A hétvégén otthon jártunk és édesanyámat befűztem egy közös karácsonyi sütögetésbe. Otthon nagyobb adagokat és többféle sütit lehet készíteni, hiszen vagyunk rá hatan.

Kész tények elé állítottam őt: már pedig diós stanglit fogunk sütni. Sosem sütöttünk még, hiszen ezt mindig a nagyim sütötte eddig. Azt megelőzően pedig az ő anyukája, amiről anyukám kellemes emlékeket őrzött.

Alapvetően nagyon egyszerű a süti, lisztmentes, így ha zsemlemorzsából gluténmentes verziót veszünk, akkor az érzékeny barátainkat is megvendégelhetjük vele.

Hozzávalók: (kb 2 tepsinyi mennyiség készül belőle)

2 bögre darált dió
1 bögre porcukor
1 bögre zsemlemorzsa
tojás (annyi, hogy összeálljon és sodorható legyen. Nekem kettőre volt szükségem hozzá)
1 citrom reszelt héja

A mázra:
1 tojás fehérje
porcukor

Az alapanyagokat gyúrjuk össze és adjunk hozzá egy tojást. Ha ez nem elég, akkor egy másiknak a sárgáját is. Ha ez sem bizonyul elegendőnek, akkor a tojásfehérjét is gyúrjuk a tésztához. Akkor megfelelő az állaga, ha jól formázható, nem morzsálódik.

A biztonság kedvéért két sütőpapír között nyújtottam a tésztát, így nem sértettem meg a felületét sem, illetve a sodrófám sem lett piszkos. Segített abban is, hogy ellenőrizzem, mindenhol egyenletes vastagságú-e a tésztám.

Jön az a pont, ahol el lehet rontani: itt most tényleg fontos, hogy 1 centis vastagságúra nyújtsuk ki a tésztát. Persze nem kell hozzá a centi, de törekedjünk arra, hogy ne nyújtsuk ki túlságosan. Ha sokkal vékonyabb lesz, akkor kiválóan alkalmazhatjuk önvédelemre is, ugyanis kőkemény lesz. Szóval sodorjuk ki a tésztát - én amúgy mindent szeretek vastagabbra hagyni, mert sokkal jobb ízűen fogyasztom - csak a vastagságára figyeljünk.

A tojásfehérjéhez pedig kanalanként adagoljuk a porcukrot, és verjük kemény habbá. Nem kell olyan sűrűnek lennie, mint a mézeskalács díszítéséhez használt verzió, itt a sűrűbb folyékony állag szükséges. Ha elértük a kellő sűrűséget, vonjuk be a diós tésztát a mázzal és hagyjuk pár percet dermedni, mielőtt egy vékonypengéjű késsel felvágnánk vékony szeletekre (kb. 1,5x5-6cm)

Nyúljunk egy lapáttal alá és helyezzük el egymástól egyenlő távolságokra a tepisben. méretnövekedéssel nem kell számolnunk, így sűrűbben is pakolhatjuk.

A sütőt 150 fokra melegítsük elő. Kb. 8-12 perc alatt - a sütő erősségétől függően - szárítsuk meg a mázat. Vigyázzunk, ne piruljon meg a teteje, szinte teljesen fehér mázat kapjunk. Akkor igazán finom, ha a diós réteg finom puha marad. 

Természetesen lehetetlenség ellenállni neki, így melegen is megkóstoltam.