Bevallom őszintén ettől a lepénytől kicsit többet vártam. Kép alapján tök jól nézett ki, és azt gondoltam, hogy egyszerű is elkészíteni. Ezzel szemben némi macera azért akadt, mert nem tudtam játszi könnyedséggel átfordítani…

Ha az ízét nézzük, akkor kicsit talán olyan mint a dödölle, de mivel a krumplit nem „higítottuk” semmivel, ezért egy kevés tejföl jól jön fogyaszáskor.

Hozzávalók (2-3fő részére)

400g tört krumpli
2 gerezd fokhagyma
1 fej lilahagyma
4-5 szelet baconszalonna
só
zsiradék

A krumpli héjában, sós vízben főzzük meg, forrón hámozzuk meg, majd passzírozzuk át krumplinyomón.

A hagymát pucoljuk meg, a fokhagymát zúzzuk össze és egy kevés zsiradékon futtassuk meg. Zsiradéknak használhatunk zsírt, vajat vagy kókuszzsírt is. A baconszalonnát szeleteljük fel, és azt is forgassuk össze a hagymával és sózzuk meg egy picit.

Végezetül, ha nem találjuk elegendőnek a zsiradékot, akkor löttyintsünk egy keveset hozzá, a tört krumplit pedig jól nyomkodjuk bele a serpenyőbe. Közepes lángos kb. 5-6 percig süssük egy-egy oldalát.

Lehet, hogy csak én vagyok béna, de mivel igazán nem volt „kötőanyag” a lepényben inkább igénybe vettem egy másik serpenyőt a forgatáshoz, nehogy szétessen. Tutira mentem. Így hála istennek sikeresen átfordítottam, és mindkét oldalát alaposan megpirítottam. Ha az egyik oldalát sápadtnak tartjuk, nyugodtan ismételjük meg a forgatást.

Frissen fogyasszuk, egy kevés tejföl és reszelt sajt kíséretében, mert önmagában szerintem egy picit fojtogató.

utóirat: Ha nem szeretjük a baconszalonnát, akkor kerülhet bele zöldség is: kelbimbó, káposzta, póréhagyma is.

Reggelire alapvetően facsarni szoktam gyümölcslevet, narancsból, grapefruitból és citromból. Mivel most egy kicsit több időm volt, ezért kipróbáltam egy újdonságot, a grapefruit salátát.

Hozzávalók

1 grapefruit (fehér és vagy piros)
1 marék aprított pisztácia

Hatalmas munkát igényel ezt a reggelit összedobni, nettó 5 percben :) A grapferuit esetében egyre figyeljünk! Körültekintően hámozzuk le a gyümölcsöt, hogy csak a húsa maradjon meg és tépkedjük kisebb darabokra. Mutatósabb, ha fehér és piros grapefruitot is használunk a salihoz. Végezetül spékeljük meg egy marék pisztáciával. 

Gyerekkorom nagy kedvence a családi összejöveteleken a házi készítésű pizza és a sajtos-tejfölös csirkemell. Az öcsém szülinapján mindig a csirkés menü volt, az enyémen a pizza, a bevett sztenderdek szerint. 

Azonban most hétköznap van, és hozzá egy extra és könnyen összedobható köretet javasolnék: a sült burgonyapudingot: http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2013/11/08/burgonyapuding

Hozzávalók

1 kiló pulyka- vagy csirkemell
40-50dkg reszelt trappista
1 doboz tejföl
só
fél dl fehérbor

 A húst ujjnyi szeletekre vágjuk és besózzunk, mint a rántott húst. Hagyjuk állni egy órát. Panírozzuk be, mint a rántott húst, az alábbi változtatással: Forgassuk bele lisztbe, tojásba és reszelt trappista sajtba a zsemlemorzsa helyett. Tűzhelyen, kevés olajba mindkét oldalát pirosra sütjük. Célszerű teflon serpenyőt használni, különben leragad a sajt és oda a remekmű.

Ha ezzel elkészültünk, kerítsünk egy tepsit és helyezzük bele az elősütött hússzeleteket. A tejfölt keverjük össze a borral és egy kicsi sóval. A krém olyan állagú lesz, hogy könnyen rá tudjuk önteni a húsra. Ha nagyon szeretjük a sajtot, nyugodtan szórjunk rá egy kevés sajtot is.

Alufóliával takarjuk le a tepsit, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük készre a húst. Mielőtt elkészül, szedjük le az alufóliát és egy kicsit pirítsuk tovább.

Rizzsel vagy hasábburgonyával tálaljuk. Én imádom házi tartásmártással fogyasztani.

MEGJEGYZÉS: A panírozáshoz használt sajtot NE együk meg natúrban, hanem azt szórjuk a tejföllel meglocsolt húsra, és süssük rá.

Egy kiváló szakácskönyvet sikerült megkaparintanom, és alig vártam, hogy nekiállhassak belőle sütni-főzni, mert nagyon egyszerű, ám isteni fogások vannak benne. Tegnap délután végignéztem a könyvet, milyen ínyencségeket fogok belőle megsütni, és „sajnos” arra a következtetésre jutottam, hogy szinte az összeset el fogom készíteni. A könyv maga Neil Perry Jól enni, jól lenni.

Ezt a receptet már többször kipróbáltuk, és eddig az volt a legnagyobb szívfájdalmunk, hogy nem volt itthon juharszirup. A férjem most nincs itthon, de az év első hetét együtt tudtunk tölteni, és volt olyan kedves, hogy egy kisebb fajta csomagot vásárolt nekem össze olyan édességekből és főzéshez használható cuccokból, amit itthon nem lehet, drágána vagy csak korlátozottan lehet megvásárolni. Így végre kaptam két üveg juharszirupot is :) Szóval ezzel a legfinomabb az áfonyás palacsinta.

Hozzávalók (kb. 7-8 darabhoz)

kb. 150-200g áfonya / fekete ribizli (lehet fagyasztott vagy friss is)
15dkg liszt
3ek. kristálycukor
2tk. sütőpor
1tk. szódabikarbóna
½ tk. só
½ tk. fahéj
2 tojás
375ml tej
125g ricotta sajt
12dkg sózatlan vaj

Először a tojást verjük habosra, addig a szárazanyagot keverjük össze: a lisztet, a cukrot, a sütőport, szódabikarbónát, sót és a fahéjat.

A vajat olvasszuk fel. A tejet és a ricottasajtot – nem ricottát (!), és nem is túrót – keverjük össze a tojással, majd adjuk hozzá a vajnak a kétharmadát is. Végül a lisztes keveréket is.

A vaj maradékát 1/3-át pedig arra használjuk, hogy a forró serpenyőbe minden egyes palacsinta előtt egy-egy kanál vajat csepegtessünk. Ha 10-es fokozatú a tűzhelyünk, akkor 7-es fokozaton süssük.

Egy merőkanálnyi tésztát oszlassunk el a serpenyőben – 18 vagy 20 centi átmérőjű, mert ebben sokkal könnyebb megfordítani, mintha nagyobb lenne a tészta – majd szórjunk bele 10-15 szem ribizlit/áfonyát, az ízlésünknek megfelelően.

Mindkét oldalát 2-3 percig süssük aranybarnára, majd fogyasztás előtt öntsük le a szirupok valamelyikével. Mivel a tésztája nem elég édes, ezért szükséges egy édesebb sziruppal nyakon önteni. Erre kiváló a juharszirup, a Monin bármely szirupja vagy a házi levendulaszirup is, melynek a receptjét megtaláljátok a blogon. A gyümölcs miatt kellően fanyar és ezt az édes íz nagyon jól kompenzálja.

Horváth Rozi f@sza csaj, de nem használ elég porcukrot. Tanácstalan voltam mi is lehet a legjobb stíriai metélt recept, mert még sosem készítettem, ezért gondoltam felcsapom Horváth Rozit, mert eddig még sosem csalódtam benne. Jó kis sütit rittyentettem össze, azonban a cukornál belenyúltam a receptbe, hogy tökéletes legyen. Legalábbis számomra ez volt a jó ízhatás.

Hozzávalók

Tésztához:

50dkg túró
20dkg liszt
1 tojás
1ek tejföl
1púpos ek. porcukor
csipetnyi só

Habhoz:

3 tojás
3-4.ek porcukor
1 citrom reszelt héja
3dl tejföl
5-10dkg mazsola
4dkg vaj

Úgy az igazi, ha magunk készítjük a tésztát, méghozzá az alábbiak szerint: A túrót villával törjük össze, majd szórjuk rá a lisztet, üssük rá a tojást, kanalazzuk rá a tejfölt és a porcukrot is, valamint csippentsünk egy pötty sót is hozzá. Dolgozzuk jól össze.

Tegyünk fel egy lábosban vizet forrni, majd adjunk hozzá sót és egy kevés olajat is. A sütőt melegítsük elő 175 fokra.

Ezek után állítsuk össze a habot: a tojásokat válasszuk szét, a sárgáját a szobahőmérskéletű vajjal és porcukorral keverjük habosra. Adjuk hozzá a tejfölt, valamint reszeljük hozzá a citrom héját.

A tojásfehérjét egy késhegynyi porcukorral verjünk kemény habbá, majd óvatosan keverjük hozzá a sárgájából készült keverékhez. Ha szeretjük a mazsolát, akkor erről se feledkezzünk meg, keverjük hozzá jó sokat miután megmostuk.

Sodorjunk ujjnyi vastag nudlikat a tésztából, vágjuk kb. 3-5 centis darabokra, majd a lobogó sós vízben főzzük meg. Ha a tészta lebeg a víz tetején, szűrjük le.

Alaposan csöpögtessük le, majd keverjük össze a tojásból készült „habbal”.

Egy jénait vajazzunk ki és szórjuk meg zsemlemorzsával. Óvatosan kanalazzuk bele a stíriait, figyeljünk arra, hogy a mazsola ne egy helyre összpontosuljon és süssük aranybarnára, kb 30-40 perc alatt.

Egy kedves barátnőmmel egy napon tartjuk a szülinapunkat és az Innioba mentünk megünnepelni. Az étlap fantasztikus ételeket vonultatott fel, ám egy probléma volt vele: mindenből mini adagokat adtak, épphogy egy falatnyi mennyiséget. Mivel az egyik fogás igencsak megtetszett, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem. Most ugyan a tésztát nem magam készítettem, de ez az ízhatáson nem változtatott semmit.

Hozzávalók (4 fő részére)

2 csomag gnocchi
30dkg kecskesajt
10dkg baconszalonna
20dkg laskagomba
só
kevés tejszín
metélőhagyma

Első lépésként tegyük fel a vizet forrni. Ha felffort, sózzuk meg alaposan. Amit mennyiséget beletennénk, mehet nyugodtan a kétszerese bele. A gnocchi kb. 1-1,5 perc alatt főzzük meg és szűrjük le.

Amíg a víz felforr, szinte mindent elő is tudunk készíteni.

A baconszalonnát szeljük vékony szeletekre a gombával együtt. Süssük a szalonnát zsírjára, a gombát ezzel együtt pirítsuk meg. a kecskesajtot kockázzuk fel és adjuk a gombához. Sózzuk meg egy picit, majd aprítsunk rá metélőhagymát. Nekem van egy fantasztikus ollóm, aminek több ága van, így egy perc alatt fel tudom aprítani.

Addig főzzük, amíg a gomba megpuhul, a sajt pedig szinte teljesen elolvad. Egy kevés tejszínt nyugodtan adjunk hozzá, és szerecsendióval ízesíthetjük pluszban. A tejszín azért szükséges, mert a tészta különben elég száraz lesz különben. (Én végül még egy kevés tejfölt is kevertem hozzá fogyasztás előtt.

Végül, ha a „feltét” elkészült, a gnocchit forgassuk bele.

Forrón tálaljuk, úgy az igazi. :) Reszelhetünk rá egy kevés parmezánt is. 

Az idei nagy fogadalmam egyike az volt, hogy nem halogatom a dolgaimat. Mivel egy csomó kaját már lefőztem az elmúlt hetek során, most elkezdem a hiányosságaim pótolni. Így mindennap újabb és újabb receptekkel fogok előrukkolni. Az év utolsó napjai során a barátaim szokás szerint nálunk gyűltek össze, ezért évzáróként olyat akartam sütni, ami gyorsan elkészül, nagy adag és kiadós. És nem mellékesen finom is. Ebből kerekedett ki a kenyérlángos. Alapnak anyukám korábbi tésztareceptjét használtam, feltétnek pedig a szokásos tejföl-baconszalonna-hagyma kombó érkezett.

Hozzávalók (3 sütőlapnyihoz)

90dkg liszt
18dkg teavaj vagy margarin
6 tojás sárgája
6dkg élesztő
3-4dl tej
só
cukor

1 nagy doboz tejföl
400g baconszalonna
1-2 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
só
sajt

Az élesztőt futtassuk fel a cukrozott langyos tejben, a lisztet morzsoljuk össze a vajjal és a csipetnyi sóval, a tojásokat válasszuk szét és a sárgáját keverjük a lisztbe. Ha az élesztő „megkelt”, akkor dolgozzuk össze a liszttel. Ha szükséges még több tej hozzá, akkor egy keveset adjunk hozzá. A tészta állaga szivacsos legyen.

A tésztát meleg helyen kelesszük kb 30-40 percig, majd 3 cipót formázzunk belőle. A sütőlapot borítsuk be sütőpapírral, a tésztát nyújtsuk kb. 3-5mm vastagságúra.

A tésztát kb. 10-12 perc alatt süssük meg 180 fokon, hogy a teteje még ne piruljon meg.

Amíg a tészta sül: A tejfölbe zúzzunk két gerezd fokhagymát és keverjünk bele egy kevés sót is. A baconszalonnát vágjuk vékony szeletekre vagy kockázzuk fel, attól függően milyet sikerült vennünk és pirítsuk meg egy picit.

Szeleteljük fel a hagymát, a sajtot pedig reszeljük le.

A megsült tésztát kenjük meg tejföllel, szórjuk rá a szalonnát, a hagymát valamint a sajtot és a 180 fokra előmelegített sütőben süssük ropogósra. Grillfokozat nagy segítségünkre válhat.

Fogyasztás előtt vágjuk ízlés szerint kockákra.

Most sajnos karácsonyi menüt nem készítek, mert a szüleimnél töltöm az ünnepeket, de sütit töménytelen mennyiségben gyártott anyukám. Néhol én is besegítettem, például az isler gyártásánál.

Nézzétek el nekem, de sajnos otthon hagytam a frankó kis fényképezőm, így nem a legkirályabb képekkel tudom aláfesteni a sztorit.

Hozzávalók

50dkg liszt
30dkg margarin
15dkg porcukor
15dkg darált dió
2 csomag vaníliáscukor
reszelt citrom héja
kevés tej
1 púpos mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 ek. őrölt fahéj

ribizli- vagy baracklekvár

csokibevonóhoz

fél dl olaj
25dkg tortabevonó csokoládé (Szerencsi Party csoki)

A szobahőmérsékletű vajat összedolgozom a többi hozzávalóval, amíg morzsás állagot nem vesz fel. Reszeljünk bele egy kevés citromhéjat, hogy még intenzívebb legyen az íze. Néhány csepp tejet adunk a tésztához, hogy egy könnyen gyúrható, formázható tésztát kapjunk végeredményül. A szódabikarbónáról és a fahéjról ne feledkezzünk meg!

Fél órát hagyjuk állni, majd sodorjuk ki kb. 2-3 mm vastagságúra. Ki hogy szereti, de mi inkább a kisebb falatkákra esküszünk, ezért 4-5 centi átmérőjű szaggatót szoktunk használni.

160 fokra előmelegítjük a sütőt és 12 perc alatt készre sütjük, hogy rózsaszínes legyen a tészta. Várjuk meg, amíg a kisült korongok kihűlnek, ragasszuk össze kedvünk szerint ribizli vagy baracklekvárral. Anyukám most őszibaracklekvárt használt hozzá.

Ha van egy kiskuktánk, aki ragasztgatja, addig olvasszuk fel a tortabevonónak használt csokit, vízgőz felett. Az olajat gőz felett felmelegítjük, majd a csokit beletördeljük és felolvasztjuk. Még melegen kenjük meg az összeragasztott falatkákat a csokibevonóval.

A legfinomabb, ha egy napot hagyjuk állni, akkor kellően visszagyengül.

Tavaly készítettem először burgonya krémlevest, de most egy másik receptet dobtam össze és az ízeket variáltam benne. Nem szimplán egy krémleves, hanem sütöttem bele baconszalonnát és pirítottam hagymát is hozzá feltétként. Nagyon bejött.

Hozzávalók

80dkg burgonya
1 ujjnyi póréhagyma
8-10 szelet baconszalonna
1 babérlevél
3dl főzőtejszín
6-8dl víz (egyéni ízlés szerint)
15dkg füstölt sajt
só, bors

A burgonyát pucoljuk meg és kockázzuk fel. Főzzük meg sós vízben. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy kevés olajon picit pirítsuk meg a krumplit. Öntsük fel kezdetben 6dl forró vízzel, majd ha felforrt, botmixerrel pürésítsük. Adjunk hozzá babérlevelet, öntsük hozzá a tejszínt, majd forraljuk tovább. Reszeljük bele a sajtot, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy alaposan megsózzuk és borsozzuk. Ha túl sűrűnek tartjuk a levest, akkor öntsünk még hozzá vizet nyugodtan, hiszen ha kihűl, olyan lesz az állaga, mint a betonfőzelék. Ezért mehet bátran bele 8 akár 9 decinyi is. Az íze miatt néhány szelet baconszalonnát vágjunk ujjnyi vastagságúra és főzzük a leveshez.

Egy külön serpenyőben süssük aranybarnára az ujjnyi vastagra szelt szalonnát és pirítsuk meg a felkarikázott póréhagymát is. Ezt rakjuk a leves tetejére tálaláskor.

Lusta disznó vagyok, és mostanában eléggé elhanyagoltam a blogolást is, a főzést is, de most az ünnepek alatt be fogom hozni a lemaradást. Sőt!

Ezt a fogást ugyan elég régen sütöttem le, de úgy gondoltam, ha valaki mégiscsak egy extrább karácsonyi fogásra vágyik, ezzel ki tudom elégíteni a vágyait.

Hozzávalók

4 szelet tarja
só, bors, olaj a sütéshez
3-4 cm friss gyömbér
4 gerezd fokhagyma
1 csomag újhagyma vagy póréhagyma
2 konzerv kukorica
1ek. barnacukor
chillipaprika

A serpenyőt hevítsük fel, öntsünk bele egy kevés olajat, vagy kókuszzsírt. A hússzeleteket sózzuk és borsozzuk meg. Mindkét oldalát nagy lángon néhány perc alatt süssük meg. Ne mozgassuk és nézegessük közben. 2-2 percre hagyjuk mindkét oldalát átsülni. Utána közepes lángos süssük még tovább, hogy teljesen megsüljön, ám ne száradjon ki. Ne böködjük villával, hanem csipesszel forgassuk, mert különben kifolyik a hús leve és kiszárad.

Ha a hús megsült, ugyanazt az edényt használjuk hozzá a továbbiakban is. Én kicsit elméreteztem a mennyiséget, ezért kénytelen voltam serpenyőt cserélni.

A gyömbért pucoljuk meg, majd aprítsuk fel minél kisebbre. A chillipaprika mennyiségét erősségétől és attól tegyük függővé, hogy mennyire szeretjük. Én egy negyed csemegét kockáztam fel, mert a csípős ízeket csak mértékkel szeretem. Zúzzuk össze a fokhagymát, a hagymát pedig karikázzuk fel.

Egy kevés kókuszzsíron / olajon, nagy lángon, pirítsuk meg a konzerv kukoricát, lé nélkül, a chillipaprikával. Ezután jöhet rá a gyömbér, a fokhagyma és a hagymakarika. Végezetül szórjuk rá a barnacukrot, amit egy kicsit meg kell karamellizálni. Talán én 2 kanállal raktam bele, de úgy eléggé édes lett. (Nekem így is bejött az íze, de megint ízlés kérdése).

A tarját a kukoricás körettel tálaljuk.