Jó étvágyat!

Ccvv
süti beállítások módosítása