Bevallom őszintén, hogy eme blogbejegyzés semmilyen esetre sem fűződhet a nevemhez – ha csak az üvegbe töltést nem nevezzük aktivitásnak :) Egy gyerekkori jó barátom Krisztián rám írt a múlt héten, hogy szeretne még a nyár utolsó napjaiban lecsót eltenni, de nincs hozzá receptje. Mivel én nem szeretem, ezért sosem csinálok. Anyukámtól elkértem a receptjét, a férjem pedig megfőzte és utána lediktálta, hogyan is készítette el. Főzött „helyben fogyasztható” verziót is, de el is tettünk belőle néhány üveggel.
Hozzávalók
1kg paradicsom
1,5kg paprika
30dkg vöröshagyma
10dkg zsír
só, bors
(fél tk. szalicil, ha befőzésre készül)
A hagymát vágjuk apró kockára, a paradicsomot hámozzuk meg – lehet leforrázva is, de nyersen ki, ki hogy szereti. A meghámozott paradicsomot is kockázzuk fel. A paprikát kicsumázzuk és azt is kockázzuk fel.
A zsíron megpároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát és félkészre pároljuk. Hozzátesszük a kockára vágott paradicsomot, majd sózzuk, borsozzuk.
Fedő alatt összefőzzük, amíg a paprika teljesen meg nem puhul. Aki erősen szereti, tegyen bele hegyes paprikát.
Tojással készételként is fogyaszthatjuk, a téli vitaminpótlására, szalicillal befőttként is eltehetjük. Ebben az esetben a még forrásban levő lecsóhoz keverjünk fél teáskanálnyi szalicilt, forró vízben fertőtlenítsünk ki néhány üveget, alaposan töröljük ki, majd töltsük meg az üvegeket. Ebben az esetben a kisebb üvegeket preferáltuk, mert egy-egy adaghoz elegendőt tettünk el télire. Kb. 3-5 decis üvegekből 4et töltöttünk meg.