Nem mintha egzotikus különlegességekkel kergettek volna gyerekkoromban az asztal körül, de manapság egyre jobban igénylem a változatosságot, a könnyű ételeket, – kivétel, amikor szénhidrátéhség jön rám – és így került porondra az avokádókrém is. Ehhez tényleg nem kell 10-15 percnél több idő. Arra figyeltetek, hogy puha avokádót vegyetek, mert a keménnyel nem lehet olyan szépen bánni, és a botmixerelés után is darabos marad. Lehet valami pikáns fűszerezésű hús mellé fogyasztani, vagy szimplán nachos-ba mártogatni, ki hogy szereti.

Nagyon szeretem a cukkinit, bár régen sokkal többet csináltunk rakottat, rántottat, de most ismét rákaptunk. Többnyire azért, mert a maminak mindig hoznak és nincs olyan hétvége, amikor otthon vagyunk, hogy legalább egy hatalmas cukkinit ne passzolna le nekünk, legalábbis a nyári szezonba ez volt a tényállás. Mivel a diéta során úgyis sok húst, rizst és zöldséget kell enni, ezért miért ne lehetne ebből rakott cukkinit csinálni.

Nagyon köszönöm az eddigi szavazóknak, hogy népszerűsítették a blogom, és a verseny ideje alatt szinte folyamatosan az első 15-ben tartottak.

Amennyiben még szavaztál, vagy nem hallottál a "versenyről", akkor kérlek látogass el az alábbi linkre.

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/fincsa-nindzsa

És a szavazok gomb lenyomásával erősítsd a pozícióm.

De mivel a verseny nemcsak rólam szól, ezért ha más blogok is elnyerik a tetszésed, akkor használd ki a lehetőséget és szavazz rájuk is (ugyanis minden facebook felhasználónak 5-5 szavazati lehetősége van).

Speciel az én személyes kedvencem a Tékasztorik és az Inspirációk a lakberendezéshez, de ez teljesen szubjektív :)

Köszönöm!

Olyan fura érzés, hogy mostanában annyira ritkán főzök. És ha főzök is, valami nagyon egyszerű lesz belőle, amivel nem kell sokat bíbelődni. Régebben képes voltam napi 6-8 órát is szórakozni a konyhában, bár van hogy egy őrült hajtós nap után hazavágtatok, és e konyhában való lábatlankodással eresztek le, mert az annyira megnyugtató. valószínűleg ez azért van csak, mert túl sok mindennel kell egyszerre foglalkozni. Reggel a munkába menet összeszámoltam, hogy szimultán 6-7 feladatra kell összpontosítanom a munkám mellett, pl. szakdoga(nem)írás), futás stb.

Sajnos egyre nagyobb rajongója vagyok a chillinek, és egyre nagyobb dózisban. Ez tényleg teljesen függővé teszi az embert. Pofonegyszerű, akárcsak a többi mexikói étel. És ezt használhatjuk a mangósalátához, de én imádom a quesadillast is ebbe mártogatni.

Ahogy mondtam, a quesadillashoz jöhet egy kis tompító saláta is. Nagyon különleges, nem hétköznapi, és rém egyszerű. Sőt ha ezt a szálat tovább fűzöm, salátaöntetnek édes chilliszószt használtam és készítettem. Ezeket is a főzőkurzuson tanultam, de egy picit azért az ízlésemnek megfelelően variáltam, hozzáadtam, elvettem, attól függ, mi esett jól. Emellett a quesadillast is ebbe mártogattam, ugyan a fél fejem lemarta, annyira csípett, de minden áldozatot megért :)

A hétvége az egészség jegyében fog telni és kivételesen csak egyetlen süti kerül a porondra, répatorta formájában.

De kezdjük is a mexikói, kicsit pikáns de mégis egyszerű fogással, a quesadillas-sal, ami nem más mint két kukoricalisztből készült lap közé olvasztott sajt, hús és zöldség kombója.

Ha nincs kedvünk bíbelődni a tészta készítésével, akkor nyugodtan vegyük és használjuk a boltban kapható előre elkészített tésztalapokat. Nagyon finom, nagyon egyszerű, percek alatt elkészül. Az alapot szintén a főzőkurzuson tanultam még a nyár során, ahol csak zöldséges quesadillas-t készítettünk, itthon pedig szépen kitapasztaltam, hogyan is tudom hússal tölteni. 

Irtó kiadós lakomáról van szó, de azért mindenképp javasolnék hozzá egy kevés salátát is. Ha már a mexikói a vonal, amit a quesa képvisel, így a saláta sem jöhet máshonnan. Ajánlom a mangó salátát!

Ha nincs sok időm, csak épphogy összedobjak valami kis egyszerűt és finomat, akkor ezt csinálom meg. Kiadós, különleges, ámde az elkészítése nem igényel sem sok időt, sem rákészülést. 

Krumplipürével az igazi!

Hozzávalók

1kg csirkemáj
400g baconszalonna
mustár
majoranna
vegeta

A májat mossuk meg, majd vegetával és majorannával szórjuk meg mind a két oldalát. Ha szeretjük a mustárt, akkor kenjük meg a májakat, majd egy-egy szelet baconbe tekerjük be. Szükség esetén fokpiszkálóval rögzítsük, ne forduljon le a májról. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A baconbe göngyölt májakat szorosan egymás mellé helyezzük a tepsiben, majd alufóliával takarjuk le. 15 perc után vegyük le a fóliát, majd süssük tovább.

Már korábban kikerült a madártej receptje, de aki az élvezeteket tovább szeretné fokozni, akkor próbálja ki a madártej szeletet is. Nem fog csalódni. És a vasárnapi ebéd után ideális nasi a családnak. Először picit féltem az új íztől, mert a tejszínhabot annyira nem szeretem, de a madártejes rész annyira finom volt, hogy ismétlésre volt szükség belőle. Cukorbetegek is fogyaszthatják, ha a kristálycukrot nyírfacukorral, szteviával, vagy nádcukorral helyettesítjük.

Még ugyan a hétvégi Szimpla Vásárnapi bejegyzésemmel adósotok vagyok, de előbb-utóbb ez is a helyére fog kerülni.

Egy ottani íz-élményem szeretném Veletek megosztani, amit most kísérletezek ki éppen és mire megírok a posztot, már ki is vehetem a sütőből. Két gyengém van mostanában: az egyik a Dobos torta (világ életemben gyűlöltem pedig) és az aprósütik. De a lehető legegyszerűbb verzióban. Linzer lekvárral és egy kis dióval, vagy a hógolyó. Azonban két olyan finomságot találtam a hétvégén, amiről napok óta álmodozom.

Kihasználva, hogy nem hoztam ma haza munkát és a fáradtságtól a futópadról is leájultam volna, ezért úgy döntöttem végre megcsinálom a sütikét. Mert a sütés, bármilyen fáradt is vagyok, őrülten kikapcsol.

Az egyik finomságról csak egy szót ejtenék: nutellával összeragasztott linzer, aminek a tetején egy fél dió van.

De ami ennél is jobban bejött, az egy minimál stílusú cookie. Méghozzá egy igazán extrém ízpárosítással. A tésztába Earl grey teafüvet kevertek és úgy sütötték meg a kis lapocskákat.

Tipikus helyzet, amikor keresgélem a recepteket, valahogy sosem jön szembe, amire vágyom. Ez olyan, mint a cipővásárlás. Néhány éve be akartam szerezni egy gyönyörű kék magassarkút, de sehol nem találtam, csak a szemem előtt élt vadul. Aztán 2 év (!) után végre megtaláltam.

A recept keresésére nem szántam ennyi időt, hanem találtam egy jó alapot, majd nekiálltam tesztelni. És végül ez lett belőle:

Hozzávalók:

30dkg liszt
15dkg kristálycukor (bár én most nyírfacukrot használtam)
1 tojás
1ek.joghurt
16.5dkg vaj
csipet só
csipet sütőpor
2 citrom reszelt héja

2-3tk. Eary Grey szálas teafű

Gyömbéreshez:
2-3 marék mandulaszelet
3 cm nagyságú gyömbér reszelve

A vajat olvasszuk meg, közben mérjük ki a többi hozzávalók. A lisztet, a cukrot – most nyírfacukorral próbáltam ki, kíváncsi leszek milyen lesz az íze – a tojást, a sót, a sütőport keverjük össze, reszeljük hozzá a citrom levét, majd a felolvasztott vajat is.

Ha igényli a tészta – nem tapad össze rendesen – akkor 1 evőkanál joghurtot tegyünk hozzá. Ha még mindig nem az igazi, akkor apró mennyiségeket adjunk hozzá. Ne essünk túlzásokba, mert akkor túl lágy lesz.

Ha teljesen összeállt a tészta, akkor keverjünk bele teafüvet. Ha nem tartjuk elegendőnek a 2-3 teáskanálnyit, szórhatunk még hozzá.

Most úgy csináltam, hogy a tésztát két részre szedtem szét és az egyik gombóchoz a teafüvet kevertem, a másikhoz pedig egy kb. 3centi nagyságú gyömbért reszeltem, és azt dolgoztam bele.

Végezetül fóliába tekerve a hűtőbe rakjuk egy 30-40 percre, hogy megdermedjen.

Mivel lusta voltam elmosni a gyúródeszkát, ezért úgy döntöttem, hogy sütőpapíron fogom kisodorni a tésztát. Ez azért is volt jó, mert így nem kellett lisztet rakni a tészta alá, hogy ne ragadjon le.

Kb 4 centis átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd a tetejét megszórjuk mandulaszeletekkel. Csak a gyömbérest, hogy ne legyen az ízek kavalkádja.

A sütőt 180 fokra állítsuk és kb. 10 perc alatt világosra sütjük.

A második tepsit alacsonyabb hőfokra tettem: 170 fokon sült 15 percig.

Egy adagból, kb. 50 darab sütike készül.

Fém- vagy műanyag dobozban tároljuk, így jobban eláll és nem szívja meg magát nedvességgel.

A reggeli kávé mellé nagyon finom! De önmagában fogyasztva rágcsának is bejön :)