És ha még van időtök, meg epretek, akkor feltétlenül próbáljátok ki az eperlekvárt. Csináltam egy klasszikusabb verziót, néhány évvel ezelőtt pedig egy vadat, vodkával (http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2013/06/08/lime-os_vodkas_eperlekvar), így mindkettő receptjét megosztom veletek, és aki bátor ki is próbálja :)

Egyszerre kb. 2-3 kiló epret főztem meg, amiből üveg méretétől függően, de 4-6 üvegnyi készült. A vanília mindenhez illik és rájöttem, hogy tavaly, szinten mindenbe főztem kivétel nélkül :)

Ha egyik kombináció sem ízlik, akkor a levendulás verziót próbáljátok ki. A levendulát nagy papír teafilterbe kell zárni, így csak az ízét veszi át, a levenduladarabokat viszont nem kell a fogaink közül szedegetni.

Hozzávalók

1kg eper
10dkg cukor (én nádcukrot használtam hozzá, de lehet eritritet is, az sokkal egészségesebb és kalóriaszegényebb)
1-2 vaníliarúd (2-3 kilóhoz) vagy 5-6 szál levendula
3:1 Haas lekvárzselésítő, az útmutató szerint (1 csomag kb. 1,5 kg gyümölcshöz)

Alapvetően arra számítottam, hogy hosszú órákat fogok tölteni a konyhában, mire megfő a lekvár, de a leghosszabb része az az epercsumázás volt. Sikerült egy fantasztikus kis eszközt beszereznem évekkel ezelőtt (http://gasztroshop.hu/epercsumazo_618) és ezzel sokkal könnyebb a csumázás, mint késsel. Sőt az anyagveszteség is minimális.

Az epret a csumázás után mossuk meg alaposan, hogy az összes levéldarabkától megszabadítsuk. Mérjük le a tiszta súlyát, és minden további alapanyagot ehhez adjunk hozzá.

Az első adag lekvárnál úgy döntöttem, hogy nagyobb darabokra vagdosom, és egy kicsit megbotmixereltem, hogy ne legyen annyira darabos. Aztán a második eresztésnél rájöttem, hogy sokkal jobb, ha szép darabos, így már egyáltalán nem turmixoltam, sőt nem is daraboltam fel. De aki ragaszkodik hozzá, elegendő félbe vágni őket.

Aztán kilónként jöhet hozzá 10dkg cukor/eritrit, és a zselésítő is, az előírtaknak megfelelően. Én a cukormennyiséget, amit javasol nem szoktam betartani, mert számomra az túl édes lenne, csak a gyümölcsmennyiséget veszem figyelembe (2:1, 3:1, 4:1 arányúaknál kb 1,25 és 1,75 kiló közötti gyümölcsmennyiséghez javasolja.) Az igazán jó ízvilág miatt két vanília rudat hosszában fel szoktam vágni, a magokat kikaparom, majd a héjával együtt a lekvárba teszem és jól összekeverem és így forralom fel.

A gyümölcsöt összekeverem a cukorral majd alaposan felforralom. Az első forralás után beleöntöm a zselésítőt és még egy 10-15 percig főzöm, közepesnél nagyobb lángon, folyamatos kavargatás mellett, nehogy leégjen.

Mostanában azért rutinosabb vagyok már, és egy picit tovább főzöm, ugyanis tavaly némelyik lekvárom nagyon folyósra sikeredett, és a „vizesedés” miatt megromlottak. Így azt szoktam csinálni, hogy egy kis tálkába egy evőkanálnyi lekvárt félrerakok, és megvárom míg kihűl. Ha azt látom, hogy megdermed, akkor el is lehet zárni a tűzhelyet, és kezdődhet is az üvegekbe porciózás. Ha még egy picit folyik, akkor főzzük még további 5-10 percig és ellenőrizzük újra.

A felhasználni kívánt üvegeket fertőtlenítsük alaposan, forró vízzel mossuk ki és töröljük szárazra. Valahogy a tetőket nem tudom teljesen szárazra törölni, ezért be szoktam vetni a hajszárítót, mint fegyverzetet. Eddig bejött.

Aztán a kiszárított üvegeket egy meleg vízzel 1/3-ig engedett tepsibe állítom, majd belekanalazom a forró lekvárt. Figyeljünk arra, hogy a vaníliarudakat szedjük ki a lekvárból, amikor üvegbe töltjük. A kifolyt lekvárt letörölgetem, mehet rá a teteje és egy pár percre fejre állítom. Bár mostanában inkább ezt a lépést kihagyom, és a lekvárokat csak akkor fedem le, amikor már teljesen kihűlnek, így nem csapódik ki rá a pára. Amíg hűlnek egy papírlappal vagy porcelán tányérkákkal le szokta fedni, nehogy bármi piszok kerüljön bele.

Aztán pirítóssal, vagy vaníliafagylalt mellé kiváló nasi.