Most sajnos karácsonyi menüt nem készítek, mert a szüleimnél töltöm az ünnepeket, de sütit töménytelen mennyiségben gyártott anyukám. Néhol én is besegítettem, például az isler gyártásánál.

Nézzétek el nekem, de sajnos otthon hagytam a frankó kis fényképezőm, így nem a legkirályabb képekkel tudom aláfesteni a sztorit.

Hozzávalók

50dkg liszt
30dkg margarin
15dkg porcukor
15dkg darált dió
2 csomag vaníliáscukor
reszelt citrom héja
kevés tej
1 púpos mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 ek. őrölt fahéj

ribizli- vagy baracklekvár

csokibevonóhoz

fél dl olaj
25dkg tortabevonó csokoládé (Szerencsi Party csoki)

A szobahőmérsékletű vajat összedolgozom a többi hozzávalóval, amíg morzsás állagot nem vesz fel. Reszeljünk bele egy kevés citromhéjat, hogy még intenzívebb legyen az íze. Néhány csepp tejet adunk a tésztához, hogy egy könnyen gyúrható, formázható tésztát kapjunk végeredményül. A szódabikarbónáról és a fahéjról ne feledkezzünk meg!

Fél órát hagyjuk állni, majd sodorjuk ki kb. 2-3 mm vastagságúra. Ki hogy szereti, de mi inkább a kisebb falatkákra esküszünk, ezért 4-5 centi átmérőjű szaggatót szoktunk használni.

160 fokra előmelegítjük a sütőt és 12 perc alatt készre sütjük, hogy rózsaszínes legyen a tészta. Várjuk meg, amíg a kisült korongok kihűlnek, ragasszuk össze kedvünk szerint ribizli vagy baracklekvárral. Anyukám most őszibaracklekvárt használt hozzá.

Ha van egy kiskuktánk, aki ragasztgatja, addig olvasszuk fel a tortabevonónak használt csokit, vízgőz felett. Az olajat gőz felett felmelegítjük, majd a csokit beletördeljük és felolvasztjuk. Még melegen kenjük meg az összeragasztott falatkákat a csokibevonóval.

A legfinomabb, ha egy napot hagyjuk állni, akkor kellően visszagyengül.