Vészhelyzet esetére mindig van itthonegy csomag leveles tészta, ugyanis előszeretettel csinálok belőle lusti-reggelit. Míg lehet kapni szőlőt, addig fuss-rohanj, és próbáld ki!

Ez a mennyiség, két nem túl éhes száj betömésére alkalmas csak! Kellemes az édes-sós ízhatás, aki ezt a párosítást szereti, nem fog csalódni.

Mit vegyél hozzá?

1 csomag Tante Fanny leveles tésztát (eszedbe nem jusson a pizza tészta hozzá, mert túl édes lesz az összhatás!)
szőlő
kecskesajtgolyó vagy kecskebrie
pár szem dió

(tojás a kenéshez)

A sütőt melegítsük elő 200 fokra. 

A tésztát csavarjuk szét és oszlassuk el rajta a félbevágott szőlőszemeket és a kecskesajtot. Én a Garabonciás snidlinges kecskesajtgolyóját használtam. Isteni finom és ráadásul hazai termék, melyhez a tej a saját kecskefarmjukról származik. 

Ha úgy tetszik, pár szem diót is tehettek rá. Mielőtt betesszük a sütőbe, szeretem lekenni a szélét tojással, hogy szép aranybarnára süljön. Helyben, azonnal, melegében fogyasztandó. Vigyáz, ne kapkodj+ Meg ne égesd a szád!

Jövő héten jöhet a paradicsomos verziója?

Vettem egy, pontosabban két csodálatos szakácskönyvet. Az idei év második legjobb gasztro-befektetését, mert az első Szöllősi-Kiss Orsi gasztrofotóstanfolyama volt.

Ilyet még nemcsináltam, hogy egy szakácskönyvet úgy olvassak mint egy szépirodalmi regényt. Betűről betűrő, minden összekötő tartalmat. Minden receptet tüzetesen átnézve, majd kiválasztva a számomra legkedvesebbeket. Sokszor jártam már úgy, hogy nagyon tetszett egy könyv, aztán végül csak 4-5 receptet próbáltam ki belőle. Lehet, hogy érdemes lenne előszedni a régi szakácskönyveket, hátha egy kifinomultabb ízléssel mást is érdekesnek találok belőle?

Most egy ideig ez biztosan nem fog megtörténni, ugyanis A Jeruzsálem című csodával vagyok elfoglalva, de nagyon. A mai burgerhez csak inspirációt loptam belőle, de ezt bizony tovább lehet rendesen gondolni.

Hozzávalók 4 fő részére

50dkg darált marha
50-60 dkg póréhagyma (4 hatalmas szállal vettem)
só, bors
1 csokor petrezselyem
chilli vagy tabasco
ha tudtok venni, akkor a za'atar nevű csodálatos fűszerkeveréket semmiképp se hagyjátok ki. (egzotikusfuszerek.hu oldalon megtaláljátok)
a bátrabban római köményt és koriandert is tehetnek bele
egy falatka nádcukor
kókuszzsír

Tahini szósz:
3 ek. tahini (nekem a Dubai Szupermarketben található Chtoura márkájú jön be a legjobban, ha nem magamnak készítem el, ugyanitt kapható a kedvenc marokkói olivabogyóm is)
8-10ek. vizet felvesz
negyed citrom lele
1-2 gerezd fokhagyma

Tápanyagtartalom (2 pogácsa, ami kb. 125g):

Kalória: 168 kcal
Szénhidrát: 12.1g
Fehérje: 17.1g
Zsír: 5.6g

A póréhagymát karikázzuk fel, majd egy minimál kókuszzsíron fonnyasszuk meg. Félidőben szórjuk meg egy kevés barna vagy nádcukorral, hogy enyhén megkaramellizálódjon.

A marhát alaposan sózzuk és borsozzuk, szórjunk bele ízlés szerint chilit, egy csokor aprított petrezselymet és keverjük alposan össze. Ha van otthon a za'atar névre hallgató, legnépszerűbb közel-keleti fűszerből, akkor azt is tegyetek bele, szerintem ez koronázta meg az összehatást. Ha nincsen, akkor ne spóroljatok a római köménnyel és a korianderrel.

Keverjük össze a hagymát a marhával és lehetőség szerint hagyjuk egy éjszakát pihenni. 

Pihen. Pihen. PIhen. Pihen.

Majd...

Formázzunk belőle gombócokat, lapítsuk ki kb 1,5 centi vastagságúra és egy kevés kókuszzsíron süssük aranybarnára mindkét oldalát. Nekem 13 pogácsa sült ki belőle.

Készítettem hozzá zseniális tahiniszószt. Mivel a tahini magában elég sűrű, ezért vízzel fel kell higítani. Szépen apránként és kanalazva, majd a citromlevelt hozzáfacsarva, belezúzva a fokhagymát. Ha picit sótlannak érzitek, azt is lehet hozzáadni, nálam ez elengedhetetlen. 

A BBQ szósz helyett, így a burgi ebbe a csodás közel-keleti szószban lehet tunkolni. Mit lehet? Kötelező!

Nincs új a nap alatt, vannak húzósabb időszakok, amikor bárhogy is zsonglőrködök az időmmel, nem fér bele minden. Ilyenkor jön a nagy számvetés, miről is tudok lemondani. Sok-sok étel készült, azonban a bejegyzések még váratnak magukra, így ünnepélyesen megnyitom a sort.

Nagy sajtimádó vagyok, függő kéremszépen! Remélem az anonim sajtfogyasztók társasága nem létezik! Meg is vagyok lepődve, milyen példaértékűen tartottam a növényi alapú 5 hónapom alatt, hogy egy falatka sajtot sem csúsztattam le a torkomon. Úgy bizony. Viszont most! Szerintem tutira ettől híztam még többet, mert túlzásba estem a zsírbevitellel.

Ha szeretitek a kéksajtot, művésznevén a márványsajtot, akkor épp itt az idő, hogy ne csak a tejszínes tésztára olvasszátok rá, vagy sutyiban, hangtalanul, a hűtőajtót tárva-nyitva hagyva szopogassátok el.

Miből készül?

10 dkg márványsajt
5-8 dkg teavaj
1-2 gerezd fokhagyma
(csipetnyi só)

Amibe töltsd: Kaliforniai paprika szeletek, vagy egy ropogós pirítósra is kenheted.

A titok abban rejlik, hogy legalább egy órát szombahőmérsékleten pihentetjük, mert ha nem, akkor nem fogjuk tudni megfelelően feldolgozni.

Egy tálkába tegyük bele a sajtot és a vajat, ha rusztikusra szeretnénk hagyni, akkor csak villával dolgozzuk össze, nem lesz nehéz dolgunk. A lustábbak pedig botmixerrel pürésítsék. Így enyhén zöld színe lesz a végterméknek, de az íze mindenért kárpótol. 

A fokhagyma és a só opcionális, mert biztosan lesz olyan, akinek már ez is picit sós, de nekem még szükségem volt egy apró csipetre pluszban. És persze 2 szép kövér fokhagymagerezdet is belenyomtam, biztos, ami biztos. Csak a vámpírtámadás megelőzése érdekében.

Botor módon hűtőbe tettem és nem számoltam a következményekkel, hogy legközelebb, ha fogyasztani tervezem - már azzal sem számoltam, hogy lesz második alkalom - fogyasztás előtt 10-15 perccel ki kell venni a hűtőből. 

Persze tudom-tudom, csak fél fogára elég az embernek ez a fogás, de a sajtosunk biztos szívesen vág egy nagyobbacska darabot is, hogy jusson mindenkinek.

Az én Sajtosomat például a szombati Bikás parki termelői piacon találjátok meg. Keresd a Garabonciás Sajtház kötényt! (Súgok, a fősor "bejárat felőli" részén lesz jobbra).

Ez egy ismétlés, de a sztoriért megérte újra kiposztolni. Valamint hátha Ti is kedvet kaptok hozzá! :)

A héten elhatároztam, hogy főzeléket fogunk enni, mert azt lehet hússal és nélküle is enni, ki hogy szereti és kívánja. Olyannyira lustiban toltam és semmi hiányérzetem nem volt, hogy csak a paradicsomszószt főztem meg és egy hatalmas adag krumplit lapátoltam rá. Ez persze nem a hivatalos verzió, ám a növényi alapú. Dőlttel szedtem, hogy készítem, ha nem marad ki belőle a töltött paprika.

Egy sajttortának sosem lehet ellentmondani. Se a nyersnek, se a főzés nélkülinek, se a főzöttnek, se a sütőben sütnek sem. Csupán minden ízlés kérdése. Szóval, a helyetekben nem ellenkeznék, hanem munkából hazafelé menet, meg is venném hozzá az alapanyagot!

Nekem van egy tuti bevált receptem és amióta tudom, hogy mi fán terem a sajttorta, csak olyan készítek. Most viszont járok egy gasztrofotós tanfolyamra és az egyik kedvenc kis sorstársam, olyan gyönyörűséges és hibátlan sajttortát tett közzé, hogy nem maradt más választásom, utánoznom kellett. Picit átalakítottam a receptet, mert itthon nem kapható az egyik alapanyag, amit ő is használt, de szerintem így is szuper krémes lett.

Ne felejtsétek megszórni sok-sok gyümölccsel!

Egy 20 centi átmérőjű tortaformához ezt használtam:

A tésztához:

1 csomag oreo
70g teavaj

A krémhez:

200ml habtejszín
250g mascarpone
1dl tej
1 ek. Negyedannyi
2 ek zsíros tejpor
1 kis csomag zselatin

Nagyjából talán 25 percet töltöttem vele, egészen onnantól fogva, hogy megbontottam az oreot. Ezt az aprítóban megdaráltam, a vajat felolvasztottam és összedolgoztam vele. Szeretem sütőpapírral kibélelni a formát, mert utána könnyebb bánni a tortákkal, kevesebb az esély, hogy megsérül a tészta. Most is így tettem. Belenyomkodtam a kekszes masszát, úgy hogy egy kisebb pereme is legyen.

Az összes alapanyagot, ami a sajtkrémhez szükséges, összeöntöttem és folyamatos kevergetés mellett felforraltam. (Ezt a műveletet csak akkor kezdtem el, amikor már a tortaalap egy 40 perce a hűtőben dekkolt) A zselatin volt az egyetlen, amit már a langyos krémhez csak nagyon óvatosan, apránként szórtam hozzá, mert ez a fránya dög hajlamos a csomósodásra. Ezt most megúsztam. (Ha nem érzitek elég sűrűnek és egy picit szórjatok hozzá.)

Nagyjából a krém közel a felére fog redukálódni, míg egy igazán krémes hatást nem kapunk. Amint kellően sűrűnek ítéljük, öntsük rá az eddig a hűtőben dermedő tészta-alapunkra. 

A két akció között teljen el egy kis idő, mondjuk max egy óra, mert a kekszes alapnak alaposan meg kell dermednie.

Eni legalább 12 órás pihenést javasolt a tortának, de olyan 6-8 óra után nem bírtam tovább, feltéptem a hűtő ajtaját és megtapogattam. Valószínűleg, mivel pici formát használtam, ezért sokkal gyorsabban érte el végleges formáját. Ennek ellenére mégiscsak azt javasolnám, ha nagyobb mennyiséggel, nagyobb formával futtok neki az akciónak - higgyétek el, tutira elfogyna az is - várjátok ki azt a javasolt 12 órát.

Mivel épp a szép fotózást gyakorlom, ezért mindenféle finomságot tettem rá. Őrült hálás lettem volna, ha a füge nem ilyen halovány, de cserébe, a korábban lefagyasztott csodáim ellensúlyozták.

Idén elég rendesen benéztem a szilvalekvár-szezont - kis rutintalan liba! - és július végén sütöttem egy adagot. És akkor megfogadtam, hogy ugyanazzal a technikával, szeptemberben is újra nekifutok. Kis adagokban nyomultam, hiszen már csináltam megannyi lekvárt. Egyet sajnálok, hogy a ribizlivel nem pepecseltem.

A legviccesebb, hogy ezt a receptet strandolás közben kaptam el, miközben épp hallgatóztam, hogy a helyi nyugdíjasok miről pletyóznak. Még voltam annyira pofátlan is, hogy bele is kérdeztem a receptbe, de tökre megérte.

Végy:

 3 kiló "Stelli", avagy Stanley szilvát. Beszterceiért indultam, de se híre, se hamva.
10-15 dkg nádcukrot (legközelebb még ennyit se teszek bele, mert végül túl édesnek ítéltem meg.)
fahéjat
1 kikapart vaníliarúd magvait 
(egy kevés ecetet)

Mindennek a titka az ecet, ami abban segít, hogy ne égjen le a szilva, szóval öntsünk egy picit a tepsi aljára, amibe egyenletesen eloszlatjuk a megmosott és kimagozott szilvát. Tettem hozzá cukrot, de lehet, hogy nem kellett volna, majd jövőre nem teszek bele, pont.

Megszórtam a kedvenc fahéjammal, félidőben egy vaníliarudat ketté vágtam, kikapartam a magvát és belesütöttem a lekvárba.

130-150 fokon kb 4-5 órán át sütöttem. Néhányszor átforgattam és amikor már kellően sűrűnek ítéletem meg, üvegekbe töltöttem. Miután kihűlt, felcímkéztem és a többi csodás kis lekvár mellé állítottam.

Majd a szilvalekváros-diós palacsintához kiváló lesz!

A háttérben igenis kemény munka folyt.  Próbáltam a színem visszanyerni. A bőröm bebarnult, a lelkem továbbra is fakó. Lassan-lassan tér belém vissza az élet. Volt egy hét, amikor olyan súlyos volt a covid depresszív hatása, hogy még főzni sem volt kedvem. Ez pedig nálam a vég. Mint amikor a pasim tudja, ha nem főzök neki és  nem gondoskodom az étkeztetéséről, akkor a kapcsolatunk a vége felé közelít. 

Mindig megcsillannak az apró reménysugarak és óvatos költözik vissza az élet, a pezsgés a mindennapokba és reménykedem, hogy legalább ezt a szintet tarthatom. Hogy nem kell home officeszolni újra, hogy nem lövik le újra a projektet és valamiféle kiszámíthatóság kezd körvonalazódni legalább 2020 végéig. Mindenesetre, biztos, ami biztos, teszek róla, hogy pozitív irányba változzanak a dolgaim. Ezekről hamarosan be is számolnék. Addig is, térjünk vissza a rendes kerékvágásba, mert ez tarthatatlan, hogy ne jegyezzem le a recepteket. Hogy is készíteném el őket újra és újra?! 

Gombapaprikásról álmodoztam. Pasi csirkepaprikást kapott, magamnak pedig az apróbb gombákból készítettem egy könnyed és gyors fogás, nagyjából 5 alapanyagból, 2-3 étkezésre elegendőt, ugyanis a jól kombinálhatóságra törekedtem. Szerintem sikerült.

Mit tettem bele?

50dkg gombát (ha látsz szépet, vegyél hozzá 10 deka erdei gombát, az intenzívebb ízérzetért.)
1 nagy fej vöröshagymát
3-4 babérlevelet
1/2 creme vegát (vagy tejfölt, ha nem növényi alapon étkezel)
füstölt pirospaprikát
sót.

Ok-ok, 6 lett belőle fűszerestül-mindenestül.

Makrókat tekintve pedig egy adag:

Fehérje: 16.1g
Szénhidrát: 12.6g
Zsír: 11.8g

Szeretem a zöldségekben, hogy annyira hamar elkészülnek. Sokkal kevesebb a faxni, bár a mosatlan továbbra is halmokban. 

Mivel aprók voltak a gombák, ezért egy mosógatószivacs dörzsis részével ledörzsöltem róla a"bőrét" és éevágtam a szár utolsó milimétereit.

Csináltam hozzá egy pörkölt alapot. Hagymát pici vizen megdinszteltem, de persze, lehet olajon is üvegesre pirítani. Majd tettem rá babérlevelet. Képzeljétek el, a nyaralás alatt a házinéniék kertjében volt babérfa, így most friss és ezáltal sokkal intenzívebb babérlevelet használok, imádom!

Megszórtam pirospaprikával, de abból is csak füstöltet használok. Egy bánatom van, de pár hét és ezt is orvoslom: elfogyott édesanyám csodálatos paprikakrémje, a pörköltek és mindenkiféle magyaros fogás motorja, így ennek a hiányát érzem. Nagyon. 

Majd végezetük beleborítottam a megtisztított gombafejeket és fedő alatt megfőztem. Az utolsó percekben hozzáadtam a Creme vegát és felforraltam, majd újrasóztam. Mert sóból sajnos sosem elég.

Különböző verziókban csomagoltam el: nagy lángon pirított zöldbabbal, frissen főtt csemegekukoricával, paradicsommal és a jázmin- és vörös rizsből álló gabonakörettel, ami mindegyik menüben fix.

Valahogy még mindig nem teljesen kerek ez a vegánság és a hüvelyesekkel sok bajom van 9 hét után is. Kivétel akkor, ha pürésítem, de mégsem lehet mindent úgy enni mint a fogatlan öregasszonyok!

Arra jöttem rá, hogy alapvetően nem a hús íze hiányzik, hanem a fűszerezés, így ezzel tökéletesen lehet játszani. A hambihusiba is mindig került worchester szósz és tabasco, akitől finom intenzív ízt varázsoltam, így a babos-rizses verzióba is vissza tudtam csalogatni a nekem tetsző ízvilágot.

Hozzávalók (4 darab)

250g főtt jázminrizs
300g főtt bab
1 fej vöröshagyma
70g sütőben sült édesburgonya
1ek. kukoricakeményítő (elhagyható)
worchester szósz
tabasco szósz
só

Kalória: 202
Fehérje: 8.3g
Zsír: 0.7g
Szénhidrát: 40.1g

Az alapvető hiba, amit elsőre elkövettem, hogy túlságosan pépesre aprítottam a hozzávalók, így mindenre hasonlított az állaga, csak nem egy hamburgerpogácsára. Így a rizst, babot és az édesburit csak rusztikusra, éppenhogy néhány pulzálás erejéig  pörgessük az aprítóban.

A vöröshagymát aprítsuk fel és pirítsuk meg egy csepp olajon, vagy vizet pároljuk meg, amelyik szimpatikusabb.

Az édesburiból süssünk / pároljunk egy nagy adagot sütőben, az egyik részét együk meg mártogatóssal vagy köretnek, és csípjünk le a mennyiségből 70g-ot. 

Babból most konzervet használtam, a rizst előzetesen megfőztem. A rizst, a babot és az édesburi az aprítóba tettem és röviden megpörgettem a gépben, de csak éppen annyira, hogy könnyen tudjam formázni majd.

Egy edénybe az összes alapanyagot összekeverhetjük, miután kiszedtük az aprítóból, nekem az jött be, hogy egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt adtam hozzá, ugyanis ettől jobban összeállt. Ízlés szerint lehet sózni, borsozni, én még Worchester szósszal és Tabascoval meg szoktam fejelni.

Éjszakára szeretem a hűtőbe tenni, hogy jól összeérjenek az ízek, majd másnap felhasználás előtt megformázom és egy kevés kókuszzsíron mindkét oldalát aranybarnára sütöm. Mivel 25 fok körül van a lakásban, ezért a kókuszzsírom folyékony állagú, így spray formájában nagyjából 3-4 grammnyi mennyiséggel meg tudom sütni a hambit.

Salátával, hasábburival, ketchuppal vagy esetlef fokhagymás majonézzel fogyasszuk.

Ha sajtot is kívánunk mellé, nekem a legjobb a Moi & Nature adja vissza legjobban a Cheddar sajt ízét növényi vonalon.

A Bounty gyerekkorom egyik kedvenc csokija, a ronda és finom Chokito mellett, amit valamelyik félkegyelmű kivont a piacról. Amióta nem eszem állati eredetű ételeket, az eddig is alacsony csokifogyasztásom még jobban leredukálódott. Azt gondolom, mindennek lehet alternatíváját illetve mentes verzióját találni, csinálni, így ezt is kipróbáltam. 

Következzen hát az édesség-blokk következő szereplője!

Hozzávalók (10 db)

120g kókuszreszelék
50g kókuszchips
200 ml Alpro kókuszos főzőtejszín
15g negyedannyi cukorhelyettesítő
50g étcsokoládé

Kalória / szelet:152
Fehérje: 1.4g
Zsír: 12.8g
Szénhidrát: 8.3g

A kókuszchipset az aprítóban finomra darálom, majd hozzákeverem az összes többi hozzávalót (az étcsokit leszámítva).

Dolgozzuk alaposan össze a masszát. Inkább legyen egy picit szárazabb, mint "szaftosabb", hiszen formáznunk kell. Ha nem elég tömör az állaga, adjunk hozzá még egy kevés kókuszreszeléket, hogy tökéletesen összeálljon.

Egy sütőpapír közé teszem a hozzávetőlegesen téglalapra formázott csokialapot, majd egy sodrófával alakítsuk ki az egyenletes felszínét. Kb 1,5-2 centi vastagságúra hagyjuk meg. Vágjuk egyenlő szeletekre és hűtőben pihentessük legalább egy órán keresztül.

Olvasszuk fel a csokit, ebbe keverjünk egy fél evőkanálnyi kókuszolajat és vonjuk be vele a szeleteket és tegyük be a hűtőbe egy újabb fél órára. Ezután, ha szeretnénk a bountyhoz hasonló csíkokat a csoki tetején egy fokpiszkáló segítségével megtehetjük. Helyezzük a fogpiszkálót merőlegesen a csokira, nyomjuk rá egy picit, majd egy cseppet felemelve, haladjunk végig a csokin, a nyomokat kialakítva.

Már hónapok óta tervezem, hogy kipróbálom a házi nutellát, amit inkább törökmogyorókrémnek neveznék. Ha a magvajak között kellene rangsorolnom, ez éppenhogy a dobogón marad, hiszen picit csalódás, hogy nem tudtam azt az ízvilágot visszahozni, amit a Nutella ad.

Hozzávalók: 

250g törökmogyoró
2 ek (kb 20g) agavészirup
20g holland kakaópor
20g kókuszolaj 

(legközelebb egy deci növényi tejszínt is kap, mert akkor biztosan sokkal krémesebb lesz)

Mivel ez volt az első magvaj próbálkozásom, azt gondoltam kis naivan, hogy a kókuszolajtól majd krémesebb lesz. (Míg e sorokat írom, nem hagyott nyugodni a dolog és felhasználtam a pisztáciakrémből maradt növényi tejszínt, vajon milyen lesz tőle. Nem lett rossz. Persze sokkal krémesebb, azonban így javasolnék még hozzá némi édesítést. Kezdetben egy evőkanálnyi mennyiségben.)

Ahogy már a bevett protokoll zajlik:

Magot megpirít, aprítóban finomra, majd krémesre darál. Ehhez sokkal több időre volt szükség, legalább 8-10 percre. Amikor elkezdett krémesedni, adtam hozzá kakaóport, agavészirupot és kókuszolajat. Sokkal szilárdabb lett az állaga, mint a másik kettőnek, talán ezért is adtam hozzá kókuszolajat. 

Alapvetően finom, főleg banánkenyérre kenve, jó vastagon persze: https://fincsa-nindzsa.blog.hu/2020/06/29/a_banankenyer_tragediaja_2_felvonasban