Péntekre kifogyok az ötletekből és nagy gondban vagyok azzal, hogy mit is egyek. Amióta esténként elküldöm a szponzoromnak az étkezési tervet, sokkal könnyebben tartható minden, nincsen stressz. Kivétel péntekenként. Mert azért ennék én mást is mint tojás, de ne legyen péksüti, mert akkor egész nap kattogok és az ételen jár az agyam. Most már legalább meg tudom fékezni magam és nincsen 3 hónapig tartó csalónap. 

Végül arra jutottam, hogy a tojással megédesítem a napot!

Hozzávalók (kb 24 tallér)

2 tojás - 2 banán - 2ek. Szafis hajdinalisztes palacsinta lisztkeverék - fél mokkáskanálnyi sütőpor - citromhéj - fahéj

Botmixerrel összepépesítettem, megízesítettem és egy habzsákba töltve apró tallérokat nyomtam a forró serpenyőbe, amibe egy csepp olajat is öntöttem, hogy ne ragadjon le a tészta és mindkét oldalát megsütöttem.

Ha nem öntitek nagyon a csokiszósszal, akkor ilyen lesz a tápértéke (én csak 8-at tudtam megenni):

kalória: 235 kcal
szénhidrát: 39.3g
fehérje: 9.8g
zsír: 5.7g

Ez a hét nagyon édes lesz. Legalábbis próbálom megédesíteni és csupa-csupa édességet hozok nektek, vegyesen egészségesebbet és cukordúsat egyaránt.

Ez most épp az új kedvencem, ugyanis fel kellett avatnom a fagyitartót, majd venni egy újat, mert az első nem túl stabil darab.

Kétfélét próbáltam: avokádósat és a jól bevált epres-bazsalikomosat.

Epres:

Vettem egy doboz epret, nem lehetett több fél kilónál és ehhez megvámoltam a bazsalikomfarmom legidősebb tagját, öntöttem hozzá egy kevés vanlíiaaromát és krumplinyomóval rusztikusra zúztam, majd beletöltöttem a fagyitartóba. (A Pepcoban most nagyon menő flamingósat lehet kapni és tényleg tök stabil)

Avokádós:

1 avokádó - 2 banán - 30g étcsoki - egy jó nagy adag friss menta

Botmixerrel pépesítettem az avokádót és a banánt, majd az aprór vágott csokit és a mentát hozzákevertem. Ebből. 4 fagyira való mennyiség készült. Szerintem bazi jó.

Tápértéke / fagyi:

kalória: 163kcal
szénhidrát: 18g
fehérje: 2.4g
zsír: 10.9g

Van egy táblám, amire mindig felírom azokat az ételeket, amit feltétlenül meg szeretnék sütni mostanság. Illetve minden héten, ha eszembe jut valami nyalánkság, a határidőnaplómban szánok neki egy talpalatnyi helyet, hogy az összes ötlet ide bekerüljön.

Gyerekkorom nagy kedvence, anyukám nagyon sokat csinált ilyet, de ez bizony tényleg csak frissen az igazi.

Hozzávalók

5 zsemle
500g túró
3ek. tejföl
1 tojás
mazsola
citrom reszelt héja
méz, cukor vagy édesítő ízlés szerint
1 csomag vaníliáscukor

Tápanyagtartalom / zsemle

kalória: 401kcal
szénhidrát: 38.9g
fehérje: 19.3g
zsír: 18.5g

A zsemlék tetejét vágjuk le, a belsejét vájjuk ki (és együk meg) vagy keverjük a túróhoz :)  Tegyünk hozzá tejfölt, tojást, adjunk hozzá cukrot (én negyedannyit használtam), vagy mézet, attól függően, hogy melyiket szeretjük. Én szoktam egy csomag vaníliás cukrot hozzáönteni, és belereszelem egy citrom héját.

Ha szeretitek a mazsolát, mossuk meg, és adjuk a túrós krémhez.

A sütőt melegítsük elő 175 fokra. Közben a zsemlékbe töltsük a túrókrémet, majd a zsemlék tetejét tojással kenjük meg és szórjuk meg porcukorral. Süssük aranybarnára.

Frissen, melegen fogyasszuk, mert úgy a legfinomabb. Ha állni hagyjuk megszívja magát.

Tavaly volt az első alkalom, hogy felnőttként ismét a rebarbara közelébe merészkedtem, méghozzá az eper lekvárt kínáltam meg vele, bár szerintem nem elegendővel.

Van nekem egy kedves szomszédom, Judit, aki mindig besegít, ha el kell pusztítani a sütijeim, azonban múlt héten belefutottam a saját csapdámba. Nemcsak, hogy vittem neki a galette-ből, hanem cserébe az anyósa csodálatos rebarbara pitéjéből javasolt egy kis kóstolót, ami annyira ízlett, hogy tegnap én is elkészítettem.

Vettem hozzá egy nagyjából egyszemélyes piteformát a Pepcoban - beosztottam, így kétszer tudtam belőle enni, de Nektek a teljes adag receptjét adom meg , amivel kényelmesen jól lakhat egy néhány fős család.

Hozzávalók

A töltelékhez:

50dkg rebarbara
4-5 ek víz
2-3 ek. eritrit

A tésztához:

18dkg liszt
11dkg teavaj / vegán margarin
11dkg barnacukor

Első lépésként pucoljuk meg. rebarbarát és vágjunk belőle 2-3 centis darabokat, majd egy lábosban főzzük puhára a vízzel és a barnacukorral.

A tésztát én csak az utolsó pillanatban dolgoztam össze, amikor már a rebarbarát a piteforma aljába tettem. Jéghideg vajjal dolgozzunk és gyorsan morzsoljuk össze a tésztát, amit a rebarbara tetejére kell szórnunk.

180 fokos sütőben annyi idő alatt sütöttem készre, amíg a teteje aranybarnára váltott.

Egy olyan levest ajánlok a figyelmetekbe, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Egy igazi függő étel számomra a tortilla és a sajt miatt. Rájöttem ugyanis, hogy ez a két alkotóelem egyben letehetetlen. Ha még egy kis tejföllel is ötvözzük, akkor főleg. :) A kedvenc skálán még a fokhagyma krémlevest is kenterbe veri. Eléggé egzotikus, keleties fűszerekkel, de közben olyan mintha lenne egy kis mexikói beütése is a tortilla és a kukorica miatt. Sőt ehhez a leveshez, életemben először főztem húslevest is.

Hozzávalók

1,5l húsleves alaplé
8 gerezd fokhagyma
1 fej lilahagyma
1 kis doboz paradicsompüré
őrölt chilli vagy cayenne bors ízlés szerint
1ek. őrölt római kömény
1ek. őrölt koriander
2-3 babérlevél
só, bors

Feltétként:

1 doboz konzerv kukorica
½ főtt csirkemell
reszelt sajt
4-6 tortilla lap
petrezselyem
½ kaliforniai paprika

Ha nem húsleveskockából szeretnénk elkészíteni az alaplevet, akkor az alábbiak szerint vágjunk bele (legalábbis én így csináltam):

kb 1,5-2liter vízzel engedjünk fel egy lábost, pucoljunk meg néhány sárgarépát, fehérrépát, egy fej vöröshagymát, egy zellergumót, egy fél karalábét. Adjunk hozzá zellerzöldjét, egész borsot, sót, valamint helyezzünk bele egy fél csirkemellet. Kb. 2 óra alatt főzzük meg. Felhasználás előtt szűrjük le a levet. Én még ennél nagyobb adagot főztem, hogy le tudjak fagyasztani néhány dobozzal az alapléből.

És végül, hogy is készül a leves?

A lilahagymát aprítsuk fel, a fokhagymát zúzzuk össze és olajon futtassuk meg. Ezután kanalazzuk hozzá a paradicsompürét, szórjuk bele a fűszereket, a babérlevelet, majd az alaplé felével forraljuk fel. Ezután botmixerrel pürésítsük az egészet. (A babérlevelet ne felejtsük el kiszedni belőle!!!)

Utána öntsük hozzá a maradék alaplevet is és újra forraljuk fel. Végezetül a kis konzerv kukoricát és a szálakra szedett főtt csirkemellet keverjük a levesbe.

A tortillalap mindkét oldalát egy kevés olajon pirítsuk meg, majd vékony csíkokra szeljük fel. Tálalás előtt kockázzunk fel kaliforniai paprikát, reszeljünk sajtot, aprítsunk petrezselymet és a tortillacsíkokkal együtt szórjuk rá a levesbe, hogy felturbózzuk.

Úgy döntöttem itt az ideje újra blogra vetni a finomságokat, amit csinálok, mert nem biztos, hogy mindenkit beszippantott az Instagram és szívesebben követné az olvasmányosabb formát. Szombaton beszippantott a süti-galaxis. Egy szombat délutáni szundiból felébredtem, és látom, hogy @a.bite.of.heaven kitette a gyönyörű habcsókos borítékját recepttel együtt Instára. Annyira szép volt, hogy még az álmot is kiverte a szememből és a pihe-puha ágyam a robotgépre, ételfestékre és habzsákra cseréltem.

Közben pedig egy listán morfondíroztam, hogy most már írnom kellene egy olyat, amin az “eddig nem mertem megsütni” tételek szerepelnek. Ilyen volt a babka, a cruffin, a habcsók. 

Hasonló listát 2014-ben csináltam utoljára, ami az “Out of my comfort zone” nevet viselte, egész sok tételt lehúztam róla azóta.

Mivel a receptet csak kölcsönöztem, így most szépen bemásolom Nektek: 

150g tojásfehérje - 300 g kristálycukor

Azt sajnos nem tudtam értelmezni, hogy mit jelent a “csípősségig melegítés”, így hát kb. 65-70 fokig melegítettem, amíg el nem olvadt a cukor. Állítólag ez a fényes habcsók titka.

A rántotta effektust akkor tudjuk elkerülni, ha a vízgőzbe nem lóg bele az edényünk alja, miközben olvad a cukor a tojásfehérjében. 

Átöntöttem a robotgépbe és addig kevertem 8/10-es fokozaton, amíg ki nem hűlt teljesen.

Én is géllel színeztem, megpróbáltam a poros verziót is, de amit vettem, inkább a macaromhoz lesz jó, ha valami őrülten világos orgona színt szeretnék csinálni.

Habzsákba töltöttem miután színeztem / fehéren hagytam és amikor már belejöttem és nem úgy néztem ki, mint akit épp festékhengernek használnak, egész pofás darabokat nyomkodtam. Még rá kell jönnöm, hogy milyen fej, milyen formát nyom, de kifejezetten élveztem.

Ha véletlenül idén lesz karácsonyfám, akkor tutira fogok rá habcsókokat sütni. Ezeket pedig díszítéshez fogom használni, mert amúgy nem szeretem, de mutatós. 

Én 75-80 fokon szárítottam kb 2 órán át. A második adagot, amivel nem szöszöltem annyit, így nem volt ideje álló helyzetében száradni, tovább kellett hagynom egy órával, mert ragadós maradt.

Képzeljétek el, galettet 2014-ben csináltam először, csak akkor még pitének hívtuk. :) Már akkor is azt imádtam benne, hogy nincs vele semmiféle faxni. Pont azt hozza, amit egy egyszerű vajas tésztától várunk. Lehet epres, mint amit most csináltam, vagy barackos, amit barack szezonban szoktam sütni - süssétek meg mindkettőt, aztán döntsétek el, hogy csináltok-e belőle még fahéjas szilvásat is. A tészta nagyon adja, előbb égetitek le a rántottát, minthogy a tésztáját elrontsátok.

Hozzávalók

Tészta (18-20 centis piteformához)

15dkg liszt
5dkg porcukor
3dkg darált mandula / kesu (nekem most az utóbbi volt itthon, és ezzel is csodás)
10dkg teavaj
1 tojás

Töltelék

3-4 nagy darab őszibarack
2-3ek. darált mandula
1 cs. vaníliás cukor
3-4ek. sárgabaracklekvár

ha epreset csináltok, mint most én, hiszen annak van itt a szezonja, akkor pedig:

kb. 30 deka eper
3-4 evőkanál eperlekvár (tavalyról még maradt rebarbarás eperlekvárom)

+1 tojás sárgája a kenéshez

Ilyen lett az epres:

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen stop motion video készült belőle, akkor Instagramon less meg és kövess be, ha eddig nem tetted: https://www.instagram.com/fincsanindzsa/

És ilyen a barackos, amikor még azt gondoltam, hogy milyen szép képeket csinálok (2014-ben, a telefonos fényképezés hajnalán) - ellenben baromi finom volt.

A lisztet, a porcukorral és a mandulával keverjük össze, a hideg vajat kockázzuk bele, majd morzsoljuk el alaposan. Végül adjuk hozzá a tojást, és gyúrjuk össze a tésztát. Próbáljunk gyorsan dolgozni, hogy a vajnak ne legyen ideje megolvadni. Ha alaposan összegyúrtuk a tésztát, tegyük be a hűtőbe legalább 45 percre. 

Ha letelt az idő, a sütőt melegítsük elő 180 fokra, és közben készítsük elő a tölteléket is.

(Tényleg próbáljátok ki a barackosat is mert óriásit fog szólni!)

A tésztát közvetlenül a sütés előtt szedjük ki a hűtőből. Felesleges a sodrófás hakni, először tenyérrel, majd ujjal nyomkodjuk el szépen a sütőpapírral kibélelt formában a tésztát, úgy, hogy kb 2-4 centit túllógjon a peremen, ugyanis ezt a tésztát hanyag eleganciával majd vissza kell hajtani az eperrel / barackkal megpakolt pitére. (magyarázkodásból sokkal jobb vagyok mint magyarázásból, így ha nem érted, amit írok, akkor a képen hála istennek sokkal jobban tudtam szemléltetni a rút igazságot, nem a te gépezeteddel van a gond).

Mekkora is legyen az. tészta?

Ha körbevágjátok a sütőpapírt és megpróbáljátok szemmértékre belőni, vajon mekkora is legyen a tészta, akkor én azt a plusz 2-4 centit a sütőpapírhoz viszonyítanám.

Epres esetén: Szeleteljük fel az megmosott és kicsumázott epret. Az eperlekvárt ne sajnáljuk alóla, - ahogy a nagyim mondaná: nem ettől hízol kisunokám! - lóf*szt nem! Az eperlekvárra szépen oszlassuk el az eperszeleteket.

Ha a barackos pitére szánod rá magad: Keverjük össze a baracklekvárt, a cukrot és a mandulát. Mossuk meg a barackot és vágjunk nagyobb darabokat belőle. Ne teljes szeleteket, hanem szabálytalan „kockákat”, formákat. A barackdarabokat forgassuk bele a lekváros-mandulás szószba és egyenletesen oszlassuk el a tésztán. 

A tészta szélet hajtsuk vissza, majd egy tojás sárgájával kenjük le a tésztát.

Sütő erősségétől függően kb. 30-40 perc alatt elkészül, bár bevallom őszintén, most csak arra figyeltem, hogy ne legyen se túl sápadt, de túl barna.

Fogyasztás előtt hagyjuk, hogy teljesen kihűljön. Ha igazán meg akarjuk bolondítani, vanília fagyival fogyasszuk.

Kedves IR-eset illetve gyengébb idegzetű követőim!

Kérlek, az alábbi bejegyzést NE tekintsétek meg, mert már a receptben megadott cukormennyiségek is cukorbetegséget okozhatnak.

Rá kellett jönnöm, hogy én bizony nem szeretem a tejcsokit. Lehet Lindt vagy Milka, teljesen mindegy, egyszerűen annyira édesnek tartom, hogy képtelen vagyok utána boldog szívvel a csokira gondolni. Így gondoltam, csinálok egy készlet-kisöprést. "Megkerestem" a legcukrosabb amcsi cookie receptet és beletettem anyait-apait, no meg a 350 gramm csokit, a közel 45 deka cukron felül. sütinként hozzávetőlegesen 30 g cukorral. Mi ez ha nem cukorsokk a szervezetnek?

Ha kedvet kaptok hozzá, akkor süssétek meg az alábbi instrukciók alapján:

Hozzávalók (nekem 26 darab készült belőle)

225g teavaj
440g kristálycukor
2 tojás
2 tk. vaníliakivonat
360g liszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
1 tk. himalája só
35dkg csoki
10dkg törökmogyoró

A szobahőmérsékletű vajat alaposan dolgozzuk ki, majd adjuk hozzá a tojást és a vaníliaaromát, amit addig csapassunk a robotgéppel, amíg szép habossá nem válik.

A száraz alapanyagokat keverjük össze és apránként adagoljuk a cukros masszához. Én Zellei Tündi ch-csökkentett lisztet használtam, a fehér liszttel biztosan még előbb megsül, így erre majd figyeljünk mindenképp.

Utolsó lépésként a már feldarabolt csokit és a szintén feldarabolt törökmogyorót keverjük a tésztához. Ha a tészta túlságosan könnyedén formázható, akkor tegyük a hűtőbe dermedni egy 10-15 percet, de nem húzzuk túl sokáig az hűtéssel az időt.

A sütőt 185-190 fokra melegítsük, nekem a 185 fok volt az ideális és 9-12 perc alatt süssük meg a nagyjából sárgabarack méretűre formázott gombócokat. Ne süssük tovább, mert akkor megkeményedik.

Miután kiszedtük a sütőből, hagyjuk még 2-3 percet hűlni, nagyjából ekkorra éri el a végleges állagát. 

Nem vagyok tejes, de egy pohár tejjel isteni!

Ez a recept is egy jó ideje a bakancslistámon porosodott, de egy ausztrál pék instáját nézegetve, kedvet kaptam hozzá, ugyanis több mint 7000 kardamomos csigát formázott meg. Egyes lépésekről tett fel videót is, így legalább 20-szor megnéztem, és aztán előkészítettem a hozzávalókat. 

Gondban voltam picit a recepttel, így először valakiét kipróbáltam. Ilyen is régen fordult velem elő, az meg még ritkábban, hogy 3-szor megsütök valamit egy héten belül, de mintha a tepsi egy Happy Potteres "zsupsz kulcsként" funkcionált volna. Megsült és dehopponált. Állítólag a pocónkba, de kizártnak tartom, hogy közel 40! csiga került volna oda. :) És tényleg nem, mert akadtak hozzá tettestársak is szép számmal.

Tegnap átjöttek a csajok és végre úgy láttam enni másokat is, mint ahogy én szoktam. Búcsúzásképp, mielőtt felvették a kabátot, még gyorsan mindenki befalt egy-egyet. Imádtam ezt a pillanatot.

Átdolgoztam a receptet, de figyeljetek arra, hogy ez nagyban lisztfüggő is, hogy milyen eredményt fogtok elérni.

Én mindenhez királybúzalisztet (KBL) használok, így ha a klasszik bolti lisztet használjátok, akkor kezdetben 10 deka liszttel kevesebbet tegyetek hozzá, ugyanis a KBL nagyon folyadékigényes, főleg ha van benne teljeskiőrlésű liszt is.

Hozzávalók (kb. 15-16 csigányi)

Tészta:

600 g liszt (500-zal kezdtem én is, de még igényelte a lisztet) - ebből 100g tk. liszt volt.
15 dkg kristálycukor (vagy ezzel egyenértékű édesítő, amit használtok)
1 tojás
65g teavaj
3dl tej
10g porélesztő (sokkal szebben kelt tőle a tészta mint a frissel)
hangyányi só

Kennivaló: (persze ez ízlés kérdése mennyire töltsük meg, de ez az arány lett a legjobb. 

250 g cukor
15 dkg teavaj
15 g fahéj
3 g kardamom
 

+1 tojás a kenéshez

A langyos, cseppet cukros tejben felfuttattam az élesztőt. 

A lisztet, a tojást a dagasztóedénybe öntöttem. Az órákkal korábban kiszedett, ekkorra már őrült puha vajat is hozzáadtam a lisztes vacakhoz. (olyannyira megkívántam ezt az isteni vajat, hogy egy picit sóval önmagában nyaltam róla egy jó nagy adagot, csak úgy olvadt a számban!)

Az élesztős tejet hozzáadtam a keverékhez és a robotgépet elindítottam, hadd szóljon. Az első adagot kézzel gyúrtam be, de sokkal egyszerűbb dagasztógéppel dolgozni. Nekem van egy szuper habkártyám, akit a kenyérkészítéshez használok és az edény falára ragadt tésztadarabokat játszi könnyedséggel el lehet vele távolítani. (Ezt néhányszor meg is ismételtem, hogy a tésztába mindig morzsa belekerüljön.

Ahogy említette, először 500g liszttel kezdtem el kidolgozni a tésztát, de szükség volt hozzá még kétszer 50grammra, amit két fázisban adtam csak hozzá. A tészta akkor lesz jó, ha az edény faláról elválik.

Amikor egy homogén tésztát kaptam, a kb. 30 fokra előmelegített sütőbe tettem az edényt és nagyjából a kétszeresére kelt. 

Hangoljuk össze a kelesztés végét és a kencét, amivel megtöltjük a csigát. Így mire a tészta megkel, a vajat olvasszuk fel és forgassuk össze a fahéjas-kardamomos cukorral, ami szinte egy krémmé avanzsálódik.

A tészta mennyisége elég nagy ezért kettévágtam, hogy könnyebben dolgozzak vele. (Az egyik legbölcsebb ötlet volt)
A egyik gombócot kinyújtottam, kb 3-4 mm vastagságúra, majd nagyjából kezeljük ezt a téglalapot úgy, mintha egy kinyitott könyv lenne, így a legegyszerűbb a további lépéseket bemutatni.

A könyv jobb oldalának - persze lehet a bal is, ha az jobban kézre áll -  megfelelő oldalt kenjük meg alaposan a vajas-cukros kencével és a kenetlen oldalt hajtsuk rá a fahéjas felületre. Egy cseppet a sodrófával nyújtsunk is rajta, ha a tészta engedi. Ez a széleinél fontos leginkább, mert az mindig picit vastagabb marad.

Ha ezzel megvagyunk, akkor kaptunk egy téglalapot, aminek a rövidebb oldalát kezdjük el kb. két centis széles csíkokra vágni, majd óvatosan vegyük el az első szálat. Cseppet nyújtsunk a levegőben a tésztán, de csak nagyon óvatosan, nehogy elszakadjon a tészta. Így még simán nyerhetünk rajta 3-7 centit. 

Most jön a csavar, a rettegett. A legnehezebbnek tűnő, de közben egy pofonegyszerű művelet. Hozok hozzá egy újabb példát: MIntha madzagot csavarnánk fel az ujjunkra, melynél a négy ujjunk szélességét használjuk ki vázként. Ugyanígy járjunk el a tésztacsíkkal, majd a végét, amivel már nem tudunk egy teljes áttekerést megoldani, csavarjuk meg és keresztben hajtsuk a tészta alá. Ezt óvatosan, jó nagy távolságra egymástól - 7-10 centi is lehet - tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd tegyük vissza a langyos sütőbe, hogy keljen további 30 percet.

Közben a másik gombóccal is - vélhetően nagyobb rutinnal - játszuk el ugyanezt a hadműveletet.

Ezt is pihentessük fél órát.

A sütőből szedjük ki a megkelt csigákat, egy tojással kenjük le a tetejét és a 180 fokra felmelegített sütőben kb. 15-17 perc alatt süssük meg. (Akkor jó, ha úgy tűnik a tészta, mintha még picit nyers lenne, de ha kihűl, így lesz a legpuhább állagú.

Ha meg akarjátok bolondítani még, fűzhettek hozzá vaníliapudingot, melyet habzsákba töltve, még a tojáskenés előtt a közepébe nyomhattok óvatosan és néhány szem fagyasztott gyümölccsel megkoronázható. A második adagot így csináltam, a harmadikról elspóroltam, de így is tökéletes lett, ha nem a legtökéletesebb.

 Az eszközeim, amit használok hozzá:

Ma bizony mindössze egy lángossal akartam indítani a piacolós napot, aztán végül, mivel az ebédhez a társaság nagyobb lett, mint gondoltuk, így miután az első adag fánk kisült, még egy adagot sütöttem.

Vannak ételek, amit messzire elkerülök, mert az a fixa ideám róla, hogy nehezen elkészíthető. Még Horváth Ilona szerint is a "legkényesebb kelt tészta".

Én azért olyan hűbelebalázs módján vágtam bele, mert persze kapkodtam és nem olvastam rendesen. 

Hozzávalók (kb 12-18 darab)

500g liszt
2dkg friss élesztő vagy egy csomag száraz élesztő
3ek.  porcukor
4 tojás sárgája
5dkg vaj
1ek. rum
csipetnyi só
3 dl tej
étolaj a fánkok megsütéséhez

Ha lusták vagytok, akkor az élesztőt futtassátok fel a cukros langyos tejben és a kenyérsütőben kelesszétek meg a tésztát. (Az első adag így készült)

Ha gyorsabb megoldásra van szükségetek, akkor a kenyérsütő helyett kézzel dagasszátok ki rendesen a tésztát, először az élesztőt tejben felfuttatva, aztán minden alapanyagot összekeverve. (ezt még mindig lehet fokozni és lágyítani a tésztát lásd. a "legszebb tészta" résznél)

Ha a legszebb tésztát szeretnétek, akkor amíg a cukros-langyos tejben felfut az élesztő, a tojássárgáját habosítsuk ki a cukorral és a szobahőmérsékletű teavajjal, majd a liszthez adjuk hozzá a tojásos masszát, az élesztős tejet és egy alaposan dolgozzuk össze dagasztógéppel vagy szabad kézzel. 

Ha a tészta szép homogén állagú lett, meleg helyen kelesszük lefedve kb. 1 órát. (A sütőt melegítsük elő 30 fokra. Ha forró vizet rakunk alá, mint kenyérsütéskor, az nem jó, mert túl puhítja a tésztát.) - Ezt a lépést ne spóroljuk le, mert olyan lesz a kisült tészta, mint az utolsó képen.

Ha megkelt a tésztánk, egy leolajozott gyúródeszkán kb 2 centi vastagra nyújtsuk ki az ujjaink segítségével a tésztát és egy bögre segítségével szaggassuk ki. A közepébe lyukat is fúrhatunk. Én ezt a műveletet élveztem a legjobban, mert azután hogy megfúrtam a lyukat, mintha lasszót pörgetnék (mondom úgy, mintha tudnám hogy kell) majd egy konyharuhával lefedve kb. fél órát kelesztettem.

Egy lábasba olajat hevítettem fel- nagyjából annyit öntöttem bele, hogy félig merüljenek el benne a fánkok, ha beleteszem. Közepes lángnál / fokozatnál nem kell magasabb erősebb neki, mert akkor nem fog átsülni rendesen.

Csak akkor kezdjük el sütni a fánkot, ha végeztünk egy tészta-próbát és meggyőződtünk, hogy tényleg felhevült az olaj. Egyszerre hármat pakoltam csak bele, ugyanis még sülés közben is nő a térfogatuk. 

Nem is gondoltam volna, hogy pillanatok alatt megsül a tészta. Féltem, hogy a közepe nyers marad, ha világosbarnán hagyom a tésztát, de tökéletesen lágy, könnyed lett. 

Persze az autentikus sárgabaracklekvárral kell fogyasztani, bárki bármit mond. Legközelebb tutira pudinggal töltött verziót készítek.