Azt bizony nem lehet mondani rólam, hogy nem szeretem a hasam. Nekem állandóan szükségem van valami finomságra, és a palacsinta az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb kedvencem, amiből az év bármely napján legalább 2-3 darabot meg tudok enni. Mivel a fehérlisztes és gluténos dolgokkal eléggé meggyűlt a bajom mostanában, ezért kénytelen vagyok helyettesítő termékeket alkalmazni. Palacsintáról pedig nem lehet lemondani. Apró módosítást eszközöltem a receptben, és még ha nem is olyan finom, mint a fehérlisztes társa, picit tömörebb az állaga, de azért finom. Anyukám szuperjófej volt, és a baracklekvár főzésekor készített nekem is egy cukormentes lekit, eritrittel. Annak egy titka van: felbontás után ne tegyük hűtőbe, mert bekristályosodik.
Hozzávalók (5-6 darabhoz)
Kedveseim!
Nyugodjatok meg, ebből is végtelen mennyiségűt lehet csinálni, de azt javasolnám, kezdetben tényleg ezt a mennyiséget süssétek meg, és ha bejön, akkor lehet belőle okos-adagokat is produkálni.
10dkg fehér rizsliszt (a barna nem sült nem, úgyhogy az egészet a kutya ette meg)
2 tojás
csipetnyi só
csipetnyi nádcukor
pár csepp olaj
2 deci tej (én lkatózmentessel csináltam)
1-2dl szódavíz
reszelt citromhéj
Az "eljárás" teljesen ugyanaz, mint a hagyományos társa esetén: lisztet a tojással összekeverjük, közben folyamatos keverés mellett felöntjük tejjel. Érdekes, ez kevésbé csomósodik, mint a fehérliszt. Adjuk hozzá a sót, a cukrot és a citromhéjat, keverjünk hozzá egy fél teáskanálnyi olajat, közepesen hígra öntsük fel a vízzel. Most tényleg ne tegyünk hozzá több vizet, hanem hagyjuk állni 20-30 percet. Sütés előtt keverjük fel alaposan, és ha igényli, egy kevés vizet adjunk még hozzá. Mivel a rizsliszt gyorsan leül a folyadék aljára, érdemes minden sütés előtt felkeverni.
A tűzhelyet 5-ös, max 6os fokozatra tegyük, - nálam már a 7esen nagyon gyorsan megég, és mielőbb megfordítanám, elszakad, így ez a lassú megoldás vált be igazán. Mielőtt a tésztát beleöntenénk a palacsintasütőbe, olajozzuk ki a alaposan. Egy adag kevesebb, mint egy merőkanálnyi lesz. Ha van lehetőségünk kisebb átmérőjű palacsintasütőt használjunk - kb. 20centi - mert azzal könnyebben fogunk bánni.
Komolyan mondom, sokkal-sokkal szebb lesz a tészta textúrája, valószínűleg azért, mert sűrűbb maga az anyag.
Ha igazán meg szeretnétek spékelni, a baracklekvárra szórjatok egy kevés fahéjat is.