A túrógombócot mindig a fogyasztóhoz alakítom.

Ha valaki nem érzékeny, akkor a kasszik Rozi féle verziót készítem, ha pedig mentes verziót kell varázsolni, vagy az öcsém kéri, akkor pedig útifűmaghéjjal főzöm a gombócokat.

Rozi receptjébe egy minimálisat belenyúltam, ugyanis az a mennyiségű búzadara túlságosan megkeményíti a gombócokat, ha nem aznap pusztítjuk el az összeset.

Hozzávalók

1/2kg túró
3 tojás
1,5 dl búzadara (az én verziómban ezt 3-4 ek. útifűmaghéjjal helyettesítjük)
citromhéj
porcukor

zsemlemorzsa vagy cassava dara a GM verzióban
olaj 

Először is a túrót alaposan összetörjük villával, majd a tojássárgáját és egy kevés cukrot is hozzákeverünk. Reszeljük bele egy megmosott citrom héját.

A tojásfehérjét verjük kemény habbá, hogy a kanál megálljon benne.

Ha ezzel megvagyunk, akkor a tojáshabot óvatosan forgassuk össze a túróval, majd szórjunk hozzá búzadarát. Én inkább puhán szeretem így néhány kanál elegendő, de van, aki olyan keményen szereti, mint a beton. Ha nem elég édes, akkor cukrot is tegyetek egy keveset hozzá.

Ha az én verziómat készítjük: a búzadarát útifűmaghéjra cseréljük. Annyi igazán a különbség, hogy az útifűmaghéjnál nem kell hagyni pihenni a gombócnak valót, ugyanis az csak a vízben fogja megszívni magát.

Forrlajuk fel a vizet. Ha az felforrt, (egy kevés zsiradékot és) sót is adjunk hozzá, majd egy próbagombócot gyúrjunk és dobjuk a forrásban lévő vízbe. Ha szétesik, akkor szükséges még egy kevés búzadarával keményebbé formálnunk, de ezzel se essünk túlzásokba. Ugyanez vonatkozik az "én-félémre" is: adjunk még hozzá egy kanál útifűmaghéjat is.

Közben a zsemlemorzsát egy kevés olajon pirítsuk meg, én aranybarnán szeretem igazán. Gluténmentes verzióban egy szinten teljesen hasonlót szoktam venni, juhuuuu, eszembe jutott: cassava darának hívják. 

Lehet rá fahéjas cukrot, porcukrot, és tejfölös-olajos szószt is csorgatni rá ami apukám nagy kedvence. Ebből az adagból legalább 20 gombóc lesz – nem szeretek nagy gombócokat formálni, hozzá kell tennem.