Az elmúlt hetek során Edit a fülem rágta, hogy mikor is fogunk dödöllét készíteni, mert lecsapna egy kis kóstolóra. A dödölle, az igazi zalai csemege készítését még az exemtől tanultam meg néhány évvel ezelőtt, ami egy kiváló befektetés volt hosszútávon. Már vagy 1.5 éve nem ettem dödöllét, és szerintem ez volt az első alkalom, hogy egyedül készítettem el. Többnyire egyedül, ugyanis vannak olyan lépések, ahol erős férfikezekre van szükségem :) Természetesen megint egy kisebb falu étkeztetésének megfelelő mennyiséget csináltam, de ezt nézzétek el nekem, és ha kisebb adagot szeretnétek csinálni, ami szerintem 1 kiló krumpliból elegendő egy 4 fős családnak, akkor felezzétek a mennyiségeket.

Hozzávalók

2 kiló burgonya
2 kiló vöröshagyma
2-3 púpos tk. só
kb. fél kg liszt
víz
olaj

A krumplit hámozzuk és mossuk meg, majd karikázzuk fel. Tegyük fel annyi vízben főni, hogy teljesen ellepje a karikákat. Adjunk a vízhez 2-3 teáskanál sót, ízlésünk szerint. Én inkább mindent egy picit sósabban készítek, mert jobban kedvelem az intenzív ízeket.

A krumplit csak akkor kezdjük el főzni, ha a hagymákat már feldolgoztuk.

A hagymát pucoljuk meg és kockázzuk fel, tegyük egy jó nagy lábosba és olajjal locsoljuk meg, majd közepes lángon pároljuk-süssük barnára a hagymát.

Amíg a hagyma sül, kb. annyi időre van szükség, hogy a krumplikarikák megpuhuljanak. Ha úgy érezzük, hogy a krumpli kellően puha, krumplinyomóval törjük össze.

Alacsony hőfokra állítsuk a tűzhelyet, és folyamatos kevergetés mellett apránként adjuk hozzá a lisztet. Természetesen ez a mennyiség csak irányadó, hiszen nagyban befolyásolja, a krumpli és a liszt állagának minősége. Alapvetően egy sűrű masszát kell kapnunk, de egyben maradjon lágy. Vigyázzuk arra, hogy ne vigyük túlzásba a liszt használatát, mert túl lisztes lesz a z íze. Nekem a két kiló krumplimennyiség kb. fél kiló lisztet vett fel.

A krumplimasszából a sült hagymával együtt galuskákat formázunk és forró serpenyőben megpirítjuk.

A kész dödöllét fogyaszthatjuk húshoz is, de mivel szerintem annyira tömény és laktató önmagában is, főleg, ha szelünk rá egy kevés lila hagymát, locsolunk rá tejfölt és reszelünk rá egy csepp sajtot is.

Mennyei csemege.

Kedves régi cimborán, Kolo is véleményezte, és hozzá tette, hogy ők ezt hogy is szokták készíteni. Előtört belőle a hazafiasság :) 

És idézem is:

"A krumplis massza ugyanúgy készül, mint az írásban. A hagyma mennyisége kevesebb. Zsíron, vagy olajon abálsz hagymát, a masszát mondjuk egy mélytányérban szétteríted, ne legyen túl vékony, teszel rá az abált hagymából ízlés szerint, kicsit belenyomkodod a masszába, és a tányérból szaggatod ki a dödöllét egy evőkanállal. Aztán ezt meg lehet pirítani, kap egy ropogósabb burkot, de nálunk a sima, pirítás nélküli, lágy dödölle a nyerő. Ezt lehet enni tejföllel, pörkölttel. Én, ha pörköltről van szó, a vadpörköltet favorizálom, mondjuk szarvasból vagy őzből. Jó étvágyat!"

Szóval aki bátor, és van hely a hasában, akkor pörkölttel kísérje le, szerintem nem bánja meg :)

Imádom a sajtot, a kőrözöttet és a hagymát, minden mennyiségben. Mikor ezt a receptet megpillantottam, nem bírtam magammal, azonnal el kellett készítenem. Nem is gondoltam volna, hogy ez tényleg pillanatok alatt elkészül.

Hozzávalók:

35dkg reszelt trappista sajt – 12.5 dkg túró – 1 tojás – 2 evőkanál búzadara – csipetnyi só és őrölt bors – 2 gerezd fokhagyma

A tojást a túróval, a búzadarával, sóval és borssal, valamint az összezúzott fokhagymával jól kikeverjük.

A sajtot lereszeljük, majd egy mély teflonedényben folyamatos kevergetés mellett megolvasztjuk. Egy alufólialapra halmozzuk a megolvadt sajtot, majd vékonyra, téglalap alakúra nyújtjuk. Amikor langyosra kihűlt, a túrós krémet egyenletesen eloszlatjuk, majd szorosan felcsavarjuk. A túrós krémet kisebb halmokban szórjuk az olvadt sajtra, úgy könnyebb eldolgozni. Alufóliába csomagolva a hűtőbe rakjuk dermedni, akár egész éjszakára is. (Egy szeletet nyersen is megkóstoltam, nehezen álltam meg, hogy nem vegyek el egy újabbat J)

Ha ezzel megvagyunk, 1.5-2 centis darabokra vágjuk, majd bepanírozzuk. Gusztusosabb, ha vékonyabbra szeled, de fennáll a veszélye, hogy rántott panírt fogsz enni J. Hogy ezt megelőzzük, javaslom, hogy nem csak egyszer panírozd be: egyszer bepanírozzuk, majd a tojás-zsemlemorzsa műveletet megismételjük.

Bő, forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütjük, majd az olajat papír törlőkendőn lecsöpögtetjük. Tartármártással és párolt rizzsel, vagy hasábburgonyával az ízhatás kiváló.

Bevallom őszintén nem vagyok egy nagy leveses, életemben nem készítettem még húslevest, félek, hogy elrontanám, bár mindenki azt mondja, hogy  a világ legegyszerűbb étele. Ha leves, akkor szigorúan krémleves, vagy paradicsomleves. A fokhagymakrém az egyik nagy kedvencem, de kevés helyen lehet igazán finomat enni. Nekem is kísérletezni kellett, hogy kellően krémes és sűrű legyen, talán mára elértem a legideálisabb állagot, bár azért az a rengeteg sajt kiváló állagjavító is egyben. Imádom cipóban tálalni, majd kikaparni még a belsejét is teljesen. Kezdek megéhezni a gondolattól is.

Hozzávalók:

1l víz
1 fej fokhagyma
1 fej vöröshagyma
2 Maggi húsleveskocka
250ml tejszín (1%-os cukortartalmú)
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
sajt
cipó

Megpucolom a fokhagymagerezdeket és a vöröshagymát (lehet, hogy szokatlan, de nagyon jó kis ízvilágot tud adni neki). Összezúzom a gerezdeket, a vöröshagymát felaprítom, amennyire csak lehet. Ha nem vagytok valami jók az aprításban, akkor elő a turmixgép vagy aprító, és pépesre mixeljük. Ha ezzel megvagyunk, akkor kevés olajon megpirítjuk a hagymákat, majd ráöntjük a vizet, és forrás közeli állapotban belemorzsoljuk a leveskockákat, majd a tejszínt is apránként hozzáadagoljuk. Ízlés szerint sót, borsot, ha szeretitek, akkor még szerecsendiót is rakhattok bele. Forrás után közepes lángon főzzük tovább, amíg krémes állagú nem lesz. (Kb. fél óra, de lehet, hogy egy kicsit több, attól függően milyen gyorsan párolog el a víz).

Ha elkészült a levesünk, a sütőben pirítsuk meg a kibelezett cipónkat, Majd reszeljük sok-sok sajtot – trappistát vagy füstölt sajtot a levesbe közvetlenül tálalás előtt.

Szeretem a vajas tésztájú kekszeket, mert jó sok sütit lehet belőle készíteni és mindig fel lehet dobni valami finomsággal. Csokival, magvakkal. Én most mindkét verziót kipróbáltam.

Hozzávalók:

28dkg szobahőmérsékletű vaj
35dkg porcukor
2 tojás
1 csomag vaníliáscukor
45dkg liszt
fél csomag sütőpor
4 csomag vaníliapuding
10dkg fehércsoki
1 marék mogyoró
2 citrom reszelt héja

A vajat hagyjuk pihenni egy kicsit, hogy kellően megolvadjon, hiszen utána sokkal könnyebb vele dolgozni. Kockázzuk fel, majd porcukorral verjük habosra kézi mixerrel. (Ha lehet mellőzzük a kristálycukrot, mert az nehezebben olvad fel.)

Adjuk hozzá a tojást és a vaníliát, majd keverjük hozzá a sütőport, a vaníliapudingot és a lisztet is. Reszeljük le két citrom héját, és azt is vegyítsük el benne. Ezeket a műveleteket már kézzel csináljuk, mert úgy sokkal könnyebb jól összegyúrni a tésztát.

Aprítsunk fel fehér csokit, és a legvégén keverjük hozzá a tésztához. Én a tészta felébe mogyorót is tettem bele, kíváncsi voltam így milyen lesz az íze.

Általában folpackba be szoktam csomagolni és egy fél órára a hűtőbe szoktam tenni, mielőtt formázzuk.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, ha légkeverésessel szeretnénk csinálni, akkor 160 fokra.

A tepsinket sütőpapírral béleljünk ki, majd formáljunk diónyi gömböket a tésztából és lapítsuk el a tenyerünkkel. Néhány centi távolságra helyezzük egymástól, mert el fognak terülni.

Kb. 10-12 perc alatt világosra sül. Ne hagyjuk bent tovább, mert akkor nagyon ki fog száradni. Ebből a mennyiségből kb. 60-80 kekszecske készül, attól függően mekkora golyókat gyúrtunk.

Lusta disznó voltam, ezért múltkor elfelejtettem lefacsarni a megvásárolt grapefruitot. De mivel még mindig lekvárfőző lázban égek – és még egy csomó üvegem is maradt – ezért gondoltam, nem mehet kárba a grapefruit sem. Mi legyen belőle? Hát persze, hogy lekvár. Szegény férjem már előre prüszkölt, hogy juj már megint mi ez a agymenésem, de végül mikor megkóstolta határozottan ízlett neki, pedig nem szereti a fanyar ízeket.

Hozzávalók (kb. 2 közepes méretű üvegnyihez)

4 grapefruit
1 citrom húsa és leve (én facsartam, biztos, ami biztos)
8ek. nádcukor / kristálycukor
1 rúd vanília
2 csomag cukormentes zselésítő

A grapefruitot nem elég megpucolni, de a fehér rész, ami a héja és a húsa között húzódik, amennyire csak lehet, tüntessük el, mert különben nagyon keserű lesz.

Aztán kockázzuk fel a megtisztított grapefruitot, fanyarjuk hozzá a citrom levét, és az ujjunkkal a húsát is húzzuk bele (vigyázzunk a magokkal !!!).

Mehet bele a cukor, aztán a vaníliarúddal a szokott módon járjunk el: hosszában vágjuk ketté, majd a kés hátoldalával kaparjuk ki a vaníliamagvakat és a héjával együtt adjuk a grapefruithoz.

Forraljuk fel, majd adjuk hozzá a zselésítőt. És 3:1-eset használtam, mert már csak ez volt otthon. Ha még kicsit fanyar z íze, egy-két evőkanál cukrot még adhatunk hozzá, szépen apránként.

A további eljárás ugyanaz: nézzük meg megfelelő szilárdságú-e a lekvár – kis edénybe evőkanálnyi lekvár kiszed és megvárni, míg megdermed. Ha 5-10 perc alatt ezt nem teszi meg, még főzzük tovább egy picit.

Az üvegeket fertőtlenítsük ki és töröljük alaposan szárazra. Majd egy tepsit 1/3-ig engedjünk vízzel, állítsuk bele az üvegeket és merjük bele a lekvárt. Hagyjuk kihűlni mielőtt rácsavarnánk a tetejét. Addig is, hogy ne menjen bele semmiféle szösz-bogár-bacillus, egy A4-es papírral takarjuk le.

Mivel általában nagy mennyiségű lekvárt szoktam elrakni, ezért ha rápörgök, akkor nincs megállás, és a hedonista énem felülkerekedik rajtam. Nem volt ez az eperlekvárnál sem másképp. Egy über-brutál receptet találtam, méghozzá eperlekvár lime-mal és vodkával. Elég menőnek tűnt, és mivel vodka mindig van otthon, gondoltam miért is ne próbálnám ki? :)

Hozzávalók: (2-3 kisebb üvegnyihez)

nettó 1 kiló eper
kb 20-30dkg nádcukor / kristálycukor
2 lime leve és héja
1 lime húsa
1,5dk vodka
1 csomag zselésítő 3:1

Az epret kicsumázzuk és alaposan megmossuk. Három lime-ot alaposan megmosunk és a héját lereszeljük, a levét pedig kifacsarjuk. A harmadik lime-ot meghámozzuk és a húsát apró kockákra vágjuk.

Az epret daraboljuk fel, majd elnagyolva turmixoljuk össze. Adjuk hozzá a cukrot és a lime reszelt héját majd forraljuk fel. Ezután mehet hozzá a zselésítő és a lime leve, és a legvégén, kb. 5 perccel a kész állapot előtt pedig a vodka, amit ne sajnáljunk ki belőle. (Forrástól számítva még kb 10-15 perc van vissza a kész állapotig.)

Teszteljük az állagát: egy kis edénybe egy evőkanálnyit merjünk ki és nézzük meg megfelelően megdermed-e. Valamint kóstoljuk meg, mert lehet, hogy valakinek nagyon savanyúnak tűnhet. Ezért ízléseteknek megfelelően még adjatok hozzá egy kevés cukrot. Nekem összesen 30 dkg elegendőnek bizonyult.

Forró vízzel alaposan fertőtlenítsük ki a befőttesüvegeket, majd töröljük teljesen szárazra. Egy csepp víz se maradjon benne. Egy tepsit 1/3-ig öntsünk fel meleg vízzel, és abba állítsuk az üvegeket, nehogy megpattanjanak a hőmérséklet-különbség miatt. Töltsük bele az elkészült lekvárt, majd hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt lefednénk. Addig tiszta papírral, vagy porcelántányérkával fedjük le.

Is-te-ni! Vagy ahogy Barney mondaná az Így jártam anyátokból: FERGE-várjál-várjál-TEGES!

Még lehet kapni epret, bár alaposan meg kell nézni-kóstolni, hogy hol milyen minőségű, mert egyre több a vizes az esőzések miatt. De ennek ellenére most már úgy gondoltam, feltétlenül meg kell tennem hazafias kötelességem és ki kell próbálnom muffinba is, és mivel tavaly lemaradtam a lekvárszezon nagy részéről, ezért most nagyon szemfüles leszek, és mindent idejében megfőzök. Ezért lekvárt is láthattok hamarosan. De addig is jöjjön az epres-túrós muffin.

Hozzávalók (18-24 darabhoz)

20dkg cukor
30dkg liszt
10dkg puha teavaj
25dkg túró
4 tojás
1,5dl tej
1 sütőpor
1 vaníliáscukor
25dkg eper
citromhéj

A vajat olvasszuk fel, majd a tojással keverjük habosra. Adjuk hozzá a cukrot, keverjük addig, amíg a cukor teljesen el nem olvad. Adjuk hozzá a kimért túrót, adagoljuk hozzá a lisztet, sütőport és a tejet. nagyon finom, ha egy citrom héját is belereszeljük.  

Hagyjuk pihenni a tésztát egy fél órát. Közben pici kockákra vágjuk fel az epret majd óvatosan forgassuk bele a tésztába, hogy ne törjön össze nagyon. Mivel járatom a sütivarázst, egy csomó-csomó szilikonformát gyűjtöttem, így jöttek pl. a szilikon muffinformák. Mivel annyira jó, ezért vettem még egy extra adagot, sőt a férjem barátai múltkor még kedveskedtek is nekem egy újabb doboznyival, így most már legalább 18 formára szert tettem. De ha nincsen szilikonforma, akkor feltétlenül használjunk muffinpapírt. (Bár amióta megvan a szilikonom, áldást adok érte, ugyanis nem veszik kárba sok-sok finom tészta, ami a papírba ragadt eddig) 

Végezetül pedig adagoljuk kb. a kosárkák 2/3-áig, hogy ne folyjon ki belőle.

180 fokon süssük egészen odáig, amíg a közepe is átsül – hústű tesztet alkalmazzunk, hogy teljesen megsült-e. (Bökjük a tészta közepébe a hurkapálca nyársat vagy a hústűt.)

Állítólag a tócsi, tócsni,lapcsánka – ki hogy hívja – ismét egy zalai csemege. És bevallom őszintén, eddig nálam minden zalai „csemege” nagy sikert aratott, vegyük például a dödöllét is: http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/11/18/dodolle_az_igazi_zalai_csemege

Egy kedves blog-követőm vetette fel néhány hete az ötletet, hogy szívesen látna tócsi receptet is. Bevallom őszintén, kicsit elmaradtam a kívánság teljesítésével, de mivel ma úgyis szabin vagyok, ezért végre frissen ehetem, ugyanis ez tényleg csak frissen az igazi (legalábbis szerintem).

Van mindenféle „dúsított verziója” is, mint pl. a sváb tócsi, amihez gombát és sonkát lehet tenni. De most a natúr hagyományosat fogom elkészíteni. Mivel szerintem még csak egyszer csináltam ilyen, a mennyiségekkel kicsit alálőttem, ugyanis csak két fő lakhat ebből jó, jobb esetben, és inkább csak uzsonnára J Már ha marad belőle, ugyanis a férjem időközönként benéz egy-egy újabb szeletért, és eddig még nem sikerült lecsapnom egy szeletre sem.

Hozzávalók: (7-8 darabhoz kb. 10 centi átmérővel)

80dkg krumpli (újkrumpli nem jó hozzá)
15dkg liszt
1 kis pohár joghurt/tejföl/kefír
só
bors
3 gerezd fokhagyma
olaj

Önvédelemből jó nagy krumplikat használjunk fel, hogy még véletlenül se vágjuk meg a kezünket. (Speciel a férjem segített benne, mert így gyorsabban haladtunk).

Ki hogy szereti, de almareszelőn reszeljük le a krumplikat. Van aki a nagyobb lyukú reszelőre esküszik, mindenki úgy csinálja, ahogy szereti, de minél kisebbre reszeljük, annál gyorsabban megsül.

Menetközben mindig szoktam hozzáadni egy-egy kanál joghurtot vagy tejfölt, hogy ne barnuljon meg.

Reszelés után adjuk hozzá a lisztet, a joghurtot/tejfölt vegyesen, alaposan sózzuk és borsozzuk meg, zúzzunk hozzá fokhagymát az ízfokozás végett.

Forrósítsuk fel a serpenyőt, majd öntsünk bele olajat – ne a legnagyobbat válasszuk ki, mert a szélein nem fog rendesen átsülni a tészta. A közepes lángnál erősebb fokozatot használjunk -10-es fokozatból 7-es).

Egy kanállal oszlassunk el korongokat a serpenyőben és süssük át alaposan mindkét oldalát. Figyeljünk arra, hogy ne legyen túl vastag a tészta, mert akkor lassan fog megsülni.

Az első kisütött tócsit kóstoljuk meg, igényel-e még utófűszerezést. Nekem még igényelte a plusz sót.

Végezetül tejföllel és sajttal szórjuk meg, és frissen fogyasszuk. 

Ezzel a recepttel a vegáknak szeretnék kedvezni, hiszen olyan készítek szimplán vega kajcsit, hogy ez inkább a csillaggal megjelölt részhez tartozik. Mivel imádom a húst, ezért többnyire ilyen ételeket készítek, de néha jól esik a hasamnak a könnyedebb étel is. Mint az alábbi:

Ezer meg egy éve szeretnék már spenótos lasagne-t készíteni, de még nem találtam olyan receptet, ami igazán felcsigázott volna, ezért megint a saját költeményhez kellett folyamodnom. Az esküvőnkön a vegák kedvéért készült spenótos lasagne, amiből anyukám mentett egy keveset, hogy mi is meg tudjuk kóstolni. Kifejezetten finom volt, de szerintem, amit készítettem, az még jobbra sikerült. Mi lett volna, ha friss spenótból készíteném? El sem merem képzelni. Gyorsan elkészül, nem macerás. Nézzük, hogy is dobtam össze:

Hozzávalók (2-3főre)

1 csomag mirelit paraj
250g mascarpone sajt
4-6 gerezd fokhagyma 
2ek. étolaj
só
szerecsendió

besamel mártáshoz:

3ek. liszt
5dkg vaj
tej

reszelt füstölt és trappista sajt

10 lap lasagne tészta

Kezdjük a víz forralásával, mert ez a legidőigényesebb.

A fokhagymát pucoljuk meg és zúzzuk össze. Olajon pirítsuk meg, majd adjuk hozzá a felolvasztott spenótot, és folyamatos kavargatás mellett főzzük tovább, hogy ne kapjon oda. Keverjük hozzá a mascarpone sajtot, majd ízlés szerint ízesítsük sóval és szerecsendióval. Ha szeretjük a borsot, azt is tehetünk hozzá, de én kihagytam, mert nem éreztem szükségét.  Forraljuk fel a krémet, majd tegyük félre.

Készítsük el a besamelt: kb. 5 dkg vajat olvasszunk fel egy lábosban, majd öntsünk hozzá egy kevés tejet és forraljuk fel. Apránként kanalazzuk hozzá a lisztet és szilikonos habverővel keverjük csomómentesre. Mártás állagú legyen. Hogy ez milyen is? Én is néztem furán, de megpróbálom definiálni. Legyen folyékony, de inkább sűrűn-folyékony. Ha túl folyékony, akkor mehet hozzá egy kevés liszt, ha sűrű, akkor tejjel javítsunk az állagán. Vigyázzunk vele, ne legyen túl lisztes, ugyanis a főzés hatására hamar besűrűsödik.

Ha a víz felforrt, tegyünk bele egy kevés sót, majd kettesével helyezzük bele a lasagne lapokat. Kb. 1-1.5 percig főzzük elő a lapokat. Erre azért van szükség, mert kevesebb ideig kell sütnünk, és a lapok nem keményednek meg.

Szedjünk elő egy jénait. Kb. 15x35centis méret elegendő ehhez az adaghoz. Vajazzuk ki az edényt, majd az első két megfőtt lasagne lapot helyezzük bele, hogy teljesen elfedje az edényt. A tésztákat folyamatosan főzzük, mert amíg a krém adagolásával pepecselünk, addig a tészták fődögélnek.

A tésztára kanalazzunk egy merőkanálnyi spenótos krémet, majd a besamelből 2-3 evőkanálnyit oszlassunk el egyenletesen. Hogy megbolondítsam egy kicsit, ezért minden réteg zárásaként, reszeltem rá füstölt és trappista sajtot.

Az én jénaimba 5x2 lap fért el, ami tökéletesen elegendő volt e mennyiséghez. Addig folytassuk a rétegezést, amíg van krémünk. A tetejét tésztával, majd sajttal zárjuk. (Jó sokkal)

Mivel jénait használunk, NE melegítsük elő a sütőt, mert megpattan az edényünk. Ezért a hideg sütőbe tegyük be az edényt, és kezdjük el melegíteni, és 180 fokon süssük aranybarnára.