Paradicsommártás krumplival vagy töltött paprika lesz belőle?

2020. szeptember 15. - fincsanindzsa

Ez egy ismétlés, de a sztoriért megérte újra kiposztolni. Valamint hátha Ti is kedvet kaptok hozzá! :)

A héten elhatároztam, hogy főzeléket fogunk enni, mert azt lehet hússal és nélküle is enni, ki hogy szereti és kívánja. Olyannyira lustiban toltam és semmi hiányérzetem nem volt, hogy csak a paradicsomszószt főztem meg és egy hatalmas adag krumplit lapátoltam rá. Ez persze nem a hivatalos verzió, ám a növényi alapú. Dőlttel szedtem, hogy készítem, ha nem marad ki belőle a töltött paprika.

Hozzávalók

Paradicsomszószhoz

2 liter paradicsomlé
kb . 6-8 kanál nádcukor (vagy négyédesből amennyi kellően édessé teszi)

Rántáshoz

3-4 ek. liszt (én teljes kiőrlésűt használok)
olaj

Húsgombóchoz

50dkg darált pulyka- vagy sertéshús
1,5ek. rizs
1 fej vöröshagyma
1 tojás

bors
édes pirospaprika
3-4 tv paprika

img_6485.jpg

A paradicsomlevet öntsük egy nagy lábosba, és kezdjük el főzni, kanalazzunk hozzá egy kevés cukrot és egy csipetnyi sót.

Amíg fő, egy fej vöröshagymát kockázzunk apróra, majd pirítsuk üvegesre egy kevés olajon. Ha ezzel megvagyunk, egy műanyag edényben keverjük össze a darálthúst, a tojást, a rizst és a hagymát, adjunk hozzá egy kevés őrölt pirospaprikát, sót és borsot ízlés szerint. A sós íz legyen domináns benne. - ez a lépés persze maradjon ki, ha nem eszünk húst. 

A paradicsomlé, ha forrásközeli állapotba kerül, csináljunk hozzá rántást. Egy lábosban a lisztet pirítsuk meg olajon. Én aránylag sok lisztet szoktam ehhez használni, a 3-4 evőkanállal, mert sűrűn szeretem a levét. Miután megpirítottuk a lisztet, kanalazzunk hozzá a paradicsomléből, és folyamatosan kevergessük szilikon habverővel, hogy ne csomósodjon be. Annyi paradicsomlevet adjunk hozzá, hogy folyékony állagú legyen, majd folyamatos kavargatás mellett öntsük vissza az alap paradicsomléhez.

Ha nem lett olyan sűrű, mint szeretjük, akkor 2 kanál lisztből készítsünk egy újabb adag rántást az előbbiek szerint.

Ezután mossuk meg a paprikákat, csumázzuk ki, majd a magvakat is öblítsük ki belőle vízzel. Ezek után a húsgombóc-töltelékkel töltsük meg a paprikákat és egyesével helyezzük a paradicsomlébe még forrás előtt.  Ha nincs elég paprika  én tudatosan csak néhányat szoktam megtölteni – akkor formázzunk kis gombócokat a húsból és óvatosan helyezzük a paradicsomlébe. Hagyjuk főni a gombócokat, néha keverjünk bele, hogy ne ragadjon le a gombóc. 5-10 perc elteltével ízesítsük tovább cukorral. Ha savanykásan szeretitek, akkor 3-4 evőkanál cukor elegendő, de ha édesen kedvelitek, akkor 6-8 kanálnyit is igényel.

Ha a cukor belekerül, ne felejtsük el tovább keverni, ugyanis a cukor miatt könnyen leéghet. A gombócokat időközönként kóstoljuk meg. Akkor készül el, ha a a kóstolónál a rizs már nem kemény.

Nekem a legkedvesebb, ha főtt krumplival fogyaszthatom, ezért néhány krumplit héjában meg szoktam vízben főzni, majd még forrón lehúzom a héját és felkockázom.



 

Kérsz egy szeletet? Inkább kettőt!

Egy sajttortának sosem lehet ellentmondani. Se a nyersnek, se a főzés nélkülinek, se a főzöttnek, se a sütőben sütnek sem. Csupán minden ízlés kérdése. Szóval, a helyetekben nem ellenkeznék, hanem munkából hazafelé menet, meg is venném hozzá az alapanyagot!

Nekem van egy tuti bevált receptem és amióta tudom, hogy mi fán terem a sajttorta, csak olyan készítek. Most viszont járok egy gasztrofotós tanfolyamra és az egyik kedvenc kis sorstársam, olyan gyönyörűséges és hibátlan sajttortát tett közzé, hogy nem maradt más választásom, utánoznom kellett. Picit átalakítottam a receptet, mert itthon nem kapható az egyik alapanyag, amit ő is használt, de szerintem így is szuper krémes lett.

Ne felejtsétek megszórni sok-sok gyümölccsel!

Egy 20 centi átmérőjű tortaformához ezt használtam:

A tésztához:

1 csomag oreo
70g teavaj

A krémhez:

200ml habtejszín
250g mascarpone
1dl tej
1 ek. Negyedannyi
2 ek zsíros tejpor
1 kis csomag zselatin

img_6277_2.jpg

Nagyjából talán 25 percet töltöttem vele, egészen onnantól fogva, hogy megbontottam az oreot. Ezt az aprítóban megdaráltam, a vajat felolvasztottam és összedolgoztam vele. Szeretem sütőpapírral kibélelni a formát, mert utána könnyebb bánni a tortákkal, kevesebb az esély, hogy megsérül a tészta. Most is így tettem. Belenyomkodtam a kekszes masszát, úgy hogy egy kisebb pereme is legyen.

Az összes alapanyagot, ami a sajtkrémhez szükséges, összeöntöttem és folyamatos kevergetés mellett felforraltam. (Ezt a műveletet csak akkor kezdtem el, amikor már a tortaalap egy 40 perce a hűtőben dekkolt) A zselatin volt az egyetlen, amit már a langyos krémhez csak nagyon óvatosan, apránként szórtam hozzá, mert ez a fránya dög hajlamos a csomósodásra. Ezt most megúsztam. (Ha nem érzitek elég sűrűnek és egy picit szórjatok hozzá.)

Nagyjából a krém közel a felére fog redukálódni, míg egy igazán krémes hatást nem kapunk. Amint kellően sűrűnek ítéljük, öntsük rá az eddig a hűtőben dermedő tészta-alapunkra. 

A két akció között teljen el egy kis idő, mondjuk max egy óra, mert a kekszes alapnak alaposan meg kell dermednie.

Eni legalább 12 órás pihenést javasolt a tortának, de olyan 6-8 óra után nem bírtam tovább, feltéptem a hűtő ajtaját és megtapogattam. Valószínűleg, mivel pici formát használtam, ezért sokkal gyorsabban érte el végleges formáját. Ennek ellenére mégiscsak azt javasolnám, ha nagyobb mennyiséggel, nagyobb formával futtok neki az akciónak - higgyétek el, tutira elfogyna az is - várjátok ki azt a javasolt 12 órát.

Mivel épp a szép fotózást gyakorlom, ezért mindenféle finomságot tettem rá. Őrült hálás lettem volna, ha a füge nem ilyen halovány, de cserébe, a korábban lefagyasztott csodáim ellensúlyozták.

 

 

Az utolsó kenet. A szilva

Idén elég rendesen benéztem a szilvalekvár-szezont - kis rutintalan liba! - és július végén sütöttem egy adagot. És akkor megfogadtam, hogy ugyanazzal a technikával, szeptemberben is újra nekifutok. Kis adagokban nyomultam, hiszen már csináltam megannyi lekvárt. Egyet sajnálok, hogy a ribizlivel nem pepecseltem.

A legviccesebb, hogy ezt a receptet strandolás közben kaptam el, miközben épp hallgatóztam, hogy a helyi nyugdíjasok miről pletyóznak. Még voltam annyira pofátlan is, hogy bele is kérdeztem a receptbe, de tökre megérte.

Végy:

 3 kiló "Stelli", avagy Stanley szilvát. Beszterceiért indultam, de se híre, se hamva.
10-15 dkg nádcukrot (legközelebb még ennyit se teszek bele, mert végül túl édesnek ítéltem meg.)
fahéjat
1 kikapart vaníliarúd magvait 
(egy kevés ecetet)

img_6051.JPG

Mindennek a titka az ecet, ami abban segít, hogy ne égjen le a szilva, szóval öntsünk egy picit a tepsi aljára, amibe egyenletesen eloszlatjuk a megmosott és kimagozott szilvát. Tettem hozzá cukrot, de lehet, hogy nem kellett volna, majd jövőre nem teszek bele, pont.

Megszórtam a kedvenc fahéjammal, félidőben egy vaníliarudat ketté vágtam, kikapartam a magvát és belesütöttem a lekvárba.

130-150 fokon kb 4-5 órán át sütöttem. Néhányszor átforgattam és amikor már kellően sűrűnek ítéletem meg, üvegekbe töltöttem. Miután kihűlt, felcímkéztem és a többi csodás kis lekvár mellé állítottam.

Majd a szilvalekváros-diós palacsintához kiváló lesz!

img_6045.JPG

Alkotói (?) válság vége

A háttérben igenis kemény munka folyt.  Próbáltam a színem visszanyerni. A bőröm bebarnult, a lelkem továbbra is fakó. Lassan-lassan tér belém vissza az élet. Volt egy hét, amikor olyan súlyos volt a covid depresszív hatása, hogy még főzni sem volt kedvem. Ez pedig nálam a vég. Mint amikor a pasim tudja, ha nem főzök neki és  nem gondoskodom az étkeztetéséről, akkor a kapcsolatunk a vége felé közelít. 

Mindig megcsillannak az apró reménysugarak és óvatos költözik vissza az élet, a pezsgés a mindennapokba és reménykedem, hogy legalább ezt a szintet tarthatom. Hogy nem kell home officeszolni újra, hogy nem lövik le újra a projektet és valamiféle kiszámíthatóság kezd körvonalazódni legalább 2020 végéig. Mindenesetre, biztos, ami biztos, teszek róla, hogy pozitív irányba változzanak a dolgaim. Ezekről hamarosan be is számolnék. Addig is, térjünk vissza a rendes kerékvágásba, mert ez tarthatatlan, hogy ne jegyezzem le a recepteket. Hogy is készíteném el őket újra és újra?! 

Gombapaprikásról álmodoztam. Pasi csirkepaprikást kapott, magamnak pedig az apróbb gombákból készítettem egy könnyed és gyors fogás, nagyjából 5 alapanyagból, 2-3 étkezésre elegendőt, ugyanis a jól kombinálhatóságra törekedtem. Szerintem sikerült.

Mit tettem bele?

50dkg gombát (ha látsz szépet, vegyél hozzá 10 deka erdei gombát, az intenzívebb ízérzetért.)
1 nagy fej vöröshagymát
3-4 babérlevelet
1/2 creme vegát (vagy tejfölt, ha nem növényi alapon étkezel)
füstölt pirospaprikát
sót.

Ok-ok, 6 lett belőle fűszerestül-mindenestül.

Makrókat tekintve pedig egy adag:

Fehérje: 16.1g
Szénhidrát: 12.6g
Zsír: 11.8g

img_6227.JPG

Szeretem a zöldségekben, hogy annyira hamar elkészülnek. Sokkal kevesebb a faxni, bár a mosatlan továbbra is halmokban. 

Mivel aprók voltak a gombák, ezért egy mosógatószivacs dörzsis részével ledörzsöltem róla a"bőrét" és éevágtam a szár utolsó milimétereit.

Csináltam hozzá egy pörkölt alapot. Hagymát pici vizen megdinszteltem, de persze, lehet olajon is üvegesre pirítani. Majd tettem rá babérlevelet. Képzeljétek el, a nyaralás alatt a házinéniék kertjében volt babérfa, így most friss és ezáltal sokkal intenzívebb babérlevelet használok, imádom!

Megszórtam pirospaprikával, de abból is csak füstöltet használok. Egy bánatom van, de pár hét és ezt is orvoslom: elfogyott édesanyám csodálatos paprikakrémje, a pörköltek és mindenkiféle magyaros fogás motorja, így ennek a hiányát érzem. Nagyon. 

Majd végezetük beleborítottam a megtisztított gombafejeket és fedő alatt megfőztem. Az utolsó percekben hozzáadtam a Creme vegát és felforraltam, majd újrasóztam. Mert sóból sajnos sosem elég.

Különböző verziókban csomagoltam el: nagy lángon pirított zöldbabbal, frissen főtt csemegekukoricával, paradicsommal és a jázmin- és vörös rizsből álló gabonakörettel, ami mindegyik menüben fix.

 

 

Rizses babburger

Valahogy még mindig nem teljesen kerek ez a vegánság és a hüvelyesekkel sok bajom van 9 hét után is. Kivétel akkor, ha pürésítem, de mégsem lehet mindent úgy enni mint a fogatlan öregasszonyok!

Arra jöttem rá, hogy alapvetően nem a hús íze hiányzik, hanem a fűszerezés, így ezzel tökéletesen lehet játszani. A hambihusiba is mindig került worchester szósz és tabasco, akitől finom intenzív ízt varázsoltam, így a babos-rizses verzióba is vissza tudtam csalogatni a nekem tetsző ízvilágot.

Hozzávalók (4 darab)

250g főtt jázminrizs
300g főtt bab
1 fej vöröshagyma
70g sütőben sült édesburgonya
1ek. kukoricakeményítő (elhagyható)
worchester szósz
tabasco szósz


Kalória: 202
Fehérje: 8.3g
Zsír: 0.7g
Szénhidrát: 40.1g

img_4405.JPG

Az alapvető hiba, amit elsőre elkövettem, hogy túlságosan pépesre aprítottam a hozzávalók, így mindenre hasonlított az állaga, csak nem egy hamburgerpogácsára. Így a rizst, babot és az édesburit csak rusztikusra, éppenhogy néhány pulzálás erejéig  pörgessük az aprítóban.

A vöröshagymát aprítsuk fel és pirítsuk meg egy csepp olajon, vagy vizet pároljuk meg, amelyik szimpatikusabb.

Az édesburiból süssünk / pároljunk egy nagy adagot sütőben, az egyik részét együk meg mártogatóssal vagy köretnek, és csípjünk le a mennyiségből 70g-ot. 

Babból most konzervet használtam, a rizst előzetesen megfőztem. A rizst, a babot és az édesburi az aprítóba tettem és röviden megpörgettem a gépben, de csak éppen annyira, hogy könnyen tudjam formázni majd.

Egy edénybe az összes alapanyagot összekeverhetjük, miután kiszedtük az aprítóból, nekem az jött be, hogy egy evőkanálnyi kukoricakeményítőt adtam hozzá, ugyanis ettől jobban összeállt. Ízlés szerint lehet sózni, borsozni, én még Worchester szósszal és Tabascoval meg szoktam fejelni.

Éjszakára szeretem a hűtőbe tenni, hogy jól összeérjenek az ízek, majd másnap felhasználás előtt megformázom és egy kevés kókuszzsíron mindkét oldalát aranybarnára sütöm. Mivel 25 fok körül van a lakásban, ezért a kókuszzsírom folyékony állagú, így spray formájában nagyjából 3-4 grammnyi mennyiséggel meg tudom sütni a hambit.

Salátával, hasábburival, ketchuppal vagy esetlef fokhagymás majonézzel fogyasszuk.

Ha sajtot is kívánunk mellé, nekem a legjobb a Moi & Nature adja vissza legjobban a Cheddar sajt ízét növényi vonalon.

Bounty, az Édenkert íze

A Bounty gyerekkorom egyik kedvenc csokija, a ronda és finom Chokito mellett, amit valamelyik félkegyelmű kivont a piacról. Amióta nem eszem állati eredetű ételeket, az eddig is alacsony csokifogyasztásom még jobban leredukálódott. Azt gondolom, mindennek lehet alternatíváját illetve mentes verzióját találni, csinálni, így ezt is kipróbáltam. 

Következzen hát az édesség-blokk következő szereplője!

Hozzávalók (10 db)

120g kókuszreszelék
50g kókuszchips
200 ml Alpro kókuszos főzőtejszín
15g negyedannyi cukorhelyettesítő
50g étcsokoládé

Kalória / szelet:152
Fehérje: 1.4g
Zsír: 12.8g
Szénhidrát: 8.3g

img_4440.JPG

A kókuszchipset az aprítóban finomra darálom, majd hozzákeverem az összes többi hozzávalót (az étcsokit leszámítva).

Dolgozzuk alaposan össze a masszát. Inkább legyen egy picit szárazabb, mint "szaftosabb", hiszen formáznunk kell. Ha nem elég tömör az állaga, adjunk hozzá még egy kevés kókuszreszeléket, hogy tökéletesen összeálljon.

Egy sütőpapír közé teszem a hozzávetőlegesen téglalapra formázott csokialapot, majd egy sodrófával alakítsuk ki az egyenletes felszínét. Kb 1,5-2 centi vastagságúra hagyjuk meg. Vágjuk egyenlő szeletekre és hűtőben pihentessük legalább egy órán keresztül.

Olvasszuk fel a csokit, ebbe keverjünk egy fél evőkanálnyi kókuszolajat és vonjuk be vele a szeleteket és tegyük be a hűtőbe egy újabb fél órára. Ezután, ha szeretnénk a bountyhoz hasonló csíkokat a csoki tetején egy fokpiszkáló segítségével megtehetjük. Helyezzük a fogpiszkálót merőlegesen a csokira, nyomjuk rá egy picit, majd egy cseppet felemelve, haladjunk végig a csokin, a nyomokat kialakítva.

 

 

A majdnem Nutella

Már hónapok óta tervezem, hogy kipróbálom a házi nutellát, amit inkább törökmogyorókrémnek neveznék. Ha a magvajak között kellene rangsorolnom, ez éppenhogy a dobogón marad, hiszen picit csalódás, hogy nem tudtam azt az ízvilágot visszahozni, amit a Nutella ad.

Hozzávalók: 

250g törökmogyoró
2 ek (kb 20g) agavészirup
20g holland kakaópor
20g kókuszolaj 

(legközelebb egy deci növényi tejszínt is kap, mert akkor biztosan sokkal krémesebb lesz)

img_4102.JPG

Mivel ez volt az első magvaj próbálkozásom, azt gondoltam kis naivan, hogy a kókuszolajtól majd krémesebb lesz. (Míg e sorokat írom, nem hagyott nyugodni a dolog és felhasználtam a pisztáciakrémből maradt növényi tejszínt, vajon milyen lesz tőle. Nem lett rossz. Persze sokkal krémesebb, azonban így javasolnék még hozzá némi édesítést. Kezdetben egy evőkanálnyi mennyiségben.)

Ahogy már a bevett protokoll zajlik:

Magot megpirít, aprítóban finomra, majd krémesre darál. Ehhez sokkal több időre volt szükség, legalább 8-10 percre. Amikor elkezdett krémesedni, adtam hozzá kakaóport, agavészirupot és kókuszolajat. Sokkal szilárdabb lett az állaga, mint a másik kettőnek, talán ezért is adtam hozzá kókuszolajat. 

Alapvetően finom, főleg banánkenyérre kenve, jó vastagon persze: https://fincsa-nindzsa.blog.hu/2020/06/29/a_banankenyer_tragediaja_2_felvonasban

 

Földimogyoróvaj

A földimogyoróvaj, kifejezetten a ropogós verzió, népszerű vendég nálunk. Brownieba, nutellával, bárhogy végzetes. Egyszer lemértem, hogy egy-egy kiskanálnyi nutellát és hozzá az egységnyi mennyiségű földimogyoróvajat becuppantom, mennyi felesleges kalóriát viszek be. Emlékeim szerint ez a kombó 120 kalória volt. Egy baj volt vele, simán lecsúszott belőle 3-4 kanálnyi. Csoda, ha nem abba az irányba billen a mérleg nyelve, ahogy szükséges?

Csak ezért nem volt kedvem elmenni a boltba, mert nagyon nem mindegy milyen vettem ezidáig. Úgyhogy az Aldiban találtam sózatlan és tisztított földimogyit. Egymás tenyerébe csaptunk, hogy belőle most bizony földimogyoróvaj születik. Egy tormásüvegnyi, a 300 grammból.

Hozzávalók:

300g natúr földimogyoró
csipetnyi só

Kalória: 1701
Fehérje: 77.4g
Zsír: 147.6g
Szénhidrát: 22.8g

img_4084.JPG

A mogyit felforrósított serpenyőben 5-6 perc alatt pirítsuk meg, majd hagyjuk kihűlni.

Öntsük bele az aprítóba és addig daráljuk vele, amíg szép krémes állagot nem kapunk. Szeretem a sós ízt belecsempészni, így egy leheletnyi sót is adtam hozzá.

 

Egy maréknyi pisztácia

Ha croissant, ha fagyi, ha olajos magvak, akkor a legkedvesebb számomra a pisztácia. Krém formájában 5 évvel ezelőtt találkoztam vele egy német áruházláncban. Azóta se tudom kiverni a fejemből azt a selymes és sűrű nyalánkságot.

A napokban meglátjátok hogy a mag-vaj láz picit beszippantott és "háziasítottam" az összes finomságot, amiből néhanapján kanalazgatok. Nem mondom hogy fillérekből, azonban adalék és tartósítószer-mentesen, könnyedén el tudjátok készíteni otthon, Ti is. Ne tévesszen meg titeket az sem, hogy nem gyönyörű zöld színe lesz, mint amit kereskedelmi forgalomban kaphattok.

Gondolkoztam egy picit, hogy héjas vagy héj nélkülit szerezzek-e be, de végül a héjas és sós mellett döntöttem. 20dkg pisztáciának mindössze 10-15g a héja, így sokkal költséghatékonyabb, mint gondoltam.

Hozzávalók (kb 2-2.5 deci mennyiséghez)

200g héj nélküli pisztácia (nekem a sós jön be)
2 ek. agaveszirup
(0.5tk. kókuszolaj)
1dl növényi tejszín

Tételezzük fel, hogy ezt a mennyiséget nem egyszeri nekifutásra fogyasztjuk el, hanem 20 adagot ki tudunk belőle préselni. (Egy teáskanálnyi adag kb 10g)

Ebben az esetben:

Kalória: 51
Fehérje: 1.3g
Zsír: 4.1g
Szénhidrát: 1.9g

Ha az egészet megesszük egy kisebb fajta sokkra készüljünk:

Kalória: 1011
Fehérje: 26g
Szénhdirát: 38.7
Zsír: 82g

img_4485.JPG

(a kanálban a tejszín nélküli sűrű állagot láthatjátok)

Az elején csak azt terveztem, hogy a pisztáciát egy csepp sóval fogom vajjá aprítani, ahogy a földimogyoróval is tettem, azonban ez teljesen másképp viselkedett. Túl sűrű massza volt, amin csak a tejszín segített. Nem akartam bele gyorsan romlandót, kókusztejszínt meg végképp nem, hiszen ennél sosem lehet tudni, mennyire érezhető a kókuszos ízvilág. (Valószínűleg nagyon, ami a bounty-hoz jól is jött).

Szóval először is, a héját eltávolítottam, majd egy felforrósított serpenyőben, 4-5 perc alatt megpirítottam a magvakat és hagytam kihűlni.

A hiper-szuper - legalábbis egyelőre jól szuperál, azon kívül, hogy baromi hangos - konyhai vackomat hívtam segítségül, ami zseniálisan elbánik a magvakkal. (Talán egy aprító vagy blender. Egy fontos dolgot kell róla tudni, nagy teljesítményű, akivel még tahinit is tudok készíteni) Beletöltöttem az összes pisztáciát majd aprítottam és aprítottam. Mondtam már? Aprítottam. Kb 5 percig. Apróbb szünetekkel, amíg az edény faláról lekapartam a porrá őrölt pisztáciát, majd később a masszát, ami a krém kezdetleges verziója volt. Egészen addig járassuk a gépet, amíg krémszerűvé áll össze a pisztácia. Ha úgy érezzük, nem elég édes - mert nem lesz az - adjunk hozzá egy kis agavészirupot. Egy teáskanálnyival kezdtem, de igényelte a két evőkanálnyit. 

Sajnos nem olyan lett, mint ahogy az a lelki szemeim előtt élt. Se nem olyan szép zöld, se nem olyan krémes és sűrű, így ezt a problémát orvosolnom kellett. Azonnal. Két verzió volt itthon: kókuszkrém és a schlagfix vegán habkréme. Az  utóbbira szavaztam a semleges íze miatt. Először csak fél decit terveztem felhasználni hozzá, azonban kellett még egy fél decinyi a tökéletes állag eléréséhez.

Ehhez felforraltam a tejszínt, majd egy szilikonos habverővel csomómentesre kevertem benne a pisztáciakrémet. 

img_4499.JPG

Veszélyesen finom! A szekrényt lelakatolni feltétlenül szükséges!

Ne felejtsétek el a szomszédot kiengesztelni, ugyanis rettentően hangos a procedúra!

A magyar lencsefőzelék és az indiai fűszerek találkozása

Most már mondhatom, hogy elég "régóta" nem eszem ahhoz húst, hogy kialakuljon az új kis étrendem, ízvilágom, amitől a szívem hevesebben ver.

Szentül meg voltam győződve, hogy a vöröslencse és a bab lesznek az országos cimboráim, de a vöröslencséhez hozzá se nyúltam az elmúlt 1,5 hónap alatt, a babról pedig bebizonyosodott, hogy hosszútávon sem könyörül meg rajtam. Mivel szeretnék emberek közé menni, ezért ez nem éppen lett az én superfoodom, ám tömeggyilkolásra kiválóan alkalmas. Nem mondom, hogy gyors és kíméletes halál lenne.

Helyette megtaláltam A kedvencemet, amire nem is gondoltam volna. Minden év január elsején elhatározom, hogy idén több lencsét fogok enni. Idén sem lettem gazdag, de legalább sok-sok lencsét eszem, így július 16.án kijelenthetjük, hogy az újévi fogadalmam megvalósítottam (csak el ne felejtsem beírni az Évrendezőbe ;). Nagyjából heti 4 étkezést simán lefedek vele és nem mehetek minden egyes lencse dahl-ért az indiaiba, mert az úgy bizony azonnal nagyon költségessé válna.

Hozzávalók (6 főre)

25dkg lencse (száraz)
10-12dkg fekete lencse (száraz)
100g konzerv vesebab
250g paradicsompüré (dobozos)
1 csomag garam masala (Fűszerész)
egy csipet római kömény
3 gerezd fokhagyma
egy jó nagy darab gyömbér
chillipor
füstsó (Fűszerész)
2-3 babérlevél
1 nagy fej vöröshagyma
1/2 doboz Creme vega

Kalória (1 adag kb 250g lesz): 228
Fehérje: 12.6g
Zsír: 5.3g
Szénhidrát: 30.5g

img_4016_2.jpg

A lencsét válogassuk és mossuk át alaposan, mielőtt egy éjszakát áztatjuk a vízben. 

Először a lencsét tegyük fel főni, engedjük fel egy picit több vízzel, mint ahogy éppen ellepi. Tettem bele 2-3 babérlevelet, mert nekem úgy sokkal ízesebb lett. Fedő alatt főzzük meg és a végén sózzuk meg. Ehhez kb 25-30 perc szükséges. Ha már úgy érezzük, majdnem teljesen megfőtt, szűrjük le a babkonzerv levét és adjuk a babot a lencséhez. 

Félidőnél a vöröshagymát aprítsuk fel és pirítsuk le. Ha használunk zsiradékot, akkor menjen rá egy evőkanálnyi kókuszolaj, különben egy picit vízzel löttyintsük nyakon és úgy dolgozzunk vele. Zúzzuk rá a fokhagymát, és a reszelt gyömbért is. Ezzel egyáltalán ne spóroljunk, mert ez adja meg az igazán kellemes ízét az alapnak. 

Öntsük rá a dobozos paradicsompüré közel felét majd szórjuk bele a fűszereket. Először csak Garam masalával csináltam, de a második nekifutásra adtam hozzá egy kis római köményt is, mert számomra abból sosem elég. A fűszerkeveréktől egy nagyon sűrű paradicsomszószt kell, hogy kapjunk és ezt forraljuk fel. A legvégén adjunk hozzá egy csipetnyi chillit. Ha elégedettek vagyunk az ízvilággal, akkor nincs más hátra, hogy összedolgozzuk a lencsével, aminek egy részét már botmixerrel pürésítettünk.  

Keverjük alaposan össze a lencsével és adjuk hozzá a Creme vega felét - elsőre az egészet beletettem, de bőven elégnek bizonyult a fele is.

Ha valamit hiányolunk, pótoljuk. Nekem a só és a gyömbér szokott hiányozni belőle, így ebből még utólag teszek hozzá. 

Ha ténylegesen elértük a kívánt ízvilágot, akkor még meg szoktam sózni füstsóval és fedőt teszek rá. Ettől tényleg egy picit füstösebb lesz az íze. A folyékony füst spray-t még nem próbáltam, legközelebb arról is beszámolok Nektek.

Sütöttem hozzá naan-t is, de mivel azt a receptet még nem sikerült tökéletesítenem, így ezzel csak később szolgálhatok.

img_4004.jpg