Mivel a sütemények többségéhez csak a sárgájára volt szükség, ki kellett találni mit kezdjek a sok fehérjével. A macaron időigényes, azonban a nagymamám mindig püspökkenyeret készített belőle.  A receptje már egyszerűbb nem is lehetne. A recept a férjem szája íze szerint készült.

Hozzávalók

6 tojás fehérje
21dkg porcukor
11dkg liszt

Ízesítésként:

kandírozott gyümölcs
mazsola
csokoládépasztilla
mogyoró
mandula
kb. negyed teáskanál mézeskalács fűszerkeverék 
késhegynyi őrölt kardamom

A tojásfehérjét nagy fokozaton kemény habbá verjük. Amikor félkész állapotban van, apránként kanalazzuk hozzá a porcukrot, és egészen odáig verjük, amíg olyan kemény lesz, hogy a hab megáll a keverőfejeken. Ekkor apránként adjuk hozzá a lisztet.

Egy kevés lisztet tegyünk félre, és az ízesítéshez használt gyümölcsöket és magvakat forgassuk meg benne, így a kis finomságok nem süllyednek le a sütemény aljára. Mindenki azt tegyen bele, amit szeret és jónak lát.

A mézeskalács fűszerkeveréket apránként és az ízlésünknek megfelelően adagoljuk hozzá. Ez vonatkozik a kardamomra is. Ha nincs itthon, nyugodtan ki lehet hagyni. A kedvenc helyem, ahonnan a fűszereket be szoktam szerezni, az a Fűszerész (http://fuszeresz.hu/) .

A sütőt melegítsük elő 140 fokra.

Ha van, használjunk őzgerinc formát, ám én most kuglóf formába öntöttem ki a sütit. Előtte vajazzuk és lisztezzük ki az edényt, így a tészta nem fog beleragadni.

Kb. 40-50 perc alatt készül el. Alkalmazzuk a tűpróbát: ha nem tudjuk megállapítani, hogy kellően átsült-e, bökjünk bele egy hústűt, vagy nyársat, és ha nem ragad rá a tészta, akkor megfelelő, kivehetjük.

Fordítsuk ki egy deszkára, hogy a pára miatt ne essen össze a tészta.