Elsőre biztos mindenki húzza majd a száját, hogy banán és a kenyér hogy szerepelhet egy mondatban. Sőt! egy receptben. Aki nem hiszi, hogy mennyire finom, járjon utána. Legjobban nutellával és egy-két pohár jéghideg tejjel csúszik.
Hozzávalók
35dkg liszt
25dkg porcukor
10-12dkg darált dió (vagy durvára tört)
fél csomag sütőpor
2 citrom héja
1.2dl olaj (kókuszzsírt használtam helyette)
1,5dl tej (laktózérzékenyeknek laktózmentes tej)
vaníliakivonat (vagy vaníliás cukor / vaníliarúd kikapart bele)
3 banán
Keverjük össze a szárazanyagokat egy külön edényben: a lisztet, a porcukrot, a sütőport és a vaníliás cukrot. A diót lusta voltam ledarálni, ezért egy kevés porcukorral a mozsárban durvára zúztam. Ezt is a lisztes keverékhez adtam a citromok reszelt héjával együtt.
Az olajat és a tejet összeöntöttem (szójatejet használtam, mert két laktózérzékeny is akad a csapatban), a banánt villával összenyomkodtam, majd habverővel összedolgoztam a tejes-kókuszzsírral – amit az olaj helyett használtam, mert én speciel nem szeretem az étolajat.
Közben előmelegítettem a sütőt 160 fokra.
A banános keverékhez apránként hozzáöntöttem és kevertem a szárazanyagot, majd csomómentesre kevertem és egy szilikon őzgerincforma-szerűségbe öntöttem. Most örülök neki, hogy a Sütivarázs minden számát megvettem, amihez mindig a király szilikonformákat csomagolnak.
Az ebből szerzett szilikonformába kanalaztam a tésztát, majd 160 fokon, légkeveréses üzemmódban, kb 1 óra alatt készre sütötte a sütő. Időközönként böködjük meg hústűvel, mert az utolsó 20 percben már szívem szerint kiszedtem volna, hisz a teteje jól megsült, azonban a süti belsejének még szükséges volt egy 15-20 percre.