Tegnap megint egy olyan kiváló receptet találtam a mostani „Bibliámban” Neil Perry Jól enni jól lenni szakácskönyvében…teljesen rabul ejtett. Most szinte végig fogom főzni a teljes könyvet, ami már csak idő kérdése.

Mivel egy laza kis vacsorát szerettem volna, ennek megfelelően egy salátát néztem ki. Méghozzá ráksalátát. De ha nem szeretitek a rákot, lehet csirkével is helyettesíteni, mert a szósz hozzá ugyanolyan finom, teszteltem.

Isteni rákszószt vettünk Miamiban, és csak különleges alkalmakkor fogyasztjuk, nehogy túl hamar elfogyjon. Azonban szinte egy ehhez hasonló receptet találtam a könyvben. Nagyon bejött. Innentől fogva már nincs is szükség arra az amerikai finomságra.

Hozzávalók

kb. 15-20dkg garnélarák (legjobb ha fagyasztott páncél nélkülit veszünk)

salátához:

4-5 levél lollo saláta, de jégsaláta is tökéletesen megteszi
1 marék koktélparadicsom
negyed fej lilahagyma
1 citrom leve
őrölt bors
olívaolaj

salátaszószhoz:

4ek. jó minőségű majonéz
2ek. ketchup
1,5ek. házi torma
10-15 csepp tabasco

A fagyasztott garnélarákot egy kevés zsiradékon (kókuszzsír, teavaj) pároljunk meg, sózzuk meg, ha úgy gondoljuk, hogy szükségét látjuk.

Közben a salátát és az öntetet állítsuk össze. A salátát alaposan mossuk meg, és nagyon vékony csíkokra szeleteljük fel.  Tegyük egy edénybe, majd locsoljunk rá olívaolajat ízlésünk szerint. A koktélparit felezzük el, a lilahagymát pedig vágjuk elnagyolt kockákra.

Ha a rák megfőtt, akkor dobjuk a saláta tetejére, egy citrom levét facsarjunk a salátára, majd néhány tekerésnyi friss borost őröljünk rá.

A salátaöntethez a majonézt, a ketchupot, a tormát és a tabascot keverjük össze. Ha nem találjuk elég intenzívnek az ízvilágot, akkor mehet hozzá egy kevés tabasco vagy torma (vagy mindkettő) pluszban. És természetesen, nyugodtan essünk túlzásokba, ha a salátára öntjük.

A biztonság kedvéért egy újabb tésztás kaja. A kis mennyiségeket nem ismerem, ezért ismét egy kiadós adag főzősére invitállak Titeket :) Alapjába véve ez a receptje a szilvásgombócnak is, aminél nincs is finomabb kajcsi. Ezt a nagyimtól tanultam, szóval rossz igencsak nem lehet. Az tudja ezt igazán, aki már kóstolta a főztjét, szerintem vagytok ezzel jó néhányan.

Az alábbi recept férfiasan tökéletes. Régen, amikor kicsi voltam, anyukámék hasonló bulikat szerveztek a barátaikkal, mint amit a férjemmel szoktunk mi is. Akkor még nem aranyárban mérték a húst, így gond nélkül kivitelezhető volt, hogy tatárbifsztek kerüljön az asztalra, mint csipegetnivaló. Aztán néhány évvel ezelőtt rákaptam, és volt, hogy képes voltam minden vacsorára azt enni, mert annyira megkívántam. Ez a láz elült, aztán néhány hete megint rám jött. Így vettem egy szép adag húst és a férjemmel elcsemegéztük, fokhagymával megkent pirítóssal és lilahagymával.

Ez a menü roppant pepecselős, de a végeredmény minden energiabefektetést megér.

Ugyan nem vagyok boros, de egy isteni bort kóstoltunk mellé. Nagyon finom gyümölcsös és kellemesen lágy íz, a Gere Pincészetből: Cabernet Sauvignon Barrique, 2008. (http://www.bortarsasag.hu/hu/bor/magyar/villany/gere_cabernet_sauvignon_barrique_2008?filter6=gere-attila)

Hozzávalók

45-50 dkg hátszín vagy bélszín (én mindegyiket kipróbáltam)
3-4 szakácscsipetnyi só (5 ujjas csipet)
bors (borsőrlővel 15-20 csavarásnyi)
2tk. pirospaprika
pár csepp tabasco (ha szeretitek a nagyon picit csípős ízt)
1 apróra vágott vöröshagyma
2-3ek. ketchup
2-3ek. mustár
2tk Worchester szósz
2 tojássárgája
pirítós + vaj + fokhagyma

Az első szabály, hogy nem használhatunk darálót, hanem egy jó kést és a kacsóinkat. Először vágjuk fel a húst csíkokra, majd mintha kis kirakódarabkákkal játszanánk, helyezzük a csíkokat egymás mellé, majd fedjük le folpackkal és kezdjük el klopfolni. Ha nagyon szétterül, hajtogassuk össze és a műveletet kezdjük előről. Egészen odáig, amíg a hús rostjai szinte teljesen szét nem válnak.

Ezzel még nem vagyunk kész, hiszen még pépesre kell vágnunk. Szedjük le a folpackot, élesítsünk meg egy bárdkést és kb. 10-15 percen keresztül aprítsuk a húst. Aprítsunk, majd forgassuk el 90 fokot és folytassuk tovább.

A húsaprító hadművelet körülbelül 40-45 percig tartott. Fáj a karom, a nyakam. Azt hiszem kicsit mereven csináltam. (Köszi a tippeket, még mindig nem szeretném darálni :))

A vöröshagymát pucoljuk meg és kockázzuk apróra. De olyan apróra, hogy a darabkák 1x1mm nagyságúnál nem lehetnek nagyobbak.

Ha a hús és a hagyma is megfelelő nagyságú, akkor mehet egy edénybe. A közepébe formázzunk mélyedést, ahova mehet a tojás sárgája és a fűszerek.

Dolgozzuk össze alaposan. Tabasco-t csak akkor rakjunk bele, ha szeretjük a picit csípős ízt. Én először féltem tőle, hogy nem lesz jó, de mennyei lett.

A korábbi receptekkel ellentétben, a fokhagymát nem kell belezúzni, hanem pirítsunk meg kenyérszeleteket, majd egy fokhagymát dörzsöljünk bele és ezután kenjük csak rá a krémet.

Lehetetlen abbahagyni.

Egy jó pohár borral kísérjük le. Például azzal, amit fentebb javasoltam.

Elég rég sütöttem meg már ezt a receptet, de még mindig nem sikerült kitennem. Bevallom őszintén, vannak ételek, amit képtelen vagyok elkészíteni. Ilyen például a palacsinta. Ciki vagy sem, állandóan leragad, vagy nem sül át rendesen, még akkor sem ha vettünk hozzá kerámia bevonatú palacsintasütőt is. Így ezért felosztjuk, én nagyon szívesen megkenem, csak ne nekem kelljen megsütni, mert akkor elenyésző lesz, amit fel lehet belőle használni. De ilyen mumus biztos mindenkinek adódik. Azonban most ezt egy picit továbbfejlesztettem, hiszen nem egy szokványos baracklekváros palacsintát mutatok Nektek, hanem egy rakott sós palacsintát. Azonban ezt csak annak ajánlom, aki szereti a gombát. Vagy ezt helyettesítse más komponenssel, ízlés szerint.

Az alaprecept, a palacsinta, melyet innen nézzetek, mert ez tényleg tuti recept, ugyanis a férjemé: http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2013/02/09/palacsinta_csak_ugy_egyszeruen. Azonban azzal a különbséggel, hogy ne ekkora adagot süssetek meg, hanem ennek a harmadát, a maradék palacsintát meg édesnek töltsétek be

Hozzávalók

palacsintatészta a fenti recept szerint
paradicsom

töltelékhez:

2ek. liszt
4ek teavaj
20dkg sajt
3dj tej
1dl víz
só, bors, szerecsendió
kb. 12-14 szelet sonka
15-20dkg gomba
1 kis fej vöröshagyma
kevés olaj / kókuszzsír

Egy lábosban melegítsük fel a vajat, szórjuk bele a lisztet és keverjük csomómentesre. Adjuk hozzá a tejet és a vizet, majd folyamatos kevergetés mellett főzzük 5 percig. Ezután a reszelt sajtot szórjuk rá, és fűszerezzük ízlésünk szerint, majd kevergessük tovább, amíg a sajt teljesen el nem olvad.

Közben süssük ki a palacsintákat.

A gombát pucoljuk meg és vágjuk vékony szeletekre, majd dinszteljük meg kevés olajon egy apróra vágott vöröshagymával.

A palacsintán oszlassuk el a sonkát, egy kevés gombát, majd egy-két evőkanál sajtszószt is. Tekerjük fel jó szorosan, majd vágjuk 3 darabba és egy jénaiban helyezzük szorosan egymás mellé. Ezt a műveletet addig ismételjük, amíg el nem fogynak a hozzávalók.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a végén a maradék sajtszószt öntsük a palacsinta tetejére, karikázzunk rá egy paradicsomot, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 perc alatt süssük készre.

A recept a Chefparade egyik kurzusáról ered, méghozzá Sanyától. Ugyan ő szinte feketére sütötte, nekem ebből is a ropogósra sült, aranybarna jön be. Pasiknak sincs itt kifogás, ezt ők is kiválóan meg tudják főzni-sütni. És mártogatóssal együtt le is tudják nyűgözni a népet.

Hozzávalók

1,5kg krumpli
sültkrumpli fűszersó

1 nagy pohár tejföl
2-3 gerezd fokhagyma
só

A krumplit héjában tegyük fel főni és főzzük majdnem teljesen puhára. Utána Még forrón hosszában vágjuk 4-6 szeletre, tegyük egy gáztepsibe, majd szórjuk meg alaposan fűszersóval.

A sütőt max fokozatra (kb. 250 fok) melegítsük fel, és alsó-felső sütési fokozattal süssük ropogósra.

Amíg kisül, keverjük ki a tejfölös mártogatóst. 2-3 gerezd fokhagymát zúzzunk a tejfölbe, és sózzuk meg alaposan.

Majd ha a krumpli megsült és picit ki is hűlt, jól tunkoljuk bele a tejfölbe és szigorúan csak úgy fogyasszuk.

Még mindig adós vagyok a házibulis menü bemutatásával, de szép lassacskán felkerül a posztok közé ez is. A Chefparade-s sütisütő kurzuson mindig vannak szendvicsek és az lehet az édes mellett falatozni. Ezt sem tudtam, hogy a férjem egyik kedvence a tojáskrém, így a hétvégi bulira az is készült. (Annyira kapós volt, hogy még fényképet sem tudtam készíteni róla)

Hozzávalók

6 főtt tojás
1 közepes fej vöröshagyma
só bors
1ek. mustár
2ek. tejföl

A tojásokat megfőzzük, forrástól számított 10 perc alatt keményre. Szabadítsuk meg a tojást a héjától. Én jobban szeretem hidegen csinálni, ugyanis kiváló vagyok tojásgyilkolásban, így aki bénázni szokott vele, melegen nem ajánlom.

A hagymát jó apróra kockázzuk fel, majd egy edényben törjük össze a tojást villával vagy robotgéppel. Adjuk hozzá a mustárt, tejfölt és ízlés szerint a sót és borsot.

A legjobb, ha hagyjuk egy kicsit összeérnek az ízek, így legalább néhány órát pihentessük, mielőtt befalnánk. Mondjuk pirítóssal és sajttal.

Mostanában nem sokszor került hús a terítékre a blogon, így pótlom a hiányosságot. Nokedli készítésben nem vagyok egy nagy sztár, de a pörkölt az igencsak jól szokott sikerülni. Íme s recept.

Ki nem állhatom, amikor anyukám mindig csak azt mondogatja, hogy „ízlés szerint”, meg „megérzésből”, „amennyit felvesz” vagy „én már rutinból csinálom”. A világból kifutok ilyenkor. Aztán múltkor engem is ez a vád ért, amikor diktálta le a receptet, hogy lányom, kezded elnagyolni a dolgokat.

Végre belekezdtem a "házibuli-sorozatos" menübe. Nagyon cukik voltak a barátaink, szokás szerint lenyűgöztünk mindenkit, jókat ettünk, beszélgettünk és iszogattunk hozzá.

Természetesen szendvics is akadt, azonban egy kis face-lift kellett már a sztenderd menüre, ezért képbe került a tonhalkrém. Kicsit upgradelt verzióban, mint ahogy anno a koliban ettem, de így sokkal jobbra is sikeredett. Sőt tévedésből pikáns tonhalkrémet vettem, de olyan plusz ízt adott neki, amitől még finomabb lett. 

Hozzávalók

4-5 tonhalkonzerv  (2 lehet belőle pikáns)
majonéz
1 fej lilahagyma
1 kicsi bondulle kukoricakonzerv
1 kicsi babkonzerv

Hihetetlen fontos műveletsorozat következik és ez körülbelül annyira lehet bonyolult, mint egy tojásrántotta vagy a mákosguba. A lilahagymát felkockázzuk, nagyon apróra. A tonhalról a lé nagy részét leöntjük, egy tálba kanalazzuk  a húsát, hozzáadjuk a hagymát, apránként kanalazunk hozzá majonézt, majd a konzerveket is hozzáöntjük - lé nélkül.

Hagyjuk egy napig állni a hűtőben, amíg az ízek szuperül összeérnek.

Ezt szigorúan pirítóssal és sajttal fogyasszuk. Csalódást biztos nem okoz, maximum álmatlan éjszakákat a túlevés.

Ugyan az epernek még nincs teljesen szezonja, de ennek ellenére ez a túrótorta még talán finomabb, mint a barackos verziója.