A földimogyoróvaj, kifejezetten a ropogós verzió, népszerű vendég nálunk. Brownieba, nutellával, bárhogy végzetes. Egyszer lemértem, hogy egy-egy kiskanálnyi nutellát és hozzá az egységnyi mennyiségű földimogyoróvajat becuppantom, mennyi felesleges kalóriát viszek be. Emlékeim szerint ez a kombó 120 kalória volt. Egy baj volt vele, simán lecsúszott belőle 3-4 kanálnyi. Csoda, ha nem abba az irányba billen a mérleg nyelve, ahogy szükséges?

Csak ezért nem volt kedvem elmenni a boltba, mert nagyon nem mindegy milyen vettem ezidáig. Úgyhogy az Aldiban találtam sózatlan és tisztított földimogyit. Egymás tenyerébe csaptunk, hogy belőle most bizony földimogyoróvaj születik. Egy tormásüvegnyi, a 300 grammból.

Hozzávalók:

300g natúr földimogyoró
csipetnyi só

Kalória: 1701
Fehérje: 77.4g
Zsír: 147.6g
Szénhidrát: 22.8g

A mogyit felforrósított serpenyőben 5-6 perc alatt pirítsuk meg, majd hagyjuk kihűlni.

Öntsük bele az aprítóba és addig daráljuk vele, amíg szép krémes állagot nem kapunk. Szeretem a sós ízt belecsempészni, így egy leheletnyi sót is adtam hozzá.

Ha croissant, ha fagyi, ha olajos magvak, akkor a legkedvesebb számomra a pisztácia. Krém formájában 5 évvel ezelőtt találkoztam vele egy német áruházláncban. Azóta se tudom kiverni a fejemből azt a selymes és sűrű nyalánkságot.

A napokban meglátjátok hogy a mag-vaj láz picit beszippantott és "háziasítottam" az összes finomságot, amiből néhanapján kanalazgatok. Nem mondom hogy fillérekből, azonban adalék és tartósítószer-mentesen, könnyedén el tudjátok készíteni otthon, Ti is. Ne tévesszen meg titeket az sem, hogy nem gyönyörű zöld színe lesz, mint amit kereskedelmi forgalomban kaphattok.

Gondolkoztam egy picit, hogy héjas vagy héj nélkülit szerezzek-e be, de végül a héjas és sós mellett döntöttem. 20dkg pisztáciának mindössze 10-15g a héja, így sokkal költséghatékonyabb, mint gondoltam.

Hozzávalók (kb 2-2.5 deci mennyiséghez)

200g héj nélküli pisztácia (nekem a sós jön be)
2 ek. agaveszirup
(0.5tk. kókuszolaj)
1dl növényi tejszín

Tételezzük fel, hogy ezt a mennyiséget nem egyszeri nekifutásra fogyasztjuk el, hanem 20 adagot ki tudunk belőle préselni. (Egy teáskanálnyi adag kb 10g)

Ebben az esetben:

Kalória: 51
Fehérje: 1.3g
Zsír: 4.1g
Szénhidrát: 1.9g

Ha az egészet megesszük egy kisebb fajta sokkra készüljünk:

Kalória: 1011
Fehérje: 26g
Szénhdirát: 38.7
Zsír: 82g

(a kanálban a tejszín nélküli sűrű állagot láthatjátok)

Az elején csak azt terveztem, hogy a pisztáciát egy csepp sóval fogom vajjá aprítani, ahogy a földimogyoróval is tettem, azonban ez teljesen másképp viselkedett. Túl sűrű massza volt, amin csak a tejszín segített. Nem akartam bele gyorsan romlandót, kókusztejszínt meg végképp nem, hiszen ennél sosem lehet tudni, mennyire érezhető a kókuszos ízvilág. (Valószínűleg nagyon, ami a bounty-hoz jól is jött).

Szóval először is, a héját eltávolítottam, majd egy felforrósított serpenyőben, 4-5 perc alatt megpirítottam a magvakat és hagytam kihűlni.

A hiper-szuper - legalábbis egyelőre jól szuperál, azon kívül, hogy baromi hangos - konyhai vackomat hívtam segítségül, ami zseniálisan elbánik a magvakkal. (Talán egy aprító vagy blender. Egy fontos dolgot kell róla tudni, nagy teljesítményű, akivel még tahinit is tudok készíteni) Beletöltöttem az összes pisztáciát majd aprítottam és aprítottam. Mondtam már? Aprítottam. Kb 5 percig. Apróbb szünetekkel, amíg az edény faláról lekapartam a porrá őrölt pisztáciát, majd később a masszát, ami a krém kezdetleges verziója volt. Egészen addig járassuk a gépet, amíg krémszerűvé áll össze a pisztácia. Ha úgy érezzük, nem elég édes - mert nem lesz az - adjunk hozzá egy kis agavészirupot. Egy teáskanálnyival kezdtem, de igényelte a két evőkanálnyit. 

Sajnos nem olyan lett, mint ahogy az a lelki szemeim előtt élt. Se nem olyan szép zöld, se nem olyan krémes és sűrű, így ezt a problémát orvosolnom kellett. Azonnal. Két verzió volt itthon: kókuszkrém és a schlagfix vegán habkréme. Az  utóbbira szavaztam a semleges íze miatt. Először csak fél decit terveztem felhasználni hozzá, azonban kellett még egy fél decinyi a tökéletes állag eléréséhez.

Ehhez felforraltam a tejszínt, majd egy szilikonos habverővel csomómentesre kevertem benne a pisztáciakrémet. 

Veszélyesen finom! A szekrényt lelakatolni feltétlenül szükséges!

Ne felejtsétek el a szomszédot kiengesztelni, ugyanis rettentően hangos a procedúra!

Most már mondhatom, hogy elég "régóta" nem eszem ahhoz húst, hogy kialakuljon az új kis étrendem, ízvilágom, amitől a szívem hevesebben ver.

Szentül meg voltam győződve, hogy a vöröslencse és a bab lesznek az országos cimboráim, de a vöröslencséhez hozzá se nyúltam az elmúlt 1,5 hónap alatt, a babról pedig bebizonyosodott, hogy hosszútávon sem könyörül meg rajtam. Mivel szeretnék emberek közé menni, ezért ez nem éppen lett az én superfoodom, ám tömeggyilkolásra kiválóan alkalmas. Nem mondom, hogy gyors és kíméletes halál lenne.

Helyette megtaláltam A kedvencemet, amire nem is gondoltam volna. Minden év január elsején elhatározom, hogy idén több lencsét fogok enni. Idén sem lettem gazdag, de legalább sok-sok lencsét eszem, így július 16.án kijelenthetjük, hogy az újévi fogadalmam megvalósítottam (csak el ne felejtsem beírni az Évrendezőbe ;). Nagyjából heti 4 étkezést simán lefedek vele és nem mehetek minden egyes lencse dahl-ért az indiaiba, mert az úgy bizony azonnal nagyon költségessé válna.

Hozzávalók (6 főre)

25dkg lencse (száraz)
10-12dkg fekete lencse (száraz)
100g konzerv vesebab
250g paradicsompüré (dobozos)
1 csomag garam masala (Fűszerész)
egy csipet római kömény
3 gerezd fokhagyma
egy jó nagy darab gyömbér
chillipor
füstsó (Fűszerész)
2-3 babérlevél
1 nagy fej vöröshagyma
1/2 doboz Creme vega
só

Kalória (1 adag kb 250g lesz): 228
Fehérje: 12.6g
Zsír: 5.3g
Szénhidrát: 30.5g

A lencsét válogassuk és mossuk át alaposan, mielőtt egy éjszakát áztatjuk a vízben. 

Először a lencsét tegyük fel főni, engedjük fel egy picit több vízzel, mint ahogy éppen ellepi. Tettem bele 2-3 babérlevelet, mert nekem úgy sokkal ízesebb lett. Fedő alatt főzzük meg és a végén sózzuk meg. Ehhez kb 25-30 perc szükséges. Ha már úgy érezzük, majdnem teljesen megfőtt, szűrjük le a babkonzerv levét és adjuk a babot a lencséhez. 

Félidőnél a vöröshagymát aprítsuk fel és pirítsuk le. Ha használunk zsiradékot, akkor menjen rá egy evőkanálnyi kókuszolaj, különben egy picit vízzel löttyintsük nyakon és úgy dolgozzunk vele. Zúzzuk rá a fokhagymát, és a reszelt gyömbért is. Ezzel egyáltalán ne spóroljunk, mert ez adja meg az igazán kellemes ízét az alapnak. 

Öntsük rá a dobozos paradicsompüré közel felét majd szórjuk bele a fűszereket. Először csak Garam masalával csináltam, de a második nekifutásra adtam hozzá egy kis római köményt is, mert számomra abból sosem elég. A fűszerkeveréktől egy nagyon sűrű paradicsomszószt kell, hogy kapjunk és ezt forraljuk fel. A legvégén adjunk hozzá egy csipetnyi chillit. Ha elégedettek vagyunk az ízvilággal, akkor nincs más hátra, hogy összedolgozzuk a lencsével, aminek egy részét már botmixerrel pürésítettünk.  

Keverjük alaposan össze a lencsével és adjuk hozzá a Creme vega felét - elsőre az egészet beletettem, de bőven elégnek bizonyult a fele is.

Ha valamit hiányolunk, pótoljuk. Nekem a só és a gyömbér szokott hiányozni belőle, így ebből még utólag teszek hozzá. 

Ha ténylegesen elértük a kívánt ízvilágot, akkor még meg szoktam sózni füstsóval és fedőt teszek rá. Ettől tényleg egy picit füstösebb lesz az íze. A folyékony füst spray-t még nem próbáltam, legközelebb arról is beszámolok Nektek.

Sütöttem hozzá naan-t is, de mivel azt a receptet még nem sikerült tökéletesítenem, így ezzel csak később szolgálhatok.

Reggelire egy új szokást vezettem be. Mindig van otthon legalább két, de inkább háromféle krém, amit a pufirizsre lehet kenni. Humuszt minden héten csinálok, mert az megunhatatlan. A héten csináltam avokádó- és padlizsánkrémet is, azonban ez a tofu elkezdte piszkálni a fantáziám. Néhány területen teljesen otthonosan mozgok, viszont ezek, hogy tofu, szejtán, tempeh még annyira ismeretlen alapanyagok számomra, hogy szépen lassan mindent ki kell kísérleteznem.

Hozzávalók

1 csomag natúr tofu (180g)
1 evőkanál citromlé
2 gerezd fokhagyma
friss rozmaring (most más zöldfűszer éppen nem volt kéznél, de bármivel helyettesíthető)
só

Kalória: 125g
Fehérje: 12g
Zsír: 1g
Szénhidrát: 2.3g

A tofut botmixerrel pépesítsük krémesre, adjuk hozzá a citromlevet, sózzuk meg alaposan, ha szeretjük a fokhagymát, azt se sajnáljuk belőle és aprítsunk hozzá sok-sok rozmaringot vagy olyan zöldfűszert, amit szeretünk.

Ha ízvilágban szeretnétek megfogni, nagyon hajaz a tojás ízére.

Nyáron Dóri barátnőmmel kitaláltuk, hogy kedd esténként FoodXpedition-t tartunk, melynek keretein belül, minden kedden más-más nemzet konyháját próbáljuk ki. Ő hosszú évekig élt külföldön, így olyan ízvilággal ismertetett meg, amivel sosem mertem volna próbálkozni. Egyik este egy szír étteremben ücsörögtünk és kóstolgattuk a finomabbnál finomabb fogásokat és ott találkoztam a Tabbouleh nevű fantasztikus és halálosan egyszerű salátával. Amelyhez csak petrezselyem, paradicsom, hagyma, citrom és esetlegesen kuszkusz szükséges.

Hozzávalók

10 csokor petrezselyem (a piacon ekkora egy nagy csokor)
2-3 paradicsom
1 kisebb fej lilahagyma
ízlés szerint max. egy fél citrom leve
só
olivaolaj
kuszkusz

Mossuk meg alaposan a zöldségeket és csepegtessük le. A petrezselymet aprítsuk fel, a paradicsomból apró kockákat vágjunk. A lilahagymát vágjuk ketté - ne vágjuk le a végét, még hasznunkra válik! Majd vízszintesen vagdossuk be, utána hosszanti irányban is vékonyan szeleteljük, utána pedig igazán apró kockákra tudjuk vágni.

Nyomjuk rá egy fél citrom levét. Sózzuk meg, de csak óvatosan.

Kuszkusszal szoktam feldobni, amit két perc alatt elkészíthettek. Ehhez a mennyiséghez max. 5dkg kuszkuszt öntsetek le forróvízzel, sózzátok meg és fedjétek le.  Pár perc alatt megszívja magát és hozzá lehet keverni a salátához. 

Végül keverjünk össze mindent és fogyasszuk töménytelen mennyiségben.

Ha a rebarbarára gondolok, ovis emlékek törnek felszínre. Tudjátok! Az az emlék, amikor a nyelvetek hegyén érzitek a keresett / elképzelt ízvilágot! Most sem volt ez másképp. Emlékszem a fanyar ízére, ami után összefutott nyál a számban. Arra viszont már nem, hogy mivel és hogyan ettük amikor minimazsola voltam.

Ha még kapok újból a piacon, akkor fogok belőle pitét vagy rebarbaramártást készíteni. Addig is inspirálódjatok a kiváló lekvárból! Mindenkinél ez volt a befutó!

Hozzávalók:

700g eper
300g rebarbara
15dkg nádcukor
1 csomag 3:1 dzsemfix

Kalória: 687
Fehérje: 7.6g
Zsír: 2.7g
Szénhidrát: 198g

Kb 5 tormás üvegnyi készült belőle (a képen az első sor)

Már egész rutinos epercsumázóvá avanzsáltam elő a szuper kis kütyümnek köszönhetően.

Szóval lépésről lépésre vegyük végig a hadműveletet, nehogy kudarcba fulladjon. Nem-nem, ezt tényleg nem lehet eltolni :)

1.) Csumázzuk ki az epret és mossuk meg.
2.) Hámozzuk meg a rebarbarát, vágjuk le a végeit is és mossuk meg (ne a levágott végeket). Hosszában vágjuk kétfelé és kockázzuk 1 centis darabokra.
3.) Egy nagy edénybe főzzük össze őket és amikor elkezd bugyogni, adjuk hozzá a cukrot és folyamatosan kevergessük.
4.) Adjuk hozzá a dzsemfixet, vagy a pektint (ebből 10-15dekát javasolnék)
5.) Főzzük még forrástól számított legalább 20-25 percen keresztül.
6.) Jöjjön a kanálpróba! Kanalazzunk a forró lekvár-kezdeményből egy kistányérra és várjuk meg, hogy kihűljön. Ha kocsonyás az állaga, akkor üvegekbe tölthetjük.
7.) Az üvegeket forró vízzel mossuk ki alaposan és állítsuk bele egy meleg vízzel felengedett tepsibe, nehogy elpattanjon az üveg.
(8.) Ha szeretnénk, pürésítsük a lekvárt és egy újabb kanálpróbát eszközöljünk, mielőtt kitöltjük.)
9.) Töltsük az üvegekbe, csavarjuk rá a tetőt, tisztítsuk le a lekvárt, ha az üveg oldalán végigfolyt, majd pá percre állítsuk fejre.
10.) Hagyjuk kihűlni.
11.) Kóstoljuk meg / tegyük el télire.

Zsófi barátnőmmel lementünk hozzánk cseresznyét szedni és természetesen nem hagyhattuk ki a piacot sem a biotermelő és az aszalványos bolt miatt se. Pont azt szeretem a veszprémi piacban - máshol még nem láttam, ugyan nem is járok sok helyre, ha megvan a tuti dealer - hogy kiraknak olcsóbban nyomott, túlérett terméket is legyen szó salátáról - ami pl. a díszhalaknak az akváriumba is jó, vagy nekünk az érett banán 198 forintért a banánkenyérbe egyszerűen TÖKÉLETES!

Két nap, két banánkenyér.  Kisebb-nagyobb sikerrel.

Hozzávalók

25dkg liszt (fele fele teljeskiőrlésű és sima fehérliszt)
10dkg datolya  (ha nagyon édesszájúak vagytok, akkor aprítsatok hozzá még +5dkg-ot)
1,5-2dl mandulatej
60g kókuszolaj (majd legközelebb még ezt is elhagyom) 
3 érett banán + 1 a tetejére díszítésnek
10-15dkg nagyobbra vágott dió
fél sütőpor
fahéj, citromhéj (esetleg étcsokidarabkák)

Kalória / szelet: 160 (nekem 16 szeletes lett a kenyér)
Fehérje: 2.9g
Zsír: 8g
Szénhidrát: 19.7g

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Az elsőt 160 fokon sütöttem meg és egy örökkévalóságnak tűnt, mire félig nyersen felbukkant nagyjából 70 perc után. Szóval sütő és sütő között is van különbség, de nem panaszkodom, így is elfogyott az utolsó morzsáig.

Rémségesen egyszerű a recept, éppen ezért szeretem. Nagyjából a brownie gyorsaságával vetekszik. A banánt villával törjük össze, a datolyát egy pengés aprítóban dolgozzuk krémesre, végül az összes hozzávalót keverjük össze. A datolyának a titka: minél puhább, annál édesebb. Ha nem viszi az aprítótok, néhány percre áztassátok be forró vízbe és utána pépesítsétek. Ne sajnáljuk se a fahéjat, se a nem túl apróra vágott diót, se a citromhéjat. Meghálálja, higgyétek el! 

Béleljük ki a sütőformánkat sütőpapírral- erre legideálisabb az őzgerinc, vagy egy keskeny téglalap alapú forma. Ebben egyenletesen oszlassunk el a tésztát. Sőt, a tetejére tegyünk egy félbevágott banánt és a színe kedvéért egy teáskanálnyi nádcukrot is.

Kb 60-80 perc alatt sül meg, de vigyázzatok vele, mert trükkös jószág! Tűpróbával teszteljétek, megsült-e a közepe. Ha nem, akkor tegyétek vissza még egy 5-10 percre a sütőbe. Ha úgy érzitek, hogy a teteje gyönyörű szépen megkaramellizálódott - a nádcukortól - akkor takarjátok le egy alufóliódarabkával, ne égjen meg.

Szerintem, de tényleg csak szerintem! A datolya miatt sokkal lassabban sül át és nekem legalább 80 percre volt szükség, hogy átsüljön a tészta. De ekkorra sem lett a klasszikus kelt tészta hatás, hanem inkább egy picit ragacsos tészta lett a végeredmény.

Ha datolyát használtok édesítésre, akkor kb 15 dekányi mennyiségre lesz szükség. 10 dekányi a nem édesszájúaknak okas. Különben meg 20dkg nádcukorral kiváltható, ha nem akartok pepecselni vele.

Édesanyám felhívott vasárnap, hogy le kellene jönnünk cserkót szedni, mert a fán rohad a végén. A kis barátnőmmel éppen gyümölcs és szedd magad lázban égtünk, így kedden egy roppant pompás létráról magot köpködős cseresznyeszedést eszközöltünk. Persze a legnagyobb szél fújt - még szerencse, hogy nehezéknek is elég jól megálljuk a helyünket. :) - így a létrán egymással szemben álltunk, néha sikítva-röhögve, mert úgy belénk kapott a szél. Valahogy mégiscsak túléltük.

Pikk-pakk megteltek a ládák, szedtünk kb 20 kilót. Került néhány kiló a fagyasztóba is, jó lesz ez még későbbre is alapon. Tettünk félre enni, "szmutyiba" (közismertebb nevén smoothie) is és persze az eredeti célját is beteljesítette. Lekvárt főztem belőle. 

Este osztályoztam, szétválogattam őket, befogva embert is, ne már hogy unatkozzon :)

Másnap mészárszéket csináltam a teraszból, mert az a fantörpikus magozóm nem volt ám, így kézzel magoztam és szórakoztattam magam a cseresznyeszemek számolgatásával. Tényleg megszámoltam és 871 szemet pirgáltam ki. Az elején még vicces volt, de minél tovább tartott, annál jobban idegesített ez a pepecs meló. Pedig 1,5 óra alatt kivégeztem a közel 5 kilónyi adagot. Miután kukactalanítottam mindent és jó alaposan megmostam őket, bele is vágtam szerintem az idei utolsó lekvárfőzésbe. Legalábbis az biztos, hogy ebben a hónapban már tutira nem fogok lekvárt főzni.

Hozzávalók

3,5kg magozott cseresznye (kb bruttó 5 kiló)
700g nádcukor
30-50g pektin
kb 2 centi friss gyömbér (lehet több is ízlés függvényében)
3-4 kb. 1 centi vastag citromkarika

(10 knorros bolognais üveggel és 3 kicsivel készült belőle)

Kicsi szívem minden szeretetét (és a végén  hisztijét) beletettem a magozásba így ezek után már úgy vélten, kézen állva vagy orron pörögve is meg tudom főzni a lekvárt. Jelentem, sikerült!

Édesanyám Mautner Zsófit követte, így én már csak anyukám biztosra tesztelt útmutatóját kellett hogy kövessem. Egyedül a hozzáadott cukormennyiségét csökkentettem, remélem nem tettem rosszul.

Ugorjuk át azt a kötelező lépést, hogy megmostuk és a lábosba raktuk a cseresznyét.

1.) Első lépésként a cseresznyét kezdjük el főzni és amikor már látjuk, hogy elkezd levet engedni, adjunk hozzá kb 300g nádcukrot. (Persze, ha jobban szeretnéd, használhatsz kristálycukrot, de a nádcukor sokkal "egészségesebb", természetesebb verzió.) Amikor először kezd el bugyogni, adjuk hozzá a többi cukrot is. Ha ezt nem találod elegendőnek, cukrozd tovább nyugodtan. Ebben a fázisban adjuk hozzá a karikára szeletelt citromokat és a lereszelt gyömbért is. (Eszembe nem jutott volna belecsempészni, ha anyukám nem javasolja, de milyen jól tettem!)

2.) Anyukám azt mondta, hogy az utolsó 5 percben tegyem hozzá csak a pektint, azaz a növényi zselatint - és szépen be fog sűrűsödni. Ez a kis szenyó persze csak nem akart sűrűsödni! Eredetileg 22 grammot tettem bele, hiszen a 60g-os csomagot 10 kilónyi gyümölcshöz javasolják, de végül a sorsra bíztam magam és arra figyeltem csak, hogy sűrűbb legyen. Szóval főztem tovább és apránként kevertem hozzá egyre több és több pektint, amit azzal a habverő-szerű szilikonos lófüttyel kevergettem át.

3.) Itt se feledkezzünk el a már-már jó baráttá vált "kötelező" - fujj-fujj, kóstolni kell, akár többször is :) - kanálpróbáról. Kanalazzunk egy kis adagot egy csészébe, várjuk meg, hogy kihűljön és nézzük meg, kellően sűrű-e az állaga. A pektintől ne várjunk dzsem-szerű állagot, de végül nekem egész pofás lett. Mint kiderült, citruspektint  vettem, nem almát, így az okosok, ha van infójuk kisegíthetnek, hogy ez befolyásolhatja-e a lekvár sűrűségét. 

4.) Szedjük ki a citromkarikákat, ami amúgy sokkal élénkebb színt varázsolt neki.

5.) Ha úgy érezzük, elérte a lekvár a kívánt állagot, töltsük az előzetesen kifertőtlenített üvegekbe, melyet meleg vízbe állítottunk, hogy ne pattanjon el az üveg a magas hő hatására.

6.) Csavarjuk rá a tetejét, töröljük tisztára az üvegeket és állítsuk néhány percre fejre, mielőtt kihűlne.

Fogyasszuk pirítóssal, vagy tejberizzsel, esetleg nagykanállal, amíg az üveg ki nem ürül. :)

Vannak kedvenc bloggereim, akiktől inspirálódni szoktam és a nekem tetsző recepteket kipróbálom, újragondolom és kedvem szerint módosítom, ha úgy tartom jónak.

Régen gumicukor-függő voltam, aztán hála istennek ez elmúlt, de annyira azért nem vagyok szerencsés, hogy ne szereztem volna újabb hülye szokásokat. Ez a recept egy picit visszarepít a fiatalkoromba, és teljesen új köntösbe csomagolja és újraértelmezi számomra a gumicukor fogalmát.

Szerintem Nagy Zita az egyik legismertebb vegán blogger itthon, így előszeretettel "forgatom" a bejegyzéseit Instagramon (@ziziadventures). A napokban akadt meg a szemem a vegán gumicukrain. Kicsit hezitáltam, kell-e nekem ez a macera, de végül úgy döntöttem, vágjunk bele, maximum nem csinálok többet.

Az eredeti posztot itt találjátok:https://www.instagram.com/p/CBVJoG8hsp1/?utm_source=ig_web_copy_link. Rizsszirupra "cseréltem" az agavét, ugyanis először szeretném elhasználni az itthon található alapanyagokat, mielőbb újakat vásárolnék.

Hozzávalók: (kb. 20 darab)

700g eper (nettó tömeg)
60g rizsszirup
(igény esetén vaníliarúd, de én azt most nem tettem bele)

Kalória: 459 (22.95)
Fehérje: 5.6g (0.28g)
Zsír: 2.3g (0.1g)
Szénhidrát: 97.5g (4.9g)

(A zárójeles értékek egy gumicukorra vonatkoznak)

Aki nem szeretné a belinkelt bejegyzést elolvasni, itt találja lépésről lépése az útmutatót.

1.) Tisztítsuk meg az epret, vágjuk félbe és 15 percig főzzük alacsony fokozaton.
2.) Adjuk hozzá a rizsszirupot (és a vaníliarúd kikapart magvát) és pürésítsük.
3.) Sütőpapírral béleljük ki a tepsinket - én a klasszik "gáztepsit' használtam, mert az volt a legnagyobb.
4.) Oszlassuk el egyenletesen a tepsiben az eperszószt.
5.) Tegyük be az 50 fokra melegített sütőbe és résnyire hagyjuk nyitva, hogy a pára ne csapódjon le. (Én ezt végül kb 75-80 fokra emeltem, ugyanis nagyon lassan száradt.)
6.) Szárítsuk 6-8 órát (nekem 12 lett belőle kb, mire mindenhol egyenletesen megszáradt) a sütőben.
7.) Ha megszáradt és kihűlt, óvatosan húzzuk le a sütőpapírról.

8.) Tekerjük fel és vágjuk tetszőleges méretűre.

9.) Hamm! Kapjuk be!

Aszalódott állapotában nekem 135 gramm lett belőle és 20 darab tekervény. Jóval keményebb és "melósabb" elrágni, mint a boltit és nekem elég volt egy-egy tekercset megenni a hagyományoshoz képest, ami jó hír. 

Mivel a recept a szombati piacnapon kerül ki, így aki kedvet kap tőlem, ugorjon ki gyorsan a piacra, le ne késsen a legszebb portékákról! Tényleg nagyot mentem a napokban ezzel az eperrel. Jó áron és szépen sikerült beszereznem és most ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy lekvárt főzzek. Vagy 8 éve nem álltam neki és anyukám finomabbnál finomabb lekvárjaiból kaptam, de az eper mellett nem lehet csak úgy elmenni. Annyira sokoldalú! Ezt tényleg szívesen kenem mindenre, bár most elsősorban magában kanalazgattam és a tejberizsre használtam ízesítésként.

Nem egy időigényes program, azonban a konyha utána úgy néz ki, mint egy háború-sújtotta övezet.

Hozzávalók

1,8kg (ebből a csumázás és a minimális nasizás után 1,5 kiló maradt)
1,5 csomag Dr. Oetker pektin
15dkg nádcukor
1 hangyányi citromsav
1 friss vaníliarúd kikapart magva

Kalória: 1084
Fehérje: 12.6g
Zsír: 8.4g
Szénhidrát: 252.8g

A tejberizsre 20 grammot tettem mindössze, így öröm járta át a szívem, amikor megláttam, hogy ez csak 14 kalória, 3.2g szénhidráttartalommal.

Az epret csumázzuk ki, mossuk meg, csöpögtessük le róla a vizet és negyedeljük el. Az első adagot felezve csináltam, így abban egy picit bele kellett "nyúlnom" botmixerrel, mert túlságosan nagy darabok voltak benne. Aki viszont azt szereti, ha sok-sok eperfalattal találkozik, nem csak a dzsemes résszel, akkor csak felezzétek.

Adjuk hozzá a  pektint - először egy tasakkal adtam és a vége felé adtam még egy felet, mert úgy láttam nem sűrüsödik eléggé - cukrot, kezdetben csak 10 dekát - bár azt, hogy mennyi cukrot adunk hozzá nagyon szubjektív, hiszen az az eprünk édességétől is nagyban függ. Hogy igazán kihozza a színét, egy pirinyó citromsavat is adtam, azonban azt tapasztaltam, hogy így igényli a 15 deka cukrot, mert a savanykás ízt kompenzálni szükséges.

El ne feledkezzünk a vaníliarúd kikapart beléről! A maximális kihasználtság érdekében, a vaníliarúd héját dugjuk a cukorba, hogy istenien természetes és intenzív vaníliás cukrot kapjunk.

Forraljuk fel folyamatos kavargatás mellett. Már jártam pórul azzal, hogy a forrás után túl hamar tettem üvegekbe, így most bölcsen anyukám "kanálpróbás" tanácsát követtem: Ahogy érezhetően sűrűsödött, kiszedtem belőle egy kanálnyi mennyiséget, megvártam, hogy kihűljön. Nagyon-nagyon bántam, hogy néhány alkalommal meg kellett ismételnem, mire elérte a számomra tökéletes állagot. 

Ha úgy érzitek, túlságosan darabos, botmixerrel pürésítsétek és főzzétek tovább.

Amíg vártam, hogy besűrűsödjön, egy tepsit felöntöttem vízzel, és az előzetesen forró vízben alaposan kimosott üvegeket, majd beleállítottam. A tepsi alatt meggyújtottam a "gázt" - villanytűzhelyem van és azon is tökéletesen működik - és felmelegítettem a vizet. Ez ugye arra jó, hogy elkerüljük az üveg megrepedését, amikor a forró lekvárt beletöltjük.

Miután üvegbe töltöttem a lekvárt és rácsavartam a tetejét, fejreállítottam néhány percre, majd hagytam kihűlni.