Még soha nem ettem stollent, csak hallottam micsoda finom csemege, ezért gondoltam nézzük meg és próbáljuk ki. Elég macerás és időigényes, de megéri a ráfordított energiát. Főleg ez a karácsonyi sürgés-forgásban egy kiváló ajánlás lehet.

Hozzávalók

Tészta:

75g mazsola
1tk. rum
25dkg búzaliszt
1 csomag vaníliáscukor
2,5dkg élesztő
1dl tej
fél tojás
3,5dkg egész mandula
8dkg cukrozott vegyes gyümölcs (kandírozott narancshéj, gyömbér, aszalt gyümölcs)
csipet só
½ csipet szegfűszeg
½ csipet őrölt szerecsendió
½  citrom reszelt héja
½ narancs héja

Díszítés:

40g teavaj
40g porcukor

A mazsolát áztassuk rumban és kevés meleg vízben. Az élesztőt futtassuk fel egy kevés cukrozott langyos tejben. A kandírozott gyümölcsöket és a mandulát is vágjuk apróra. A gyümölcsből többfélét is használjunk bátran. Narancsot, citromot, gyömbért, cseresznyét, meggyet, mazsolát, mi szem-szájnak ingere.

A lisztet tegyük egy mély tálba, amiben a tésztát fogjuk dagasztani. A vajat olvasszuk meg, ne forrósítsuk fel, csak langyos legyen!

Ha az élesztő felfutott, adjuk hozzá a tojást, az olvasztott vajat, az őrölt fűszereket, a reszelt citrom- és narancshéjat. Az összetevőket keverjük alaposan össze, majd öntsük a lisztre. Adjuk hozzá a sót.

A tésztát alaposan gyúrjuk össze. Legalább 10 percig dögönyözzük, míg szép selymessé válik.

A tésztához adjuk a lecsurgatott mazsolát, a mandulát, a kandírozott gyümölcsöket – ebből lehet mixet is venni, ettől szép színes lesz – majd gyúrjuk át újra a tésztát, hogy a gyümölcsök elvegyüljenek benne.

Fedjük le a tésztát és tegyük meleg helyre. Akár a sütőt is bedurranthatjuk 40-45 fokra. Itt 90 percen keresztül hagyjuk kelni.

Ha a tészta megkelt, kb. a kétszeresére, izzítsuk be a sütőt 175 fokra, majd egy sütőlemezt fedjünk le sütőpapírral.

A tésztából nyújtsunk egy kb. 30 centis elkeskenyedő végű rudat. Ha a kisebb és esztétikusabb darabokat kedveljük, akkor két kisebb rudat formázzunk belőle, ahogy én is tettem. A rudak közepét hosszában vékonyítsuk el sodrófával. Az egyik gömbölyded szélét hatjsuk rá, és fektessük a mélyedésbe. Mindkét hosszanti oldalát kezünkkel benyomkodjuk, majd gerincet formázunk a stollen tetején. Tegyük a sütőlemezre, és kelesszük további 15 percig.

Ha a kalács megsült, kb. 50-55 perc alatt, a tetejét kenjük meg olvasztott vajjal, majd porcukrozzuk le vastagon.

Hasonlóan sokáig eláll hűvös helyen, mint a püspökkenyér. Ki hogy szereti, de vékony szeletekre vágva fogyasszuk. Egy nagy bögre tejjel kísérve az igazi :)

Mivel a sütemények többségéhez csak a sárgájára volt szükség, ki kellett találni mit kezdjek a sok fehérjével. A macaron időigényes, azonban a nagymamám mindig püspökkenyeret készített belőle.  A receptje már egyszerűbb nem is lehetne. A recept a férjem szája íze szerint készült.

Hozzávalók

6 tojás fehérje
21dkg porcukor
11dkg liszt

Ízesítésként:

kandírozott gyümölcs
mazsola
csokoládépasztilla
mogyoró
mandula
kb. negyed teáskanál mézeskalács fűszerkeverék 
késhegynyi őrölt kardamom

A tojásfehérjét nagy fokozaton kemény habbá verjük. Amikor félkész állapotban van, apránként kanalazzuk hozzá a porcukrot, és egészen odáig verjük, amíg olyan kemény lesz, hogy a hab megáll a keverőfejeken. Ekkor apránként adjuk hozzá a lisztet.

Egy kevés lisztet tegyünk félre, és az ízesítéshez használt gyümölcsöket és magvakat forgassuk meg benne, így a kis finomságok nem süllyednek le a sütemény aljára. Mindenki azt tegyen bele, amit szeret és jónak lát.

A mézeskalács fűszerkeveréket apránként és az ízlésünknek megfelelően adagoljuk hozzá. Ez vonatkozik a kardamomra is. Ha nincs itthon, nyugodtan ki lehet hagyni. A kedvenc helyem, ahonnan a fűszereket be szoktam szerezni, az a Fűszerész (http://fuszeresz.hu/) .

A sütőt melegítsük elő 140 fokra.

Ha van, használjunk őzgerinc formát, ám én most kuglóf formába öntöttem ki a sütit. Előtte vajazzuk és lisztezzük ki az edényt, így a tészta nem fog beleragadni.

Kb. 40-50 perc alatt készül el. Alkalmazzuk a tűpróbát: ha nem tudjuk megállapítani, hogy kellően átsült-e, bökjünk bele egy hústűt, vagy nyársat, és ha nem ragad rá a tészta, akkor megfelelő, kivehetjük.

Fordítsuk ki egy deszkára, hogy a pára miatt ne essen össze a tészta.

Ezzel a recepttel már előrukkoltam korábban, de az egyik legnagyobb kedvencem, a fokhagyma- és sajtkrémleves mellett.

Szóval most akkor következzék a kukoricakrémleves. Egyszerűnek tűnik, de azért el lehet vele pepecselni egy órát. Ezt nem gondoltam volna. Ismét nem két tányérra való adagot adnék meg, hanem egy jóízű adagot, amiből nem egyszer, hanem legalább kétszer is jól lehet lakni :) A recept alapját „Chefparadé Sanya” adta, de vannak dolgok, amit hozzáadtam, elvettem, mert nem minden fűszert szerettem, amit javasolt.

Hozzávalók

2 konzerv kukorica
2 közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 kicsi burgonya
6dl főzőtejszín
1.2-1.5l víz
só
szerecsendió/bors
chillipaprika
1 ek. teavaj

A vöröshagymát apróra kockázom, a fokhagymát lezúzom és vajon lepirítom. A krumplit meghámozzuk, majd apró kockákra vágjuk és tovább pirítjuk a hagymával. Ha megpirult, öntsük fel kb. 1-2 deci vízzel és forraljuk fel.

Tegyük hozzá a lecsöpögtetett kukoricát, sózzuk meg alaposan és főzzük tovább. Ha szeretitek a chillit, akkor érdemes 2 kisebb paprikát belefőzni. Ha erősek vagytok, akkor mehet bele a magja is. Csak bátran! Rakhattok bele borsot is, bár nekem most a szerecsendió jobban bejött.

Adjuk hozzá a tejszín felét, majd forraljuk fel ismét. Az egyszerűség kedvéért, most turmixoljuk le botmixerrel, ugyanis ha az összes lé rajta van, már jóval nehezebb dolgunk lesz vele.

Ha összepépesítettük, öntsük rá a tejszínt és kb 1.2-1.5l vizet. Ha túl hígnak érezzük, akkor forraljuk fel, és addig főzzük, amíg a lé nagy része el nem fő. Ha szükséges ízesítsük tovább, ugyanis a tejszín elveszi a sós ízt.

Már olyan régen készítettem friss tésztát, hogy lassan már azt sem tudom, hogy kell elkészíteni. Szegény kis csodamasinám, a tésztagép csak szomorkodik a sarokban, mert nem vetem be a nehéztüzérség közé.

Azonban ha egy kis olasz tésztáról tettem említést, egy roppant hamar elkészíthető finomság kerülhet az asztalra, melyhez fél óránál nem is kell több. Mondhatjuk egészségesnek is, hiszen sok zöldség van benne, hozzá, és lisztet is minimálisan tartalmaz. Hogy még finomabb legyen, a finomlisztet cseréljük fel teljes kiőrlésűvel.

Hozzávalók (4 fő részére)

gombóc:

30-40dkg friss spenót
25dkg ricotta
10dkg zsemlemorzsa
3-4 gerezd fokhagyma
szerencsendió
só, bors
olivaolaj
teavaj
1-2ek. liszt
2-3ek. parmezán
2-3 tojás

szósz:

15-20dkg koktélparadicsom
2 fokhagyma vékony szeletekben
peperoncino
olivaolaj
só

A spenótot mossuk meg alaposan, és pároljuk meg forró serpenyőben, amibe fele-fele arányban kanalazzunk egy kevés teavajat és olivaolajat, nyomjuk bele a megpucolt fokhagymát, sózzuk meg, hogy összeessen, majd ízlés szerint fűszerezzük fehérborssal és szerecsendióval. Ha megfőtt, jól csepegtessük le mielőtt használnánk. Kisebb darabokra vágjuk össze, mert úgy könnyebben tudjuk kezelni.

Tegyünk fel egy lábosban vizet főni.

Ezután keverjük össze a ricottával és a tojással, a reszelt parmezánnal, szórjunk hozzá zsemlemorzsát és ha még nem elég kemény a tészta, akkor lisztet is adjunk hozzá apránként. Ha szükséges ízesítsük még sóval és szerecsendióval.

Ha a víz felforrt, sózzuk meg, egy csepp olivaolajat is adjunk hozzá, majd készítsünk próbagombócot. Fogjunk két evőkanalat és ennek segítségével hosszúság alakú gombócokat készítsünk méghozzá az alábbi lépéseket követve:

Az egyik kanálba egy kevés tésztát veszünk, és úgy csinálunk, mintha a másik kanállal ki szeretnénk kanalazni, azonban csak egyik kanálból a másikba forgatjuk a tésztát, mintha háromszög alakú hosszúkás formát kapnánk. Az első pár „nudli” elég furára fog sikerülni, hiszen meg kell szokni a mozdulatsort, de ha belelendülünk, akkor gyorsan fog menni.

Helyezzük a nudlit a vízbe és néhány perc alatt főzzük készre. Ha a víz felszínére feljön, szedjük ki. Ha szétesik a gombóc, akkor adjunk hozzá még egy kevés lisztet és folytassuk a tészta szaggatását.

Amíg a tésztánk fő, és szaggatásba is belejöttünk, két gerezd fokhagymát szeljünk vékony szeletekre, -tegyük ugyanezt egy kevés peperoncino-val, ha pikáns ízt szeretnénk- és forró olajon kezdjük el pirítani. A koktélparadicsomokat mossuk meg és 2-3 perc alatt dinszteljük meg. feltétlenül koktélparit használjunk, hiszen jóval könnyebb használni is, nem ereszt levet, és csak tényleg néhány percre van szükség ahhoz, hogy megpiruljanak.

A nudlikra tegyünk a koktélparadicsomokból, majd reszeljünk rá sajtot és fogyasszuk melegen.

Repetagyanús!

Anyukámmal kissé gondban vagyok, amikor a recepteket szeretném átvenni tőle. Ugyanis sosem tudja a megfelelő mennyiségeket, mert ugyanúgy, mint a nagymamámnak, a mennyiségek neki is a kezében vannak. Aztán néhány kínkeserves receptdiktálás után feladtam ezt, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy ha igazán autentikus receptet szeretnék posztolni, akkor minden egyes receptet saját magamnak kell kitapasztalnom, nincs mese. Mivel a családunk enyhén szólva is nagyétkű, anyukám 3 literből szokta készíteni a madártejet, az alábbi alapján összeállítva:

Gyerekkorom nagy kedvence a tejbedara. Szó szerint nálunk vérremenő harc ment az utolsó adagért, ugyanis mindig csak az kapott belőle, aki éppen a konyhában volt és az reklamált a legjobban, aki lemaradt, hogy rá nem gondoltunk, és hogy lehetünk ennyire önzőek.

Nálunk a férjem szokta ezt csinálni, de most, hogy  nincs itthon, én meg itthonról dolgozom, gondoltam főzök egy kisebb adagot, kárpótlásként. Íme a receptje (ami már korábban kikerült, de most úgy hiányzik ...)

Hozzávalók

fél liter tej
3 zacskó vaníliáscukor
3-4 ek. búzadara (3 a folyóshoz, 4 a betonhoz)
2ek kristálycukor
mazsola
(citromhéj)

A tejet felforraljuk és hozzáadjuk a megmosott mazsolát, majd a vaníliáscukrot. Kanalazzunk hozzá búzadarát, attól függően, hogy mennyire szeretjük keményen az állagát, majd folyamatosan kavargassuk.

Ha nem elég édes, akkor mehet még hozzá kristálycukor, és persze kevergessük folyamatosan továbbra is.

Végezetül reszeljünk hozzá citromhéjat, és keverjük bele, hogy még ízletesebb legyen.

Szórjuk meg kakaó- vagy fahéjas cukorral.

Anyucikám olyan finomakat tud sütni-főzni, az öcsém a tartármártásban a legjobb, én viszont valahogy ezt képtelen vagyok normálisan megcsinálni. Csak olyan csökevényes kis próbálkozásaim vannak, ugyanúgy, mint ahogy egy teát is képtelen vagyok finomra beízesíteni. Bár a középsuliban is így volt ez:, egy egyszerű matekpéldát képtelen voltam megoldani, de a deriválást, vagy egy háromismeretlenes egyenletet minden továbbiak nélkül. Ugyanez van a főzéssel is nálam.

Hozzávalók

1 hatalmas fej cékla
2ek. majonéz
2-3ek. joghurt
só, bors
citromlé
kis mustár
(fokhagyma)

Először a céklát pucoljuk meg, majd vágjuk vékony csíkokra.

Utána pedig következzék a vérizzadásos munka az áltartár kikeverésével J A majonézt, a joghurtot, egy kevés mustárt keverjünk össze. Ízesítsük sóval és borssal, majd egy pár csepp citromlével is. Ha túl savanyú adjunk hozzá egy pötty porcukrot. Ha zsíros, akkor joghurttal lágyítsuk.

Ha szeretjük a fokhagymás ízt benne, mehet egy gerezd fokhagyma is bele. Majd a szeletekre vágott céklával keverjük össze.

3-4 adag kikerül belőle. Napokig tudom ezt enni. Ha unalmas lenne, kockázhatunk bele sajtot, adhatunk hozzá csírát. Nekem ez a kedvencem. Méghozzá kakukkfüves sajttal, a Szimpla piacról.

Szeretek sütikkel pepecselni, de van egy határ, amit nem szeretek átlépni. Jó-jó, hogy összetett egy recept, de amikor az elkészítése sem úgy alakul, ahogy szeretném, az nem érint túl jól. Történt ugyanis, hogy gyömbéres kekszet szerettem volna sütni, aki olyan cookie forma lesz. Találtam egy jó kis receptet, azonban a tésztán kívül semmit nem úgy adtak meg, ami a valóságban megtörténhet. Nem stimmelt a méret, a sütési idő, a mennyiség, a végeredmény és még sorolhatnám. Így most azt osztom meg Veletek, hogy ebből a receptből mit is kapunk.

Sikerfaktor: 10/10. (egy nagy létszámú csapat kóstolta a munkahelyen) Kicsit édes, kicsit cukros, de egy igazi téli Mikulás-várós, havazós finomság.

Csak akkor foglalkozzatok vele, ha legalább 3 órát tudtok rászánni az időtökből.

Hozzávalók (kb. 130-150 darabhoz)

25dkg teavaj
53dkg kristálycukor
2 tojás
18dkg méz
65dkg rétesliszt
kb. 3-4 ujjnyi friss gyömbér
1 csomag sütőpor
1 csomag szódabikarbóna
1 csipet só

Olvasszuk meg a vajat és keverjük simára a cukorral. Hogy gyorsabban végezzünk, ezt tehetjük tűz fölött is.

Egy külön edényben verjük fel a tojást, majd dolgozzuk össze a mézzel.

Harmadik tálban pedig a lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval. Reszeljük bele a megpucolt, friss gyömbért.

Végezetül a három tál alapanyagait öntsük össze és dolgozzuk össze alaposan. Finom édes tésztát fogunk kapni.

A sütőt 175 fokra melegítsük fel, a tepsit pedig béleljük ki sütőpapírral. A recept alapvetően diónyi gombócokat ír, de egy sugallat azt mondta: készíts el demo darabot! És így tettem. A végeredmény pedig egy hatalmas tallér lett. Köze sem volt a cookie-hoz, és vagy 15-20 centi átmérőjű lett. Mivel fontos számomra az esztétikum, ezért elkezdtem kísérletezni. Végül a tuti befutó, a roppanós cseresznye méretű lett. Kissé szaporátlan a sütés, ugyanis egy tepsibe 9 golyó kerülhet, hiszen nagyon szétterül így is. Először megrettentem, hogy is fog ez kinézni. Szinte néhány milliméter vastagságú lett. Szuper nézni a sütőben ahogy a gombócból egy vékony kis tallért kapsz eredményül.

Szóval, egy-egy tepsibe kerüljön 9 golyó, egymástól egyenlő távolságra. Süssük kb 6-8 percig, hogy a közepe még ne legyen ugyanolyan sötét, mint a széle. Ha a roppanósabbat szeretjük, akkor várjunk addig, amíg az egész egységes színű lesz. Ehhez kell kb. 8 perc, a világosabbhoz 6-7. Vigyázzunk azzal, hogy a sok cukor és méz miatt hamar odaég, így akár fél perc is kritikus lehet.

Nagyon-nagyon sok készül belőle, de gyerekzsúrra, vagy összejövetelre kiváló nassolnivaló, desszert lesz.

Az elmúlt időszakban nem volt túl nagy szerencsém a süteményekkel. A cukrot a karamellizálás helyett kicsit megégett, a kekszet igénylő süti avas volt, majd a gyömbéres tallérral egy örökkévalóságig tartó küzdelmet folytattam. Mivel nem vagyok hozzászokva, hogy nem sikerül semmi, amit elsőre készítek, nagyon szomorú voltam miatta. De megtanultam, hogy a karamellizálásnál az aranyszín nem barnás, valamint a kekszet meg kell kóstolni használat előtt.

Hozzávalók:

10dkg darált keksz
4dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
2ek. kakaópor
meggybefőtt vagy fagyasztott meggy kiolvasztva
4ek. sárgabaracklekvár
1 üveg rumaroma
kókuszreszelék

Ha nem darált kekszet veszünk a boltban, akkor egy aprító segítségével daráljuk porrá. Ezt keverjük össze a porcukorral, a vaníliáscukorral, a kakaóporral, majd a lekvárral dolgozzuk össze, hogy a tészta teljesen összeálljon.

A meggyet áztassuk a rumaromába. A bátrabban használhatnak helyette rumot is, kb. fél decinyi mennyiséget. Felhasználás előtt néhány órát áztassuk, hogy magába szívja a nedűt.

Kb. diónyi gombócokat csípjünk le a tésztából, a tenyerünkkel nyomjuk szét, és a közepére helyezzünk egy-egy szem meggyet, majd formázzunk belőle gombócot és forgassuk meg kókuszreszelékben.

Nagyon szeretem a gasztro-vásárokat, a Szimpla piacot, és rendszeres látogatója vagyok mindegyik sztorinak. Minden évben megfogadom, hogy el fogok menni egyszer szervezett szarvasgombászásra, de eddig még nem kerítettem rá sort. Amíg nem nevezek be egy ilyen túrára, addig maradnak a Gourmand kiváló termékei: http://www.gurmand.hu/gourmand-company/.

Most a legújabb kedvencem tőlük a szarvasgombás pesto. A srác ajánlotta, hogy próbáljuk ki tejszínes spagettivel. Nem voltam rest, és össze is dobtam egy spagettit tegnap ebédre. Ez tényleg egy 15 perces fogás, a tészta főzésével összesen.

Hozzávalók:

fél marék spagetti
2-2,5dl főzőtejszín
só, szerecsendió
parmezán
Gourmand szarvasgomba pesto
bazsalikom

A spagettit lobogó vízben kb 9-12 perc alatt főzzük al dentére, avagy fogkeménységűre. Kövessük a tészta zacskóján előírt időtartamot. A vizet csak akkor sózzuk meg, amikor már forrásban van, és mehet belőle 3-4 csipet só is.

Közben a tejszínt forraljuk fel, ízesítsük sóval és szerecsendióval. Ne sajnáljuk az alapanyagokat, mert különben elég semleges marad az íze.

Ha a tészta megfőtt, öntsük le róla a vizet majd egy külön edényben öntsük nyakon a tejszínnel. Elsőre kicsit folyósnak fog tűnni. Így ha túl sok rajta a lé, forraljuk még egy kicsit. Kóstoljuk meg, szükségese tovább ízesíteni.

Végezetül közvetlenül tálalás előtt egy teáskanálnyi mennyiséget adjunk a tésztához és keverjük össze.

Ha kívánjuk, reszeljünk rá parmezánt. Vele és nélküle is nagyon finom. A biztonság kedvéért néhány levél friss bazsalikomot is tépkedtem rá.

(Ha arányaiban nézzük ezt a 90 grammos kiszerelésű szarvasgomba pestot, kb. 5-6 tányérnyi adaghoz lesz elegendő.)