Fincsa-nindzsa

Limonádé

2012. július 10. - fincsanindzsa

Gyerekkorom nagy kedvence volt a limonádé, bár inkább citromos víznek nevezném, mert a cukrot az esetek 95%ában elhagytam. Na de most, néhol egy picit megspékelem. Attól függően milyen gyümölcs is van itthon. A lime és a citrom az alap, de készítettem már grapefruitosat, málnásat, epreset is, bodzaszörppel.

És akkor jöjjön egy, a sok közül:

Hozzávalók

1l ásványvíz (szénsavas)
1 citrom
1 lime
mentalevél
4cl Monin Mojito Mint
2cl Monin Sweet&Sour
4cl Piroska bodzaszörp
jég

Vegyünk egy 1,5literes kancsót. A citromot és lime-ot vágjuk félbe, az egyik felét karikázzuk, a másik felét negyedekre vágjuk. Amit negyedekre vágtam, azt kifacsarjuk, hozzáadom a mentalevelet. Öntsük rá a kimért szirupokat és egy fakanál végével összepréseljük, egyneműsítjük, hogy a menta vegye át az ízeket. Majd jégkockát dobok rá és felöntsük szódavízzel!

Tésztaszószok 1. - Spenótos-ricottás ravioli

Az egyik kedvencem. Imádom a spenótot, a parmezánt, a diót kevésbé, de ezzel istenien párosítható.

Spenótos-ricottás ravioli hozzávalói:

ugyanannyi spenót és ricotta v. túró
1 tojás
dió/szerecsendió
parmezán

bors/fokhagyma igény szerint

Diómártás hozzávalói:

tej és száraz kenyér ugyanolyan arányban (csak kenyérbelső) – összesen 600 g
500g dió
parmezán
100g olivaolaj

fokhagyma

Derelyevágó
pici víz a tészta ragasztásához

Tésztának ugyanazt az alapot használjuk, mint a tagliatelléhez, azzal a különbséggel, hogy a spagettinek valót 8-ason szoktam kinyújtani a géppel, míg a raviolinak valót picit vastagabbra hagyom, ezért csak a 7-es fokozattal megyek át rajta utoljára (kb 1-2mm vastagságú). Az alaptészta receptjét „Alaptészta” címszó alatt megtaláljátok a posztok között.

Ami még szükséges hozzá, a nagyi féle derelyevágó, amivel a megtöltött tésztát összetapasztjuk és kockákra vágjuk.

A diómártást elkészíthetjük az előző estén is, hogy az ízek jól összeérjenek, de ha az utolsó pillanatban találjuk ki, mi legyen a menü, akkor frissen készítjük, hisz túl sok választásunk nincs.

Darálóval vágjuk apróra a tej, kenyér és a pucolt dió egyvelegét. Reszeljünk hozzá parmezánt, ízlés szerint (én imádom, ezért bármennyit képes vagyok felfalni). Adagoljuk hozzá az olivaolajat is, és ízlés szerint sózzuk, fokhagymázzuk, adjunk hozzá szerecsendiót is. Ha túl sűrű, egy kis tejjel javíthatunk az állagán.

A spenótos töltelék nagyon hamar elkészül, ezért előtte tegyünk fel forrni vizet. Csak forrás közben rakjunk bele sót, olajra nincs szükség, mert nem fog összeragadni a tésztánk.

Hasonlóan készül, mint a fasírozott, csak az alapanyagok mások. Ha van lehetőségünk, akkor vegyünk a piacon friss spenótot, főzzük meg a forrásban levő vízben (kb. percig) miután megmostuk és a szárait leszedtük, utána aprítóval daraboljuk fel. Ha nincs friss, akkor megfelelő a mirelit spenót is, de előtte jól szűrjük le, ne legyen vizes.

Keverjük hozzá a ricottát, a tojást. Reszeljünk hozzá parmezánt, ízesítsük sóval és borssal. Hogy könnyebben lehessen formázni, és ne legyen annyira puha, egy kevés kukoricalisztet vagy búzadarát is keverhetünk hozzá, hogy felszívja a vizet. Nyomjunk hozzá 2 gerezd fokhagymát, majd hagyjuk állni egy kicsit.

Amíg a töltelék pihen, nyújtsuk ki a tésztánkat. Próbáljuk minél hosszabbra, akár másfél méteresre is jöhet. Keressük meg a felét, jelöljük meg, és csak a felezővonalig töltsük, hiszen a töltetlen réteget kell „fedlapként” használni.  Mivel a tésztagép szélessége limitált – kb. 15cm – ezért ezen szélességhez két sorban tudjuk a tölteléket felpúpozni a tésztánkon. Mint ahogy a barátfülét is csináljuk, hagyjuk a töltelékek kötött 4-5centi távolságot, hiszen össze is kell ragasztani a tésztánkat. Mielőtt befedjük a tészta másik felével, vizezzük be a tészta szélét és az ujjunkkal „rajzoljunk” vízzel négyzeteket, ahol össze fog ragadni a fedlappal. Ha két sorban egyelő távolságban megtöltöttük a tésztát, húzzuk rá a tészta másik felét, és nyomjuk össze a két réteget, hogy közben kipréseljük az ujjunkkal a levegőt. A töltelékgombócok között is megnyomkodhatjuk a tésztánkat, ezzel is elősegítve a légtelenítést, majd a derelyevágóval vágjunk először ketté hosszában, majd a tölteléknek megfelelően négyzetekre a tésztánkat. A széleit nyomkodjuk össze, hogy szinte rálapuljon a töltelékre.

Figyeljünk, hogy a tésztánk ne legyen túl vékony, hiszen akkor a töltelék ki fog folyni a forró vízben. Kb. 2-3 percig főzzük a forrásban levő vizünkben. Tálaláskor a tetejére kanalazzunk a diómártásból.

 1_38.jpg

 

 

Alaptészta - Friss házitészta

Ha eddig még nem volt világos Számotokra, szeretem a tésztát. Nagyon. Lehet Spagetti, de inkább tagliatelle meg linguine. Vagy szimplán édes tészta, egy jó kis káposztás pogácsa, vagy pizza….

Úgy gondoltam úgyis többféle tésztaszószt fogok feltölteni, úgyhogy először egy alaptésztát osztok meg veletek, amit pepitában tudtok alakítani, ahogy tetszik. Kezdetben azért még a kollégista évek alatt nem volt meg az igény, hogy mennyire legyen finom az a tészta, vagy szósz, amit eszünk, de ez az évek során nagyon változott. Olyannyira, hogy néhány éve az egyik karácsonyra a nagymamámtól, a kolléganőm olasz tésztaspecialistájának közreműködésével kaptam egy tip-top tésztagépet, sok-sok cserélhető fejjel. Úgyhogy onnantól fogva nem volt megállás, ki kellett mindent próbálni.

Hogy is készül az alaptésztánk? Ha már ezt beharangoztam Nektek.

Többféleképpen lehet elkészíteni.

Alaptészta 1.

10 dkg finomliszthez
 1 tojás
csipetnyi só

Természetesen bármekkora adagot lehet készíteni. Sőt a tésztánkat le is lehet fagyasztani, ha eltúloztuk a mértéket. 4 főre kb. 40-50dkg lisztből készítsünk.

Alaptészta 2.

50 dkg tésztaliszt
víz

A tésztaliszt jóval durvább, és különleges összetételű, ezért nem kell tojást adni hozzá. Fokozatosan adagoljuk hozzá a vizet, hogy jól gyúrható, kemény, homogén tésztát kapjunk.

Közben eszembe jutott egy harmadik variáns is:

Alaptészta 3.

25dkg finomliszt
1 tojás

Természetesen, ha szeretnénk ízesíteni, töménytelen variációt alkothatunk. Simán gyúrhatunk bele bazsalikomot, vagy oregánót, de csináltam már olyat is, hogy erdei gyümölcsöt gyúrtam a tésztába. Szép rózsaszín lett tőle, ám aki nem szereti a magvakat, ne próbálja ki, ugyanis a magvakat nyomokban tartalmaz. (Ámde mogyorót nem) Vagy le is lehet passzírozni a gyümölcsöket és akkor a magoktól búcsút vehetünk. Zöld és fekete tésztát még nem csináltam, de ami késik nem múlik.

Ha a tésztánkkal elkészültünk, egy kicsit állni szoktam hagyni, majd kis darabokat vágunk belőle és a tésztagépen kellően finomra nyújtjuk. amikor a tésztát a kezünkben fogjuk, érezzük hogy durva a felülete. Amikor elkezdjük nyújtani, ha túl vizes a tészta, egy kevés lisztet rakjuk még bele, de ne sokat, mert akkor be fog keményedni a tésztánk. Addig nyújtsuk egy fokozaton, amelyik a legvastagabbra nyújtja, amíg selymes nem lesz a tészta felülete. Ne ijedjünk meg, ha az elején többször szétszakad, akkor túl nedves a tészta és egy pici liszttel tudunk javítani az állagán. a nyújtás eleje egy türelemjáték, szóval időigényes is. Ha elértük, hogy a tésztánk selymesen vékonnyá vált, akkor válasszuk ki, melyik fejet használjuk. (Pl. spagetti, linguine stb.)

Ha sok tésztát szeretnénk egyszerre kifőzni, egy-egy adag tésztát rendezzünk halmocskákba és rizsliszttel szórjuk meg, hogy ne ragadjanak össze.

És a legfontosabb része talán a főzési idő: 

Egy nagy lábosba tegyük fel a vizet, és a forráspont közelében sózzuk meg alaposan. Kétszer annyit tegyünk hozzá, mint gondolnánk. Olajra nincs szükségünk hozzá. 

A lényeg, hogy az igazi olasz tészták "al dente" állagú kell, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy fogkeménységű.  Ha még nem vagytok biztosak, hogy megfőtt-e, egy tésztaszálat vegyetek ki és kóstoljátok meg. Ha úgy érzitek, még nem jó, akkor 15-30 másodpercet várjatok még, ismételjétek meg a műveletet és ennek fényében döntsetek. Emlékszem volt egy lakótársam, aki arra esküdött, hogy miután megfőtt a tészta, még vagy 20 percig állni hagyta a vízben, amitől szinte szétmállott a szájban. Én ezt nagyon nem szeretem, ezért is mentem egy egy olasz főzőkurzusra egy igazi olasz chef-hez, Raimondo-hoz, aki beavatott minket a "titokba". 

A tészta szélességétől függ, hogy mennyi időt kell a vízben "töltenie". Spagettinak kb. 1 perc, linguine vastagságnak olyan 1,5-2 perc és a vastagabb tésztáknak, mint a papardelle vagy a tagliatelle pedig 2-2,5 perc szükséges. Ha a tésztát belehelyeztük a vízbe, akkor fakanállal keverjünk bele és fedjük le.

Természetesen ezen időtartamok a friss tésztára vonatkoznak, így ha nem szeretnétek tésztagyúrással bíbelődni, akkor a száraztészta zacskóján található útmutatót kövessétek.

Végezetül egy fontos tanács: a főzővizet ne öntsük ki, ha a tésztát kimertük, ugyanis a szószokat lehet, hogy egy picit hígítani kell. Ehhez néhány kanálnyi mennyiség elegendő.

 1_37.jpg

Hideg meggyleves

Tikkasztó hőség esetén ajánlott. A mai nap elengedhetetlen kelléke. Isteni.

Hozzávalók

2 liter víz
80dkg meggy
2dl tejszín
3.5 dl tej
1.5dl vörösbor
6dkg liszt
csipet só
20 dkg kristálycukor
1 citrom
fahéj
szegfűszeg
egy egész vaníliarúd kikapart belseje

2 liter vizet, egy csipet sóval és egy kevés cukorral feltesszük főni. Közben kimagozzuk a meggyet. Amikor felforrt a víz, a kimagozott meggyet belerakjuk, és puhára főzzük. Amikor megpuhult, a meggy 1/3-át szitán fakanállal átpréseljük. A lisztből és tejszínből habarást készítünk, majd behabarjuk vele a levest. (A levesből néhány merőkanállal adjunk a habaráshoz és keverjük homogén állagúra. Addig hígítsuk, amíg teljesen krémes és csomómentes nem lesz.) Hozzáadjuk a cukrot, a reszelt citrom héját és levét, hosszában vágjuk szét a vaníliarudat és kaparjuk ki a belsejét, a fűszereket, helyette mézeskalács fűszerkeveréket is használhatunk, amely intenzívebb ízhatást biztosít. Hozzáadjuk a tejet és a bort, és készre forraljuk.

Teljesen hagyjuk kihűlni, majd tegyük a hűtőbe. Hidegen fogyasztandó, tálaláskor nyomhatunk rá egy kis tejszínhabot, és szórhatunk rá őrölt fahéjat is.

1_30.jpg

 

Szendvicskrém 1. - Tökmagkrém

Nagyon szeretem a gasztrovásárokat, ilyenkor töménytelen mennyiségű különlegességet – vagy legalábbis számomra különlegeset – halmozok fel. Ilyen volt tavaly a tökmagkrém is, amely egy néhány héttel ezelőttig magányosan árválkodott a hűtőben. Magában fogyasztva nagyon töménynek tűnt, de kaptam egy jó tippet, hogy készítsek belőle mártogatóst, mert úgy nem túl nehéz és telít el.

Hozzávalók

3 evőkanál tökmagkrém
1-1.5 doboz joghurt vagy tejföl
2 gerezd fokhagyma
só ízlés szerint

A hozzávalókat keverjük össze, és hígítsuk ízlés szerint. Ha túl sűrűnek találjuk a mártást, tegyünk hozzá még néhány kanál joghurtot/tejfölt. Mindenki másképp szereti, ezért hagyatkozzunk az ízérzékünkre.

Ha elkészült a szósz, vágjunk vékony szeletekre répát és azt mártogassuk bele. Isteni!

1_29.jpg

Tökmagos csavart bagett

Nem vagyok egy nagy kenyeres, de azért alkalmanként eszem / veszem. Többnyire veszem. Egy időben kenyérsütővel is nagyon sokat csináltunk, mert egészségesebb, mégiscsak tudjuk mit eszünk, mégsem a nagy multik lufikenyereit tömjük magunkba. Aztán gondoltam kipróbálom, milyen sütőben sütni. De merjünk nagyot álmodni, legyen bagett, de az sem akármilyen, hanem zöldfűszeres vajkrémes, természetesen friss zöldfűszerekkel. És megspékelve tökmaggal. Remélem, az eredménnyel elégedettek lesztek :)

Hozzávalók

50dkg BL55-ös liszt (lehet rozs vagy kenyérliszt is)
3dl víz
2 kávéskanál só
1dl tej
fél élesztő

tökmag és/vagy napraforgómag
zöldfűszer (petrezselyem)
ízlés szerint fokhagyma
10dkg teavaj
tojás

A lisztet szitáljuk meg, hogy jó laza legyen, keverjük el benne a két kávéskanál sót. Közben a deci tejben futtassuk fel az élesztőnket, és adjunk hozzá egy kis cukrot. Ha kellően felfutott, öntsük az élesztőt a lisztre, majd fakanállal dolgozzuk össze. Fokozatosan adjuk hozzá a vizet, míg homogén állaga nem lesz, majd meleg helyen, egy konyharuhával letakarva hagyjuk kelni, legalább egy 30-40 percet.

1_22.jpg

Amíg a tésztánk kel, készítsük el a zöldfűszeres vajkrémet. Két csomag petrezselymet vágjunk apróra, és ha szeretjük a fokhagymát, nyugodtan zúzzunk bele. Keverjük el a szobahőmérsékletű vajunkkal. Ha a vajkrém túl soknak tűnik, akkor később kenyérre kenve is fogyasztható.

2_13.jpg

Ha ezzel megvagyunk, a tésztánkat 3 egyelőre részre osszuk el, nyújtsuk ki akkora lapos rudakra, hogy a gáztepsiben kényelmesen elférjen. A kinyújtott tésztákat kenjük meg a vajkrémmel, majd ízlés szerint szórjuk meg magokkal. Én nagyon szeretem a szotyit és a tökmagot is, ezért vegyesen használtam fel belőle. Ha a kenéssel is megvagyunk, csavarjuk meg a rudakat néhány helyen, ahogy a hossza engedi, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben hagyjuk egy 10-15 percet még kelni. A tetejét kenjük meg tojással.

200 fokra felmelegített sütőben süssük légkeveréses üzemmódban ízlés szerint. Ki a jól megsült, ki a szinte világosbarna kenyeret szereti. Egy tepsibe engedjünk vizet, és a bagett alá tegyük be, mert így jóval gyöngébb lesz a tésztánk.

3_4.jpg

Ha nem szeretjük a fehér kenyeret, akkor csinálhatjuk rozslisztből, bár úgy kicsit nehezebb lesz a tésztája. Ezt egy kevés tejföllel vagy joghurttal lazíthatjuk.

4_2.jpg

 

 

 

Gofri

Gofrit gyerekkoromban ettem igazán sokat. Igazán jó gofri, amelynek a tésztája nem esik össze és puhul meg, kevés van. Ahol laktam gyerekkoromban, a városközpontban van egy gofris, - ami a mai napig működik, és ugyanolyan fincsi falatokat lehet kapni, mint korábban – ahol csokoládés-diós gofrit szoktam enni, néha nosztalgiából vissza-visszamegyek a mai napig is.

Hosszú évek elteltek, amíg nem ettem gofrit. Néhány éve jártunk Brüsszelben, és ott annyira finomat és különlegeset ettem, hogy időközönként giga mennyiséget el tudok csipegetni. Annak az volt az érdekessége, hogy nemcsak ropogós volt, hanem olyan volt, mintha cukorba forgatták volna még frissen, melegen. De nem elégedtek meg ennyivel. A tetejére banán és eperszeletek, tejszínhab és csokiöntet került. Ezt utánozva, azóta, csakis így csinálom. Az öcsém tésztareceptje alapján.

Hozzávalók:

40dkg liszt - 3 tojás – 12dkg cukor – 15dkg margarin – fél liter tej – 1 csomag vaníliás cukor – 1 csomag sütőpor – csipet só – 1 citrom reszelt héja

A tojást a cukorral és vaníliás cukorral keverjük habosra, majd a vajat kisebb darabokra vágva, keverjük hozzá a robotgéppel.  Ha csomómentesre kevertük, adjuk hozzá a reszelt citromot, a sütőport, valamint a lisztet apróbb adagokban. Öntsük hozzá a tej egy részét, és amíg el nem fogy a tej és a liszt, adagoljuk folyamatosan a masszához, a robotgéppel közepes fokozaton keverve.

10 percet hagyjuk állni, a gofrisütőt forrósítsuk fel, egy szilikonos ecsettel vigyünk fel olajat, majd töltsünk a közepébe annyi tésztát, hogy, ha lecsukjuk, ne folyjon ki. 2-3 perc alatt, aranybarnára sütjük, ízlés szerint tálaljuk.

1_20.jpg

Cseresznyezselés-csokoládéhabos torta

A tavalyi nyár egyik kedvenc süteménye volt számomra. Ugyan kellett vele okoskodni, spekulálni, mit hogyan lehet csinálni, hogy a legszebb és legfinomabb legyen, de a végeredményt fényképen kivételesen nem mutatom be, mert olyan Chokito feelingem van tőle. Ronda és finom. Csak akkor vágj bele, ha van időd szöszmötölni, várni, amíg a zselatin megdermed és hasonlók.

Hozzávalók

Piskóta:

3 tojás
3 ek. liszt
3 ek. cukor
egy fél citrom reszelt héja

Csokoládémousse:

5dl tejszín
1 púpos tk. zselatin
fél dl hideg víz
4 tojás sárgája
4ek. cukor
15 dkg étcsokoládé

Cseresznyezselé:

30dkg magozott cseresznye (nem szezonban megfelelő a kompót is)
2dk piros gyümölcslé
1,5dkg zselatin

Kezdjük a tésztával. Először is izzítsuk be a sütőt, 180 fokra. Amíg felmelegszik keverjük ki a tésztát az alábbiak szerint. 1 kanál cukrot keverjük ki a 3 tojás sárgájával szép habosra. Ha ezzel megvagyunk, utána 2 kanál cukrot a 3 tojás fehérjével verjük keményre, amihez a cukrot fokozatosan adagoljuk hozzá, ahogy felveszi. Ha ezzel megvagyunk, a fehérjéhez fakanállal, nagy széles mozdulatokkal keverjük a kikevert sárgáját és óvatosan a lisztet is. Közben reszeljük bele a fél citrom héját is az ízhatás miatt. Végezetül a tortaformánkat béleljük ki sütőpapírral. Egy kis csel, amit nemrégiben tanultam. Mivel a tortaformám csatos, az egyenletes tésztához a sütőpapírt tegyük a forma aljára, és utána szorítsuk rá a formát. A feleslegessé vált sütőpapírt vágjuk le. Öntsük bele a tésztát és kb. 10-12 perc alatt süssük aranybarnára. Közben hústűvel ellenőrizzük megsült-e a tészta. Ha nem ragad a tűre, akkor elkészült.

Amíg a tészta sül, foglalkozzunk a cseresznyénkkel. Magozzuk ki, ha még nem tettük, majd a zselatint duzzasszuk meg a hideg gyümölcslében. A Siónak kiváló cseresznyeleve van, és színe is tökéletes. Ha kellően megdagadt, forraljuk fel, hogy a zselatin felolvadjon. A cseresznyeszemeket, a levével együtt keverjük a gyümölcsleves zselatinhoz. Egy félgömb alakú (Tuppeware kelesztőtálja tökéletes, vagy igény esetén négyzet alakú mély) tálat átlátszó fóliával kibélelünk, majd a zselatinos cseresznyés szószt beleöntjük és a fagyasztóba tesszük, hogy megdermedjen. Nézzünk rá időközönként, mert a fagyasztó hőfokától függően, legalább fél órára van szükség.

 

1_14.jpg

 

Ne felejtsük el, hogy a tésztánk még a sütőben van!

A süti utolsó lépéseként a csokoládéhabot keverjük ki. Verjünk keményre 4dl tejszínt, majd tegyük hűtőbe. A zselatint hidegvízben duzzasszuk meg. A tojássárgáját a cukorral és a maradék 1 dl tejszínnel elkeverve gőz fölött felforrósítjuk, vigyázva, nehogy rántotta legyen belőle. A gőzről levéve a csokoládédarabokat megolvasztjuk. Hagyjuk kihűlni a keveréket. Ha kihűlt, a felvert tejszínhab egyharmadát keverjük bele a csokoládés masszába, majd óvatosan keverjük hozzá a többi habot is. A zselatint forraljuk fel, hogy felolvadjon, majd egy kevés krémmel összekeverve langyosra hűtjük. Ha ezzel megvagyunk, a csokoládékrémbe keverjük bele.

Én a cseresznyezselé dermedésére türelmetlenül szoktam várni, mert lassabban dermed meg, mint számítok rá. Ha teljesen megdermedt, borítsuk a tésztánkra, amelyet a csatos tortaformánkban hagytunk. Húzzuk le a fóliát, gyönyörködjünk, benne milyen szép lett J Aztán öntsük rá a csokoládéhabot. Ezt követően tegyük a hűtőbe. Érdemes néhány órát dermedni hagyni, mielőtt elfogyasztjuk.

 

2_8.jpg

Citromos szelet

Amikor tavaly belecsaptam a lecsóba, az egyik első sütim volt, amit elkészítettem. Akkoriban kezdtem szakácskönyveket és mindenféle keverem-kavarom magazint vásárolni, hogy mindenféle földi jóval kápráztassam el a barátomat és a kolléganőimet, nagy örömükre :) Imádom a citromot, és ez a fanyar kis krém igazán meg tudja bolondítani az embert, amikor csak egy kis hűsítő finomságra vágyik, de épp fagyi nincs kézközelben...bár a kép elég elfuserált, azért az íz mindenért kárpótol :)

Tészta:

6 evőkanál liszt – 6 evőkanál kristálycukor – 6 tojás – reszelt citromhéj – fél sütőpor – vaníliás cukor

Krém:

5 tojássárgája, 10 dkg kristálycukor, 1 csomag pudingport, 4dl tej, 1 csomag vaníliás cukor – 30 dkg vaj – 2 citrom leve + az egyik héja – 15 dkg porcukor

 

Tészta:

A tojások sárgáját és a fehérjéket szétválasztjuk. A tojás sárgáját habosra keverjük a kristálycukorral és a vaníliás cukorral. A fehérjét kemény habbá verjük. A habosra vert sárgájához hozzákeverjük a lisztet, a sütőport és a citrom héját, és óvatosan fakanállal belekeverjük a kemény habot. A sütőt előmelegítjük, egy sütőpapírral kibélelt gáztepsibe egyenletesen elsimítjuk a tésztát és 180 fokos sütőben 10-15 percig sütjük, hogy aranybarna legyen. Sütés közben ne nyitogassuk, mert a tészta összeesik. Ha kihűlt, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és 2 csíkra vágjuk. A krémmel töltve egymásra rakjuk a lapokat.

Citromos krém:

A krémhez a tojássárgáját simára keverjük a cukorral, a pudingporral és 2dl tejjel, majd a maradék tejet egy lábosban felforraljuk, és hozzáadjuk az elkevert sárgás részt. Sűrű krémmé főzzük, hagyjuk kihűlni. A vajat a citrom héjával, a citromlével és a porcukorral kihabosítjuk, majd a pudinghoz adva tovább keverjük. A piskótalapokat a krémmel összetöltjük, úgy hogy kívülre is hagyunk egy kevés krémet. Hűtőbe tesszük dermedni, tálaláskor citrom- vagy lime-karikákkal díszíthetjük.

 

1_17.jpg

  

süti beállítások módosítása