A hétvége, mint mindig, nem telik el nyomtalanul, és ezt a blogot olvasók is láthatják. Ma nem voltam túl aktív, mert „csak” lekvárt főztem és egy torta készült el, ami nem az én érdemem, csak az ötlete. Azért ha összességében nézzük több, mint 10 kiló barackot főztem…

Egyszer csak, nagy unszolásra betoppant a chilli és a mexikói kaja az életembe. Az elején minden bajom volt tőle, a tipikus kezdő csípős étel fogyasztóknál. Aztán szépen hozzászoktam, és egyszerre többet és többet, bírtam, és kívántam. Olyannyira, hogy nagy bátran chillis…

Az este nagy részét ismét a lekvároknak szántam. Ha inden jól megy, már csak hagyma- és szilvalekit kell csinálnom és talán még egy adag natúr mangót, vagy valami kevésbé durvát. Ma három félét „dobtam” össze, de a legjobban az első, a lime-os-vaníliás rebarbara…

Az almalekvárral mindenkinek kedvezni akartam, ezért nemcsak mentás-lime-os készült egy ízben, hanem fahéjas is. Gondolkoztam, hogy hagyok egy üveget natúr ízűként is, de végül az ízesített verziók sokkal jobbra sikerültek, és elcsábultam. Ennél talán kicsit nehezebb eltalálni…

Az első agymenésem az almalekvár volt. Most kicsit bosszús vagyok, mert a nagy innováció közepette kipróbáltam ezt a fura zselésítőszert. Legközelebb inkább főzöm tovább a lekvárt, mert nekem ez a dzsemes megoldás annyira nem jön be. Vagy kisebb adagot kell hozzáadni. Ettől…