Néhány hete Jamie Oliernek éreztem magam, és úgy gondoltam vagyok olyan kreatív, hogy képes vagyok egy olyan tésztát összedobni, amilyen anyagok a rendelkezésemre álltak, ha már úgyis hetek óta a műsorait nézem.

Ez nálunk nem egy nehéz dolog, ugyanis állandóan tele a hűtő, amiért nagyon hálás vagyok.

Sosem ettem brokkolit eddig, de úgy döntöttem megkóstolom, annak ellenére, hogy ezidáig meg voltam róla győződve, hogy nem szeretem. De elég semleges az íze, és párolva nem is olyan vészes, mint gondoltam.

Szóval, amit érdemesnek találtam a menühöz: parmezán, gomba, brokkoli, főzőtejszín, fokhagyma, chilli, baconszalonna, sonka, tojás.

Meg vettünk egy kis spagettit is, biztonsági tartalékként, de végül fel is dolgoztuk azonnal.

Hozzávalók

30dkg spagetti tészta
1/3 brokkoli
1/4 póréhagyma
30dkg gomba
20dkg szeletelt baconszalonna
10dkg gépsonka
3-4 gerezd fokhagyma
kevés friss chilli
5dl főzőtejszín
1-2 tojás
só, bors

Tegyük fel a vizet forrni, addig ujjnyi szeletekre vágjuk fel a baconszalonna szeleteket és a gépsonkát. A fokhagymát zúzzuk össze, egy kevés chillit vágjunk apróra, a gombát pucoljuk meg, a póréhagymát karikázzuk fel, a brokkolit kisebb darabokra szedjük szét, hogy hamar megpároljuk.

Egy wok-ot használjunk ehhez, így könnyen össze tudjuk majd keverni a tésztát a tésztaszósszal, ha elkészült. Egy csepp olajat öntsünk a forró serpenyőbe, és a fokhagymát és a chillit egy picit fonnyasszuk meg. Vigyázzunk, nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz az íze.

Ha jót akarunk magunknak és az ételt fogyasztóknak, és esetleg egy picit túlzásba vittük a chillit, szellőztessünk ki alaposan, mert a chilliből kiszabaduló illóolajok irritálhatják a torkot. Ha soknak ítéljük meg a chillit, gyorsan szedjünk ki a serpenyőből egy keveset, és csak utána kezdjük lepirítani a bacont és a gépsonkát.

Ha a bacon félig megpirult, a megpucolt gombát vágjuk néhány darabba és dobjuk a baconre. utána jöhet a brokkoli és a póréhagyma is.

Fedjük le, hogy a zöldség meg tudjon puhulni. Pároljuk kb. 5-10 percig, néha keverjünk bele, majd öntsük hozzá a főzőtejszínt és forraljuk össze. Hogy picit sűrűbb legyen a szósz, 1 vagy 2 tojást üssünk bele és folyamatosan kavargassuk, nehogy rántotta legyen belőle. Ízesítsük sóval és borssal.

Amikor a tejszín hozzáadjuk a szószhoz, a tésztát kezdjük el főzni a lobogó vízben, hiszen kb. 10-12 perc szükséges a tésztának. Ezt ne felejtsük el alaposan sózni.

Fogkeménységűre főzzük, majd ha megfőtt, a tésztát keverjük hozzá a szószhoz. Ha túl sűrűnek találjuk a mártást, a főzővízben egy keveset öntsünk a tésztára. Nekem majdnem 2 decit felvett még. Ha szükséges, ízesítsük még újból, hiszen a víz miatt veszít az intenzitásából. A lényeg, hogy érezzük a sós ízt, a fokhagymát és végül egy nagyon picit a chillit is. Azonban én egy picit ezzel túlzásba ettem, így nagyon figyeljetek rá, és ne turbózzátok fel vadul, mert a csípős ízen kívül szinte semmit nem fogtok érezni.

Végül tálaláskor szórjuk meg parmezánnal.

Számomra még mindig a krémlevesek az igazi sztárok a levesek világában, így mindig újabb és újabb verzióval próbálkozom. Bár számomra a legnagyobb király a fokhagyma- és a kukoricakrémleves, de annak megfelelően főzök levest, miből van itthon egy vagonnyi.

Mivel a fagyasztóban mindig van zöldborsó, legalább egy kilós kiszerelésben, ezért kivételesen nem főzeléket készítettem, hanem a legújabb krémlevesem, a kukoricakrémleves receptje alapján.

Hozzávalók

60dkg mirelit zöldborsó
1 csomag petrezselyem
2 közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 kicsi burgonya
6dl főzőtejszín
1.2-1.5l alaplé
só
szerecsendió/bors
1 ek. teavaj

A petrezselymet vágjuk durvára. A vöröshagymát apróra kockázzuk, a fokhagymát lezúzzuk és vajon lepirítjuk a petrezselyemmel együtt. A krumplit meghámozzuk, majd apró kockákra vágjuk és pirítsuk tovább a hagymával. Ha megpirult, öntsük fel kb. 1-2 deci vízzel és forraljuk fel.

Lehet, hogy furának tartjátok, hogy kerül bele egy kevés krumpli is, de segít abban, hogy krémesebb állagú legyen a leves.

Tegyük hozzá a borsót, pároljuk meg, amíg teljesen megpuhul és ízesítsük sóval.

Adjuk hozzá a tejszín felét, majd forraljuk fel ismét. Az egyszerűség kedvéért, most turmixoljuk le botmixerrel, ugyanis ha az összes lé rajta van, már jóval nehezebb dolgunk lesz vele.

Ha összepépesítettük, öntsük rá a maradék tejszínt és kb 1.2-1.5l alaplevet, amit én az egyszerűség kedvéért leveskockából szoktam „főzni”, majd forraljuk össze. Ha nem elég ízes a leves, sóval és borssal javítsunk rajta.

A levest inkább hagyjuk hígabbra, ugyanis másnapra besűrűsödik, és akkor fel kell javítani az állagát, hogy ne olyan legyen, mint a beton.

Egyszerűen imádom :)

Gondoltam, olyan ritkán készítünk újabb és újabb köretet, hiszen leragadtunk a rizs, a sült / főtt krumpli és a saláta valamelyikénél. Mutattam Nektek a rizs egy pikánsabb alternatíváját, ma pedig burgonyapudingot készítünk. Szerintem ez elsősorban sült húsokhoz, vagy halakhoz illik igazán.

Hozzávalók (4-6 szufléformához)

fél kiló burgonya
1 szál póréhagyma
15dkg olvasztott vaj
2dl tej
2dj tejszín
6 tojás
12dkg liszt
szerecsendió
só
fehérbors

Először is a krumplit főzzük meg a héjában, sós vízben. Amíg megpuhul, a tojás sárgáját verjük fel a sóval és a liszttel, majd adjuk hozzá az olvasztott vajat is.

Ha a krumpli megfőtt, még melegen húzzuk le a bőrét, és almareszelőn reszeljük le és forgassuk bele a tojássárgás keverékbe.

A tojás fehérjét verjük fel keményre egy csipet sóval, kb. ötszörös mennyiségre. A tojáshabot óvatosan forgassuk bele a tojássárgás masszába, adjuk hozzá a tejet és a tejszínt, valamint a felaprított póréhagymát. Ha szeretjük a fehérborsot és a szerecsendiót, használjuk bátran. Hogy még pikánsabb legyen az íz, kecskesajtot is kockázhatunk bele. Jó tanácsként, kevesebb vajat kell használnunk, ha nem tejjel, hanem tejszínnel hígítjuk az alapunkat, hiszen a tejszín a zsírtartalma miatt selymesebb állagúra formálja a krémet.

Vajazzuk ki a szuflé formákat, melegítsük elő a sütőt 180 fokra – nem légkeveréses üzemmódban – egy tepsit engedjünk fel vízzel és helyezzük bele a szuflé formákat miután megtöltöttük a burgonyakrémmel.

Kb. 15-20 perc alatt süssük készre. Ha ennyi nem elég, akkor maximum 25 percig, de tovább ne, különben kiszárad.

Valamiért teljesen odáig vagyok a szendvicskrémekért, és mindig próbálok valamilyen újat kreálni, hogy az újabb dicséreteket bezsebelhessem, minden hátsó szándék nélkül. :) Sonkakrémet még sosem csináltam, de isteni finomra sikeredett. Szerintem pogácsával együtt a legfinomabb.

Hozzávalók:

30dkg sonka
7dkg vaj
2-3 ek. tejföl
fél vöröshagyma
petrezselyemzöld
1-2 gerezd fokhagyma
só

Az egyik legegyszerűbb fogás, amit mostanában készítettem.

Apró kockákra vágjuk fel a sonkát, a vöröshagymát és a petrezselymet is aprítsuk fel. Keverjük össze a szobahőmérsékletű vajat a tejföllel, zúzzunk hozzá ízlés szerint 1-2 gerezd fokhagymát, és ha nem elég ízes, akkor sózzuk is meg egy picit. Ehhez adjuk a sonkát, a petrezselymet és a hagymát is

Keverjük alaposan össze, hagyjuk néhány órát állni, hogy az ízek összeérjenek, majd fogyasszuk pirítóssal vagy faljunk hozzá pogácsát.

Múlt héten ismét buli volt nálunk, de ez a fránya időhiány mindig a gyorsaságot helyezi előtérbe mostanában. Ezért a jól bevált szendvics mellett mindig akad legalább egy új szendvicskrém, meg a változatosság kedvéért most pogácsát csináltam anyukám receptje alapján, amit szerintem a nagymamámtól kapott még. Díjnyertesre sikerült, ezért érdemes volt egy gigászi adagot sütni belőle. Sőt nemcsak a barátaink körében volt tetszetős, hanem drága kutyuskánk is bepróbálkozott, hogy lopjon belőle. De most szemfülesek voltunk, így nem volt lehetősége kielégíteni a kíváncsiságát. :)

Hozzávalók:

40 dkg túró
1,5 dl tej
1,5 csapott evőkanál cukor
6 dkg élesztő
1,5 dl tejföl
3+1 tojás sárgája
1,5 ek. só
90 dkg liszt
37 dkg. fagyos margarin
30-40 dkg trappista és füstölt sajt vegyesen

A túrót átmorzsoljuk. A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük a cukorral és az élesztővel, felfuttatjuk. A tejfölben simára keverjük a tojássárgáját és a sót. A lisztet tálba szitáljuk - hogy levegős legyen, és jobban tudjon "dolgozni" az élesztő-, nagy lyukú reszelőn – almareszelő - belereszeljük a margarint, és gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk.
Hozzáadjuk a túrót, az élesztős tejet és a tojásos tejfölt, összegyúrjuk, így eredményül egy egészen lágy tésztát kapunk. Cipót formálunk belőle, tiszta konyharuhával letakarjuk és meleg helyen - vagy kelesztőtálban - fél órát kelni hagyjuk.

A sajtot megreszeljük, vegyesen füstöltet és trappistát is. A tésztát lisztezett deszkán – bár én mostanában szilikonlapon szoktam nyújtani, mert akkor kevesebb liszt kell hozzá, mert nem ragad annyira -  1 cm vastag téglalapra nyújtjuk, a tetejét tojással megkenjük és megszórjuk a resztelt sajttal, majd kb 3-4 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrjuk.

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, légkeveréses üzemmódban, a sütő aljára beteszünk egy meleg vízzel félig telt lábaskát vagy nagyobb konzervdobozt - a kelt tészták jó süléséhez gőz kell! - 2 sütőlapot vagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, amibe helyezzük el a pogácsákat és kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Ha két tepsit rakunk a sütőbe, akkor a felső hamarabb megsül. Ezt szedjük ki, az alsó mehet a felső „fakkba”, majd az alsó részre csúsztassunk be egy új tepsit. Ugyanis kb. 4 gáztepsivel készül el ebből az adagból.

Ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb "hulladékot" csináljunk, sőt, ha tehetem, inkább hulladékmentesen szaggatom a pogikat.

Az egyik nagy kedvencem a brownie. Egy gondom van vele: nem lehet belőle sokat enni, mert nagyon laktató. Juci, az egyik lelkes követőim egyike, küldött nekem egy üzenetet, hogy talált egy tök szuper és rém egyszerű receptet, méghozzá olyan csokis csodát, aminek folyik a közepe. Nekem ennyi már elég is volt a boldogsághoz, és most végre időt tudtam rá szakítani, hogy ki is próbáljam. Ugyanis alapelvem, hogy olyan recept nem kerül ki a blogra, amit nem sütöttem-főztem le előtte, hiszen a tapasztalataim is meg szoktam osztani Veletek, amire érdemes odafigyelni.

Mivel ma szuflénapot tartottam, és a Citromos szuflén már túl vagyok, ezért a formák hiányával küzdöttem, annak ellenére, hogy legalább 15 van, azonban 3 féle méretben. És az egyenletes sülés miatt, szeretek azonos méretű formákat használni. De mivel alaposan kifogytam belőle, ezért a Sütivarázs sorozat szilikonformáit is befogtam. (Nagyon jól szuperálnak)

http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2544

Azonban a recept itt is jóval kevesebb formára adta meg a mennyiséget, de ez ismét nem bizonyult elegendőnek.

Hozzávalók: (8 szufléformához)

30dkg étcsokoládé
10dkg teavaj
6 tojás
10dkg porcukor
8dkg liszt

Már az alapanyagokból is látszik, hogy igazi „kihívás” lesz a sütit megsütnünk :)

Először is a sütőt melegítsük elő 200 fokosra, légkeveréses üzemmódban.

Egy nagy lábosban rakjunk fel vizet forralni, ugyanis a csokit és a vajat gőzfürdő felett kell felolvasztanunk.

Addig a porcukrot és a tojás verjük habosra.

A csokit és a vajat egy wok-szerű edényben olvasszuk fel a vízgőz felett, majd tegyük félre egy pár percet hűlni.

A lisztet és a olvasztott csokit apránként adjuk a tojáskikeverthez, miközben a robotgépet 2-es fokozaton tartjuk, hogy az egész konyha ne ússzon a lisztes csokiban.

Ahogy a szufléknál lenni szokott, szükséges a vízfürdő a sütőben is, hogy ne száradjanak ki. Egy tepsit engedjünk félig meleg vízzel, és a kivajazott szufléformákat állítsuk bele.

Hogy igazán folyós belsejű sütikéket kapjunk, 8-10 perc elegendő a 200 fokos hőfokon. Én 9 percet hagytam végül, és a végeredmény…hát magáért beszélt. Egy kis fagyival lekísértem, hiszen nem etethetek meg senkit vele, ha véletlenül rosszul sikerülne :) Így ezt az óriási áldozatot az emberiségért meg kellett hoznom. 

És végül! Ha tehetjük, melegen fogyasszuk. Ha kihűlt, előtte néhány percre tegyük vissza a sütőbe, vagy egy 20-30 másodpercre a mikróba, hogy a csoki a közepén ismét folyóssá váljon.

Mindig mondom, hogy nincs is jobb egy kiadós mexikói kajánál. Hetek óta ezen pörgök, hogy babpürét szeretnék enni tortillával, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Most viszont direkt vettem minden ahhoz, hogy több kifogás ne kerüljön az asztalra. Egyszerű, de mégis tökéletes párosítás a babpüré, a paradicsomos salsa, a tortilla, a sajt és a tejföl kombójaként. Aki egyszer kipróbálja, függővé teszi. (Legalábbis velem így történt)

Hozzávalók (4-6 főre)

babpüréhez:

3 konzerv vörösbab
2 közepes fej vöröshagyma
½-1 dl víz
só, bors

feltétként:

sajt
tejföl
tortillachips (legalább 1 zacskó)

paradicsomos salsához:

4 paradicsom
½ fej lilahagyma
fél csokor petrezselyem
1 lime leve
pár csepp ecet és tabasco szósz
só, bors

A hagymát kockázzuk fel apróra, majd fonnyasszuk üvegesre egy kevés olajon. A konzervbab levél öntsük le, majd adjuk a hagymához. Főzzük meg alaposan, kb. 10 perc alatt. Ha szükséges, - és nekem az volt – fél-egy deci vízzel öntsük fel és főzzük össze. Végül a babot villával nyomkodjuk össze és sóval-borssal ízesítsük. Egyre figyeljünk! Ha kerámia bevonatú az edényünk, szerezzünk be műanyag villát.

Közben készítsük el a paradicsomos salsát: A lilahagymát, a paradicsomot kockázzuk fel – de előtte a zöld részét vágjuk ki (sajnos nem jut eszembe a neve), – nyomjuk rá a lime levét, a petrezselymet vágjuk apróra, végezetül sózzuk-borsozzuk. Ha valakinek a fanyar ízt nem elégíti ki a lime, akkor jöhet bele egy kevés ecet, és a csípős íz érdekében egy pár csepp tabasco. Forgassuk alaposan össze és ha lehet, néhány órát hagyjuk az ízeket összeérni.

Végül reszeljünk sok sajtot, készítsük elő a tortillachipset és a tejfölt is.

A tortillachipsre kanalazzunk a még meleg babpüréből, jöhet rá a salsából, záróakkordként pedig sajttal és tejföllel koronázzuk meg. Lehetetlenség betelni vele!

Még sosem sütöttem cupcake-t, mert féltem, hogy macerás lesz, hiszen vajas krém stb. Aztán végül, amit kitaláltam, nem is vajas lett, hanem mascarpone-s, gesztenyével megbolondítva. Egész jól sikerült, annak ellenére, hogy a képek nem a legmutatósabbra sikerültek.

Hozzávalók

Muffinhoz az alábbi recept alapján:

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/07/20/csoki_alapmuffin

Krém:

25-30dkg mascarpone
25dkg gesztenyemassza
ízlés szerint aroma, vagy szirup

Az alap muffinreceptet használtam a csokis muffinhoz, annyi különbséggel, hogy 1,5 adagot sütöttem belőle. Amióta megvannak a szilikon formáim, azóta nem is használok kapszlikat, mert fantasztikus, hogy nem ragad bele a tészta.

A krém is nagyon egyszerű: a mascarpone-t robotgéppel habosítsuk fel, majd adjuk hozzá a gesztenyemasszát. (Jó ha van egy tartalék gesztenyénk otthon, mert nem lehet tudni mennyire lesz folyós állagú, nekem is kellett még egy pici darabot hozzá kevernem.) Ha szeretnénk az ízét fokozni, én a Monin French Vanilla szirupját használtam hozzá. Kb. 2-3 pumpányi mennyiséget, ami miatt igényelte, hogy egy teljes gesztenyemassza kerüljön a krémbe, mert a szirup az nagyon felhígítja a krémet.

Várjuk meg, amíg kihűlnek a muffin alapok, a gesztenyekrémet kanalazzuk egy műanyag habzsákba, melybe egy csillagcsövet helyeztünk előtte majd a rakjuk a hűtőbe néhány órára.

Mielőtt fogyasszuk, vagy megérkeznek a vendégek, a habzsák végét vágjuk le, és körkörös mozdulattal, kívülről befele haladva nyomjuk a muffinra a krémet, hogy egy „hegyben” teljesedjen ki. A tetejére helyezhetünk egy-egy magozott meggyet is.

A baráti összejövetelekre egyre egyszerűbb kajákkal állunk elő, hiszen az Apó Chef a konyhában, a kutyánk személyében állandóan hátráltat. Ugyanis neki mindig láb alatt kell lennie, kíváncsiskodni, és természetesen árgus szemekkel figyelni, hogy mi pottyan le neki a készülő menüből. Valamint ha elfáradt a torkoskodásban, akkor megpihen, természetesen keresztbe, és a lehető legrosszabb helyen. Szeretjük a mexikóit, a tonhalat, a kukoricát, ezért ismét kitaláltunk egy újabb frankó szendvicskrémet, az újdonság kedvéért.

Hozzávalók:

4 konzerv tonhal
½ - ½  piros és zöld kaliforniai paprika
½ fej lilahagyma
½ kis kukoricakonzerv
2-3ek. majonéz
2ek paradicsompüré
ízlés szerint só

A tonhalkonzervet keverjük össze a kukoricával. A paprikát vágjuk kis kockákra, a lilahagymát pedig apró kockákra.

Keverjünk hozzá egy kevés majonézt és paradicsompürét is. Ha nem elég ízletes, adjuk hozzá egy csipetnyi sót is.

A legjobb, ha néhány óráig hagyjuk az ízeket összeérni, majd pirítóssal a legtutibb fogyasztani.

Régen fenntartásokkal kezeltem az újabbnál újabb brownie recepteket, de ismét engedtem a csábításnak és az újdonságnak, ugyanis az egyik kedves barátnőnk a baráti összejövetelre meglepett minket egy fantasztikus fügés brownie-val, amihez Jamie Oliver receptjét használta. Nagyon finom volt, egy hatalmas gondom akadt, hogy a brownie-evést követő napon már nem lehetett sehol sem fügét kapni, így kénytelen voltam barackkal pótolni. A brownie annyira kikapós volt, hogy drága éhenkolbász kutyuskánk is lecsapott rá, amíg nem voltunk otthon: betört a szobába és felzabálta az összes elölhagyott browniet, nagy bánatomra. A kutyának semmi baja nem lett, igen, tisztában vagyok, hogy számára a kakakó méreg, de hála istennek, számunkra nem az :)

Hozzávalók

37,5dkg teavaj
30dkg étcsokoládé
54dkg kristálycukor
12dkg kakaópor
10dkg liszt
1,5tk. sütőpor
6 tojás

Barackkonzerv
3-4 friss füge

Ez a recept egy nagy tepsi brownie elkészítéshez elegendő és hatalmas tehetséget igényel.

Az étcsokit a vajjal, vízgőz felett olvasszuk fel, keverjük selymes-homogén állagúra. Közben mérjük ki a szárazanyagokat: a lisztet a cukrot, a kakaóport és a sütőport.

Ha a vízgőzről levettük a csokoládékrémet, keverjük hozzá a szárazanyagokat, majd egyesével üssük bele a tojásokat.

A sütőt melegítsük elő 175 fokra, béleljünk ki sütőpapírral egy tepsit,  - én a Delimano tepsijét használtam, ami 40x28centi méretű. A tésztát egyenletesen oszlassuk el. A tészta vastagsága kb. 3-4 volt, és ennek megfelelően 25 perc elegendő volt a sütéshez. Ha kisebb tepsit használtok, akkor ennél jelentősen több idő kell, hogy rendesen átsüljön.

Ha szeretnénk, egy picit meg is bolondíthatjuk: szórhatunk bele kandírozott gyümölcsöt, szeletelhettek a tetejére friss fügét vagy idénygyümölcsöt, de én legutóbb házi őszibarack konzervet használtam.

Én szeretem, ha lágy a tésztája, már majdnem folyós középpel, ezért ehhez hasonló méretű tepsihez, és vastagságú tésztához bőven elegendő a 25 perc sütési idő. Ha túlsütjük, akkor nem lesz finom krémes, hanem inkább szárazzá válik a tésztája.

Barackos verzió:

És a fügés:

Fogyaszthatjuk magában is, de isteni finom néhány gombóc vaníliafagyival is.