Nap-nap után telik és egyre komfortosabb vagyok ezzel az életmóddal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mentek le egy-egy ínycsiklandó receptet, de ez inkább egy túrós-mákos nudli formájában testesült meg, amit feltétlenül ki kellett próbálnom. Semmi erős késztetést nem érzek, hogy nekem ennem kell ebből vagy abból, ahogy néhány beszámolóban olvastam, mennyire nehezen és hosszasan válnak meg egy-egy íztől. A hús speciel egyáltalán nem hiányzik. A héten inkább visszatesztelés jelleggel ettem egy hambit, mert kíváncsi voltam rá, hogy reagál rá a szervezetem. Erről még később.
Tény és való, hogy több odafigyelést igényel, simán belecsúsztam, hogy megkóstoltam anyum isteni barackos linzerét és miután letoltam vagy hármat, tudatosul bennem, hogy ez bizony tojásos volt.
A másik "bakim" a teriyaki szósszal esett meg. BBQ-sat vettem, hogy a hambit ízesítsem vele és miután összekevertem a "hambihúst" láttam a szószon apró betűkkel, hogy MÉZES! Nem akarok egy olyan elvetemült vegánná válni - elnézést kérek mindenkitől, senkit sem áll szándékomban megbántani - aki be akarja perelni a céget a vevők megtévesztése miatt, mert uram bocsásson meg, az eladó nem tudja megmondani, hogy vajon a kínai piacról kivonták-e a terméket. Ugyanis, ha nem tudtátok volna, Kínában semmilyen terméket nem lehet piacra dobni állatkísérletek nélkül. És a vegánok mézet sem esznek.
Egyre többet olvasok a veganizmusról, így a fogalom klasszikus értelmében nem nevezhetem magam vegánnak, talán a plant-based, avagy a növényi alapú étrendet követő egyén sokkal inkább illik arra, amit csinálok. Igyekszem állatkísérlet-mentes márkák termékeit használni, ezt ettől az életmódtól függetlenül fontosnak tartom alapvetően. Nem vagyok benne biztos, hogy minden márka, amit használok, megfelel a kritériumnak, de törekszem rá. Így a jövőben sokkal tudatosabban tudok vásárolni is.
Az életmóddal együtt tudatosan alakítom át a meglevő szokásaimat is. Mivel a lakópark lehetőséget nyújt a szelektív hulladékgyűjtésre, ezért rendszeresítettem a teraszra két nagy ikeás tárolót, így abban tudom gyűjteni a szemetet. Ahogy gyűlik-gyűlik a szemét, látja az ember, hol tudna "spórolni", hogyan tudna műanyaghulladékot kiváltani. Mert a papírból nagyon kevés gyűlik össze. Így cseréltük le a pasim cukros üdítőit szörpre például, vagy a bevásárlásokhoz vettem hálókat illetve vászontasakokat illetve találtam egy csomagolóanyag-mentes üzletet, A Liget boltot a közelünkben (http://csomagolasmentes.hu/) illetve ha hazalátogatunk a szülőkhöz, a "magvas" boltban fogom megvenni azokat a szárazanyagokat, amit úgyis megvennék.
Ami viszont szervesen az étkezésekhez tartozik:
Picit megteltem a vöröslencsével, mert az első héten szinte mindennap ettem belőle, így egy darabig parkolópályára tettem.
Egyre jobban hiányoznak a sós ízek, amit mondjuk egy jól megsózott rántotta ízérzete ad. Lehet, hogy csak én nem választottam ki körültekintően a zöldségeket, amit eszem, de a bab, csicseriborsó, édesburi, cékla, paradicsomos raguk nekem már édesek. Így következő hétre tejszínes dolgokat tervezek. Mint egy tejszínes-gombás tésztát vagy egy spenótos lasagne-t, vagy gombás quiche-t. Az ötletek gyűlnek szépen.
Szerintem lényegesen kevesebb sót használok.
Mivel reggelente ha hajdinapelyhet eszek - egyre ritkábban, mert mindig találok valami kipróbálni-valót - gyümölccsel, egyre kevésbé kívánom az édességet, édes ízeket is. Ez azt jelenti, hogy nincs csokika, egy kis péksüti, semmi. Ha nagyonjól esne az édes íz, akkor egy szem aszalt barackot szoktam bekapni.
Az első héten annyira beszippantott az újdonság ereje, hogy ragut ragu hátán készítettem. Ezen a héten sokkal több nyers zöldséget ettem. Már unom a paradicsomot. Nagyon sok csírát eszem cserébe, most a mungóbab van porondon. Nagyon szeretem a magas víztartalmú zöldségeket, mint a jégcsapretket. Hajlamos vagyok egy-két zöldséget enni egyszerre és gyakran, így majd a változatosságra figyelnem kell.
Mivel vasárnap költöztünk vissza Pestre, így egy búcsú estét tartottunk a tesómékkal és elmentünk a kedvenc helyünkre, a Fricskába. Először úgy gondoltam, nézek valami növényi alapút, de csak vega volt, így viszont módosítottam a terven és megnéztem, hogy reagál a szervezetem a marhára. Ezzel érdekes módon nem voltak olyan problémáim, mint a szárnyassal. Viszont másnap reggel éreztem, hogy nem olyan kicsattantó energiával kelek fel, mint szoktam. Ehhez hozzájátszott az is, hogy ettem a kovászos csigából is néhányat.
Ellenben! Ebédre megkértem anyukámat, hogy tegyen félre a kuszkuszból és a savanyú káposztából, én majd azt eszem ebédre. Estére az ujjaim vörösek és hólyagosak lettek, reggel meg olyan alhasi fájdalmam volt, hogy szó szerint csak fetrengtem tőle. Szóval nagyon valószínű, hogy hisztamin-érzékeny vagyok, így a fermentált kápit ki kell hogy tegyem a palettáról. Pedig ezt akartam most enni állandóan. Egyelőre még tesztelem, hogy biztosan ő-e ludas.
Erről is ejtenék egy szót, akkor is, ha nem éppen guszti, de az élet természetes velejárója. Amint kerül hús, vagy nem tiszta étel az étkezésembe, a széklet állaga és szaga is megváltozik, kifejezetten büdös lesz. Aki mondjuk szorulással küzd, javasolnám neki, hogy egyen sokkal több zöldséget, mert a magas rost-tartalom felpezsdíti a bélműködést.
Az edzésekhez sok energiám van, itt is tartom magam ahhoz, hogy reggeli utána 30-45 perccel a teremben kell lennem. A héten egyszer jártam úgy, hogy ezt nem tartottam. Csak azon kattogtam, hogy meg kell ennem egy marék sós mogyorót, különben nem tudok edzeni. Úgyhogy hazaugrottam érte és 3 dekát betoltam. Olyan hatékony lábedzésem volt, hogy magam is meglepődtem. Szemmel látható volt a hatása a teljesítményemre. A lábtolón 80 kiló helyett 120-szal csináltam a 12-es sorozatokat.
Ami viszont nagyon jól esik, hogy a családom nem gördít semmiféle utat az utamba, nem kérik, hogy egyem meg a maradékot, mert maradt egy csepp sült husi, hanem tiszteletben tartják, amit csinálok. Megkérdezi anyukám néha, hogy szeretnék-e enni belőle, de most már a kóstolásba sem segítek be neki, amikor kőrözöttet vagy halkrémet kever ki, szerintem ez menő. (Én minden imádok megkóstolni és lenyalni)
A másik, aminek örülök, hogy a fiúk - apum és öcsém is - rákattantak a burgerekre, szóval ebből már elve nagy adagot kell csinálnom. Anyukám pedig kifejezetten kérte, hogy a répás-babosat is süssem meg mielőtt visszaköltözünk, ugyanis ok, hogy látja a blogbejegyzést, de nem fogja érezni az ízét :) Jogos felvetés.
