Vasárnap gyorsan hazalátogattunk a családomhoz, és most épp anyukám volt lekvárfőzésben. Pontosabban már csak a kész lekvárt kellett tesztelnünk. Ugyanis cseresznyés meggylekvárt főzött. Először vonakodtam milyen is lehet, de annyira királyul sikeredett, hogy gyorsan lementünk…

Bevallom őszintén, hogy eme blogbejegyzés semmilyen esetre sem fűződhet a nevemhez – ha csak az üvegbe töltést nem nevezzük aktivitásnak :) Egy gyerekkori jó barátom Krisztián rám írt a múlt héten, hogy szeretne még a nyár utolsó napjaiban lecsót eltenni, de nincs hozzá…

A hétvége, mint mindig, nem telik el nyomtalanul, és ezt a blogot olvasók is láthatják. Ma nem voltam túl aktív, mert „csak” lekvárt főztem és egy torta készült el, ami nem az én érdemem, csak az ötlete. Azért ha összességében nézzük több, mint 10 kiló barackot főztem…

Az első agymenésem az almalekvár volt. Most kicsit bosszús vagyok, mert a nagy innováció közepette kipróbáltam ezt a fura zselésítőszert. Legközelebb inkább főzöm tovább a lekvárt, mert nekem ez a dzsemes megoldás annyira nem jön be. Vagy kisebb adagot kell hozzáadni. Ettől…

Már tavaly is gondolkoztam azon, hogy lekvárt kellene főzni. De mivel mindig a nagymamám és anyukám teszi ezt, eddig nem éreztem rá különösebb ingert, hogy saját magam vegyem kézben a lekvárfőzést. Sokkal kényelmesebb volt csak fogyasztóként élvezni a jó kis hazai ízeket.…