Bevallom őszintén, az aktív posztolásaimon kívül egy-egy blogot szoktam csak követni, de azokat rendszeresen és igencsak hűen :) Mindegyik más téma, a diétától a lakberendezésig.

Az egyik kedves ismerősöm néhány héttel ezelőtt írt egy e-mailt facebookon, hogy utólagos engedelmemmel benevezte a blogom (http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/fincsa-nindzsa) a Bloggerina versenyére. Mivel még sosem voltam ilyen helyzetben, majd kiugrottam a bőrömből.

Mivel a verseny más éles, ezért szavazni a fent említett linkre kattintva lehet megtenni. Méghozzá van egy SZAVAZOK gomb. Nem a a tetszik vagy a like, mert sajnos az nem erősíti a helyzetem :)

Nagyon jó érzés, hogy elismerik és szeretik, amit csinálok, és esetlegesen még főznek is a receptjeim alapján.

Sőt most már facebookon is egyre több a követőm. A fincsa-nindzsához Te is tudsz csatlakozni:

https://www.facebook.com/Fincsanindzsa

Majdnem ugyanazt az eufóriát éreztem, mint amikor nyáron az egyik posztom index főlapra került és a látogatottságom rekordokat döntött, természetesen a sajátjaimat.

Az első kitörő siker az Ország tortája volt, akkor a 200 feletti látogatottságnak őrülten örültem, mert akkor 2,5 hónapja blogoltam még csak. De már azt  is hatalmas sikernek könyveltem el.

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/08/20/szabolcsi_almas_maktorta_avagy_az_orszag_tortaja

Aztán jött a túróval töltött zsemle, és a legnépszerűbb posztom lett, megdobva a látogatottságom. de gigászi mértékben: 3622-en nézték meg egy (!) nap alatt a blogom :) Hihetetlennek tartottam :)

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/10/21/turoval_toltott_zsemle_772

Örültem, mint majom a farkának. 

De ez most valahogy más. Újabb inspirációt adott, egy újabb fórumot nyitott meg előttem a nagyvilágban. Plusz egy olyan - sajnos - hizlaló hobbit adott a kezembe a blogolás kezdetével, amit imádok, nem cserélek le, nem adok fel - persze, mert itt lehet enni, méghozzá nagyon jókat. (Ígérem hétfőtől rendszeresen járok futni:))

És ha a blogomra tévedtek, szeretnélek kérni Titeket, hogy szavazzatok a blogomra, dobjatok egy lájkot rám az alábbi linken, a lap alján. Ha gondoljátok, és tetszik, amit láttok és amit csinálok, osszátok meg a barátaitokkal is, hátha kedvet kapnak a főztömre :)

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/fincsa-nindzsa

A lehető legegyszerűbb és salátával fogyasztva diétás menünek is betudható a sült csirke. Olyan rég nem sütöttem combot, hogy amikor a képét megláttam az újságban, teljesen megéheztem. Legutóbb a rántott csirkével voltam így, de rántottat sosem csinálok, ezért inkább hetekig vágyakoztam rá, míg végül a férjem anyukája a hazalátogatáskor pont ezzel készült. Szóval mennyei manna volt számomra. De a sülttel hála istennek más a helyzet, azt nagyon sokat eszünk.

Ha nincs időm megadni az étkezés módját, mert mondjuk munka közben bekapok valamit, és egy kezem tudom az ebédhez használni, akkor a csontról le szoktam szedni a húst, megmelegítem, majd csirkesalátaként fogyasztom mindenféle idényzöldséggel, de általában egy paradicsom, fél pritaminpaprika, egy kis darab uborka, csíra, és kb. 2 ujjnyi jégcsapretek kerül bele. Plusz a Ciprusról beszerzett gránátalma szósz. Egy egész csirkecomb kb. 12-15dkg húst tartalmaz, ha valaki pontosan tudni szeretné, mekkora adagokat fogyaszt.

Hozzávalók

4 csirkecomb
kevés olivaolaj
1 fej vöröshagyma
néhány gerezd fokhagyma
vegeta vagy sült csirke fűszerkeverék

A csirkecombokat alaposan tisztítsuk meg, az utolsó apró kis pihét is távolítsuk el róla, mert annál gusztustalanabb nincs – legalábbis számomra – ha a kész húson ott ágaskodik a megsült szőrszál.

A csirkecombokra egy kevés olajat öntsük, majd szórjuk meg az ízlésünknek megfelelő fűszerrel és alaposan dolgozzuk a húsba.

Hogy egy kicsit feldobjuk, egy közepes fej vöröshagymát pucoljunk meg és karikázzunk fel, majd szórjuk a csirkecombokra.

Ha ez sem elég, néhány gerezd fokhagymát a combok közé rakhatunk, hogy még jobb legyen az íze.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra és süssük aranybarnára.

Az alapötlet spenótos-fetás csicseriborsó fasírozottnak indult, de végül tócsi lett belőle, mert a mirelit spenót nem úgy viselkedett, mint a friss spenótlevél. Ezért, hogy ne menjen veszendőbe az alapanyag, reszeltem bele krumplit és úgy sütöttem meg, mint a tócsit. Finom lett, a fetától kicsit savanykás.

Hozzávalók

1 csomag mirelit paraj
20dkg krémsajt (helyette lehet joghurtot is használni)
1 konzerv csicseriborsó
só
bors
szerecsendió
2-3 gerezd fokhagyma
3 nagy krumpli

A spenótot, a krémsajttal és a csicseriborsóval összeturmixoljuk, a reszelt krumplival összeforgatjuk, ízesítjük kedvünk szerint sóval, borssal, szerecsendióval és fokhagymával.

Ha joghurtot használunk a krémsajt helyett, akkor azt csak a csicseriborsó turmixolása után keverjük  össze a spenóttal, és lehet, hogy némi lisztre is lesz szükségünk.

Ha nem szeretjük a csicseriborsót, akkor maradhatunk a sztenderd receptnél is, mely szerint:

Fele fel arányban használjunk kefirt/tejfölt és spenótot, fokhagymával, sóval és borssal ízesítsük, és reszeljünk hozzá krumplit. Keverjünk hozzá lisztet, de éppen csak annyit, hogy puhább legyen a nokedlinél.

De a sütés az ugyanaz. Serpenyőt forrósítsunk fel, egy kevés olajjal kenjünk meg, kanalazzunk a serpenyőbe a tésztából, lapítsuk el, kb.  5-7mm vastagságúra, és süssük meg mindkét oldalát alaposan.

Tejföllel tálaljuk, feltéve, ha nem vagyunk laktóz érzékenyek.

Ha már pizzatészta készült, és ígértem egy virslis-gombás feltétet, paradicsomos alappal, akkor íme a recept. Általában többféle pizzát szoktunk készíteni, ezért az nem tudom megmondani, hogy ez a mennyiség hány pizzalapra lesz elegendő, hiszen nem mindenki ugyanolyan méretű tepsit használ.

Hozzávalók

60-70dkg gomba
3 pár virsli
1 fej vöröshagyma
oregánó
bazsalikom
3-4 ek. ketchup

A gombát megpucoljuk, majd vékony szeletekre vágjuk és egy pörköltes alapot csinálunk neki: a vöröshagymát apróra kockázzuk és olajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a gombaszeleteket és megsózzuk. A gomba elég sok levet fog ereszteni, ezért a levet amennyire csak lehet, főzzük el róla. Ha kb. 2/3-os készültségű, adjuk hozzá a ketchupot, ízesítsük oregánóval és bazsalikommal, majd a felkarikázott virslit is keverjük hozzá, és rottyantsunk egyet rajta.

A tésztánk feltehetően megsült, ezt kenjük meg pizzakrémmel, majd jó sok feltétet tegyünk rá. Ezt pedig szórjuk meg sajttal és 150 fokra visszavett hőmérsékleten süssük meg kb. 5-10 perc alatt.

Ha úgy érezzük, hogy a szósz nem elég sűrű, vagy ízes, nyugodtan keverjünk hozzá még néhány kanál ketchupot.

A delikáteszekre még annyira nem feküdtem rá, és úgy gondoltuk, csak egy picit körbe nézünk a belvárosba, ha már tele lett a bendőnk a Fruccolában.

Képletesen szólva: Itt egy jobbkanyar, ott egy bal, aztán valahogy kilyukadtunk a Hajós utcában. Ott is csak forgolódtunk, megnéztük mennyi minden változott az elmúlt évek során, Náray Tamás nyitott egy új üzletet, vagy már korábban is volt, csak eddig még sosem tűnt fel. Szembe jött egy hentes és egy virágbolt is, és egy Delikátesz is, a „must to see” kategóriámból :)

Két dolognak tudnék roppantul örülni, ha nem lennék hízásra hajlamos, vagy pedig nem nyűgözne le ennyire a gasztronómia. De mivel imádok enni, főzni, vásárolni, ezért nem tudtam a kíváncsiságomnak és a lábaimnak parancsolni, már le is nyomtam a Deli kilincsét, és hopp, a boltban termettem.

Nagyon cuki, kis apró gyöngyszem a város szívében. 3,5 fél éve nyitotta a tulajdonosa, ahol többnyire magyar és olasz termékeket lehet megtalálni. Annak ellenére, hogy picike, tényleg a teljes paletta elénk tárul.

Most csak beugrottunk körbe nézni, de amit lehetett magamba szívtam, és memorizáltam.

Menjünk is ezen szépen sorban.

A tejtermékválaszték magyar oldalon a Cserpes teljes palettáját magában foglalja, a külföldi ízek tekintetében pedig találunk fetát, halloumit – ami az egyik kedvencem grillezve – parmezánt, olasz sajtokat, joghurtokat és persze tejet is.

Ha tovább lépünk a friss termékekre, néhány idénygyümölcs is szerepel a palettán, a sajtos-húsos-szendvicskrémes pultban pedig 6-8 féle sajtot találunk, olasz húskészítményekkel, sonkákkal és magyar mangalicakolbászokkal együtt. A szendvicskrémek friss és változatos kínálatáról egy külsős beszállító partner gondoskodik. Természetesen idénytől függően, de folyamatosan változó, megújuló krém kerülnek a pultba az állandó ízek mellett: pl. tandori csirkés, tormás-csülkös, lazacos, kőrözöttes, tonhalas és még sorolhatnám. Oliva- és kapribogyóból is találunk legalább négyfélét a frissek közül, de a polcokon az előre csomagolt, különböző kiszerelésű bogyókat is megtaláljuk.

Számomra külön kincs, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol tudok venni szardellafilét, amit a Crosteri Neri-hez, a toszkán bruschettához kell keverni.

Sajnos, amivel kiválóan lehet hatni rám, az a péksütemény, és itt bőven akad választék. Ugyan szombat volt és akkor kevesebbet rendelnek, de hétköznap a pultok rogyásig vannak a finomabbnál finomabb csemegékkel. Kenyereket, foszlós kalács, ciabatta legalább 3 féle ízben: olivás, natúr, paradicsomos, és talán diós is volt. De jövő héten hétköznap is el kell látogatnom, mert meg kell kóstolnom a szendvicskrémeket is, de kíváncsi vagyok milyen a teljes péksüti kínálat is, amelyet két cukrász készít a Deli-nek.

A pultok pedig a válogatott finomságokkal és minőségi termékekkel van rogyásig megpakolva: müzlik, gabonapelyhek, kekszek, csokoládék, tészták, rizsek, konzervek, olivabogyók, olivaolajok, szószok, mártások, pesto-k, ázsiai alapanyagok a teljesség igénye nélkül.

Ezen kívül Donum Terrae magolajok, krémek szinte a teljes választékkal, Leonardi balzsamecetek többféle ízben, borok, pezsgők és különböző alkoholos italok.

Végezetül, ami egy különlegesség az üzletben: a Flódni, a zsidó konyha legismertebb édes, töltött süteménye.

A tulajdonos nagyon kedves, szimpatikus fiatal hölgy, aki szívesen válaszolt minden kérdésünkre, a hely nagyon helyes és elbűvölő, a választék teljesen megfelel a kulináris élvezetek kedvelőinek. Mindenből többféle terméket találunk, de nincs az az érzésünk, hogy elveszünk a bőség zavarában, és képtelenek vagyunk dönteni – bár a szendvicskrémekről az esetemben ez nem elmondható, ezért szépen ki fogom próbálni az összeset.

Mivel többnyire olyan termékeket találunk itt, amelyeket a hétköznapi közértekben, boltokban nem lelünk meg, ezért a hétköznapi ember számára is felértékelődik. Azonban az árazás szempontjait figyelembe véve, nem találtam az árakat olyan magasnak, hogy kihagyjon a szívverésem.

A vásárlói közeg elsősorban a belváros és a szűk környezetből érkezik, többnyire fiatalok tértek be, amikor mi is ott jártunk, de nem lehet általánosítani ezek alapján.

Saját oldallal és webshop-pal nem rendelkezik, de a facebookon mindenki megtalálhatja őket, ahol nagy népszerűségnek örvend:

https://www.facebook.com/hajosdeli?fref=ts

Múlt héten össznépi köszöntős koccintás volt a szüleimnél, amihez természetesen a szűk családban meg kell adni a módját a falatozásnak is. Anyuci már legalább egy hete beharangozta, hogy pizzát süt, amitől teljesen bezsongtam, mert többnyire ritkán járunk haza a szüleimhez, hiszen ők vidéken laknak, így mindig örülök, ha valami megszokott finomságot készít. Ez valahogy régi hagyomány, hogy évente egy szülinapi ünneplésnél ez kerül az asztalra.

Aztán csütörtökön csacsogtunk és mondta, hogy változott a terv, nem lesz pizza. Nagyon csalódott lettem, aztán kiderült, hogy apukám sem volt oda a változtatásért, és mielőtt dzsihád töret volna ki, ezért végül pizza lett belőle.

Karácsonyra kapott tőlünk egy frankó mediterrán ízvilágú szakácskönyvet, és mivel egyre többször próbál ki és vezet be új ízeket a konyhába, ezért egy új pizzatészta receptet is bevetett. Mondanom kell, igencsak jó sikerült. Mivel a családunk nagyétkű, ezért 1,5 kiló lisztből készítette az adagot – kb. 10 főre – de meglepő módon, most egy teljesen sztenderd, átlagos adagot adok meg alapul. Ebből a 1,5 kilós mennyiségből készült 2 gáztepsinyi és 5 pizzalapnyi tészta.

A lisztet cserélhetjük teljes kiőrlésűre is, azonban úgy hosszabb lesz a sülés ideje és kicsit szárazabb a tészta, legalább nekem a korábbi tapasztalataim ezek voltak. Így vannak ételek, amikor semmilyen körülmények között nem adom fel a finomlisztet. Ha megköveznek érte, ha nem.

Hozzávalók

50dkg liszt
2,5dkg friss élesztő
2dl meleg víz
1dl tej
fél tk. só
kevés cukor
oregano
2ek. olaj

A tejet meglangyosítjuk, egy teáskanálnyi cukrot szórunk bele, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk.

Közben a lisztet összekeverjük a sóval, felmelegítjük a vizet, majd ha az élesztő felfutott, hozzáöntjük a liszthez a vízzel együtt, adunk hozzá oregano-t, egy kevés olajat, majd gyúrjuk lágy tésztává.

Meleg helyen – radiátoron, előmelegített sütő melegétől langyos konyhában -. megkelesztjük, kb. 30-40 perc alatt, hogy legalább a kétszeresére dagadjon.

Amíg a tészta pihen elkészíthetjük a feltétet is hozzá, de a feltétet egy külön posztban részletezem. (egy feltétet, ami nem igényel külön előkészületet, a poszt végén megosztok Veletek)

A legjobb, ha a tésztát nem a feltéttel együtt sütjük meg, mert a feltéteknek nincs szüksége annyi időre, mint a tésztának.

A tepsinket olajozzuk ki, formáljunk több cipót, a tepsink méretétől függően, és ízlésünknek megfelelő vastagságúra nyújtsuk ki. Én pl. a közepes vastagságút szeretem, de van, aki az extra vékonyat, vagy az egészségtelenül vastag tésztát kedveli.

Melegítsük a sütőt 180 fokra, és 10-15 perc alatt süssük meg, hogy egy nagyon picit megpiruljon a tésztánk.

Ezután pedig az ízlésünknek megfelelő feltétet kenjük rá, reszeljünk rá sajtot és tegyük vissza a sütőbe, - amit közben 150 fokra visszavettünk - kb. 5-10 percre, feltéttől függően.

Amit én a legjobban szeretek, ha nem rendelem a pizzát, az a fűszeres paradicsomszószos, gombás-virslis feltét, avagy a fokhagymás tejfölös alapú hagymás-gombás-sonkás.

A gombás virslisről egy külön posztban írok, azonban a hagymás teljesen egyszerű:

Mennyiségeket azért nem írok, mert mindenki eldönti, mennyi tésztát süt, és milyen feltéteket kreál hozzá. A gombát megpucoljuk, és egy evőkanálnyi vajon megpácoljuk.

A lilahagymát megpucoljuk, és vékony karikákat vágunk belőle. A sonkát szeleteljük fel tetszésünk szerint kisebb-nagyobb darabokra, egy nagy doboz tejfölbe szórjunk sót, és zúzzunk két-három gerezd fokhagymát, majd keverjük jól össze.

A megsült tésztára kenjünk jó alaposan a tejfölös szószból – amiből jól érezzük ki mind a sót, mind a fokhagymát, ki, hogy szereti, de jó sok feltétet vegyesen a gombából, sonkából és a hagymából. A tetejére sok-sok sajt, trappista, vagy füstölt sajt.

Végül, ahogy már mondtam, be a sütőbe, és olvasszuk rá a sajtot, süssük át az egészet.

Mire a posztot megírtam, már csorog a nyálam, de mivel már egy hete diétán vagyok, nem ütöm be a pizzafutár számát. Hangsúlyozom, nem fogom megtenni, azonban valamivel el kell ezt a vágyat fojtani, hiszen mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem :) Legalábbis, ha finomságokról van szó.

Mint ahogy tegnap beharangoztam, elindítom a Reggeliző sarok kis túlzással „rovatnak” is nevezhető ajánlómat.

Mivel a drága férjem szórakozni ment, ezért magányomban volt időm böngészni és elveszni a nem is olyan kicsi kínálatban. A nagy piackutatásban, az első hely, amire a választásom esett az a Fruccola volt a Kristóf téren. Képek alapján szép zöld, színes, valahonnan már nagyon ismerős, de akkor még nem tudtam honnan, honlapja roppant informatív: http://www.fruccola.hu/. Gyorsan küldtem egy emlékeztetőt a férjemnek, hogy holnap reggel frissítő reggelire invitálnám, ha nem alszik túl sokáig, és egyéb programokat is szerveznék hozzá.

Valahogy fél tíz magasságában értünk be a városba, akkor már nagyon izgatott és roppant éhes is voltam, hiszen direkt nem reggeliztünk, ha már úgyis oda tartunk.

A helyet már messziről kiszúrtuk, hiszen a tekintetet is magához vonzza. Belülről roppant tágas, szellős, modern, de mégis otthonos.

Az első, amit meglátunk, ha belépünk egy hatalmas választékból álló szendvicspult, ropogós, friss bagettekkel, ciabattákkal, sokféle ízesítéssel a tojáskrémestől a pármai sonkásig. Mivel annyira lenyűgözött a választék, arra nem is emlékszem, csak zöldséges van-e a vegák kedvéért, de úgy gondolom, ez pont nem az a hely, ahol nem gondolnak mindenkire.

Short in brief, a szendvicsválaszték, bár én jóval többre emlékszem:

http://www.fruccola.hu/menu/menu-sandwich.pdf

Nagyon segítőkész és mosolygós pultoslány fogadott minket, aki kellő instrukciót adott, mikor látta, hogy tanácstalanok vagyunk. Annyi mindenből lehet reggelire választani, hogy szívünk szerint az étlapot végig is ettük volna, ha fér belénk legalább annyi. Még szerencse, hogy ketten voltunk, így legalább kétfélét is le tudunk tesztelni egy-egy alkalom alatt. Hangsúlyozom a legalább szót, ugyanis repetagyanús volt a választék.

Szombatra külön menü van, a holnapon a „villásregi” menüjét mindenki megtalálja:

http://www.fruccola.hu/menu/menu-brunch.pdf

Legalább öt perc tanakodás után végül meghoztuk a nap egyik legmeghatározóbb döntését és Gábor fűszeres paradicsomragus omlettet evett, én pedig pármai sonkás bagettet, hozzá pedig  café lattét ittunk.

A legnépszerűbb reggelijük a betérők körében az omlettek, így legközelebb a lazacosat vagy a spenótos-kecskesajtosat fogom megkóstolni, amit kifejezetten ajánlottak a figyelmünkbe.

A fizetés nagyon jópofán ki van találva, hasonlóan működik, mint a Vapiano-ban – lehet, nem járunk túl sok helyre? - majd végig kell ballagni a salátás pult előtt, ami egy igazi kánaán. A salátás pult egyfajta mézesmadzagként működik, hatalmas önerő kell hozzá, hogy ne kérjek egy extra adag salátát is a fizetés előtt, de végül meggyőzöm magam, hogy mindent a maga idejében fogyasszak el, és különben is lesz még erre lehetőség, mert ide tutira nem most jöttünk utoljára.

De ha elidőzünk a salátánál egy percre, akkor az alap zöld salátához mi állítjuk össze mit szeretnénk plusz feltétként kérni a paradicsomtól a garnélarákig bármit, különböző árkategóriákba sorolva:

http://www.fruccola.hu/menu/menu-salad.pdf

Átlagban 1500 és 2000 forint között ki lehet hozni egy jó adag salátát, ha 3-5 plusz feltétet kérünk.

Ha nem kávéztunk volna, akkor tutira valamilyen frissen facsart nedűt rendeltem volna, preferáltan több gyümölcsből összegyúrva.

Dobpergés, fizetés, majd végre eljött az első harapás ideje, miután végre találtunk ülőhelyet. 

Nem tudom milyen bagettet sütnek, ők készítik-e háznál, vagy előfagyasztottat vásárolnak, de Franciaországban és a Délifrance termékei között ettem még csak ehhez hasonlóan finomat.

Ropogós, friss, sokmagvas, ám nem karcolja szét a szájpadlást, az ízek remek összhatása, …lenyűgözött.

Aztán meg kellett kóstoljam Gábor omlettjét is, amit nagyon hamar szervíroztak, forrón, gőzölögve. Mivel még nem tudtam mit kért, meglepetésként ért a paradicsomos ragu, amit eddig csak spagettihez ettem volna. Nekem nagyon ízlett, azonban Gábor egy sokkal szemléletesebb leírást adott róla – nem hiába a gasztro múltja.

Idézem: Az omlettből nagyon jól kiérződött a bazsalikom íze, nem volt olajos, jól átsütötték, lágy volt, könnyű a paradicsomragu nem volt savas, nagy adag volt, hiszen három tojásból készült. Összegezve nagyon elégedett volt vele. Plusz, egy fél bagett is járt a tojáshoz.

Várhatóan nem tudtunk megállni itt, és Gábor végül megkóstolta a csirkés-mustáros bagettet is. Az ízvilága szuper volt, a saláta nagyon friss volt benne, a bagett friss volt, azonban két észrevétele akadt vele kapcsolatosan: a mustárt még igényelt volna és a csirke nem volt megfelelően elosztva a bagettben.

Ücsörögtünk még egy keveset, én szemezgettem a brownie-val, de végül nem csábultam el, mert a latte elég édességet biztosított számomra. Nagyon tetszett, hogy barna cukorral szolgálják fel a kávét. Piros pontot érdemel.

Menet közben kiderült, hogy az egyik pultos lánnyal együtt voltunk a Chefparade-ban bonbonozni és hogy miért is volt számomra ismerős a Fruccola: aki nem tudná, vagy nem jutna az eszébe, ahogy velem is megtörtént, az Arany János utcában is megtalálhatóak, a metrótól kb. 1 saroknyira.

Legutolsó gondolatként pedig érdemes tudni, mikor is térhetünk be hozzájuk:

Az Arany János utcai, kisebb, családiasabb üzletében hétfőtől péntekig reggel 7 és este 7 között vár Mindenkit a Fruccola csapata, akiknek a szorgos, dolgozó hangyák az elsőszámú célközönsége.

A Kristóf téri, ami a belvárosi turisták kedvelt helye is lehet pedig hosszabb niytvatartással hétköznap reggel 7 és este 8 között, szombaton pedig reggel 8-tól este 8-ig várja a megéhező, megszomjazó vendégeket.

Legeslegutolsóként pedig külön köszönet a csapatnak: ilyen helyes, kedves, mosolygós, mindenben a vendég segítségére siető team-et kevés helyen látni. Abszolúte értik és érzik, hogy akkor lesz még felkapottabb a hely, ha nemcsak az ételek minőségével, hanem a kiszolgálással is elégedetten távoznak az emberek.

További sok sikert kívánok és még sokszor látjuk egymást!

Ha lúd, legyen kövér. Mostanában nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy minél egészségesebben és körültekintőbben étkezzünk, ám ez nem minden recepten látszik :) Mindig is imádtam a jó fokhagymás ételeket, ez alól nem volt kivétel a bruschetta sem. Sőt!

Amit most mutatok Nektek, az nagyon hasonlít erre, azonban nem a paradicsomos fokhagymás feltét kerül a pirítósra, hanem egy isteni májas alap. Inkább egy hétvégi nyugodt, láblógatós reggelihez javaslom, mert a hétköznapi reggeli kicentizett indulásokba nem biztos, hogy belefér.

Ha kíváncsiak vagytok rá, a Crostini mini pirítóst jelent, ahol a ciabatta vagy bagett szeleket olivaolajon megpirítjuk, majd a falatkákra feltétként pástétomot kanalazunk. Elsősorban előételként fogyasztjuk, azonban ez elég laktató ahhoz, hogy önmagában is jól lakhassunk tőle.

Hozzávalók

25dkg csirkemáj
5dkg kolbász
1 kis fej vöröshagyma
1 szár zeller
3-5 levél zsálya
2-3 babérlevél
2-3 szelet szardellafilé
olivaoolaj
pár szem karpibogyó
alaplé, fehérbor
tengeri só, bors

pirított bagett

A májat mossuk meg alaposan, ha zsíros részt találunk, vágjuk le róla. A vöröshagymát vágjuk apró kockákra, a kolbásszal és a zellerrel együtt, a zsályát nagyobb darabokra, a fokhagymát szeleteljük fel vékonyan. Természetesen a májat is vágjuk kisebb darabokra.

A serpenyőt forrósítsuk fel, majd egy kevés olajon dinszteljük meg a hagymát, a zellert, a kolbászt és a zsályát. Majd adjuk hozzá a májat, néhány babérlevelet. Sóval és borssal ízesítsük. Adjunk hozzá egy kevés fehér bort, ha van készen, akkor alaplevet is.  A bor kellemesen kihangsúlyozza az ízt.

Hagyjuk, hogy forrjon egyet, majd adjuk hozzá a szardellafilét és a kapribogyókat. Ezután villával törjük össze alaposan.

Egy bagettet szeleteljünk fel. Használjunk egy új serpenyőt, amiben néhány kanál olivaolajat forrósítsunk fel, majd az ujjnyi vastag kenyérszeletek mindkét oldalát pirítsuk meg. Ezután kanalazzunk rá a pástétomból.

Gyerekkoromban is állandóan lefoglalt a kreatív alkotás, hol üveget festettem, gyertyát öntöttem, üvegkavicsból tálakat ragasztottam ki vagy dobozt repesztettem. Mindegyik nagyon érdekes volt, szépet alkottam, azonban egy idő után már nem tudtam kinek adni, magamnak meg nem akartam felhalmozni, azonban az alkotási kényszer időről-időre előtört belőlem.

Mielőtt a blogot elindítottam, kb. egy évig vágyakoztam, hogy nekiálljak, és mindig feltételhez kötöttem. Ha meglesz 50, aztán 70 recept előre lefőzve, fényképezve, hogy folyamatosan el tudjam látni a blogot újabb és újabb finomságokkal. Végül majdnem 80-at szedtem össze, közben sokat fejlődtem, inkább a főzés tekintetében, mint a fotózásban, de alapvetően azt gondoltam a képek is helyénvalóak. Egészen odáig ezt is gondoltam, amíg decemberben be nem szereztük az első tükörreflexes gépünket. Ezzel jöttek az újabb igények, elképzelések. Kinyílt a világ előttem, előttünk.

És mivel alapvetően hedonista vagyok, mindent azonnal, mindenből törekedni a legjobbra, ezért most egy újabb fába - jó nagyba - vágtam a fejszém. Remélem ezt Ti is díjazni fogjátok és kedvet kaptok ahhoz, hogy kövessetek, mind a blogon hétről hétre, mind az ízlelőbimbóitok vágyainak csillapításában.

Ugyanis egy ajánlósorozatra adtam a fejem. Nem is akármilyenre. Szeretnék egy piaci körképet festeni a budapesti reggelizőkről – ne haragudjatok, hogy csak Budapest, de ez így is legálabb egy fél éves projekt lesz – valamint a gasztronómiában jelentős szereplőkről, alapanyag lelőhelyekről, és azokról, akikre feltétlenül érdemes felhívni a figyelmet, mert egészségesek, szuperek és persze magyarok, termelők, és nem utolsó sorban a kiváló minőségre törekszenek.

Mivel az alap szakmám a fejvadászat, és ott ugye a napi munka részét képzi az, hogy az ügyfeleink számára a megfelelő jelöltet megtaláljuk az általuk preferált feltételek mentén, az ideálisnak tekinthető iparágból, így ennek megfelelően itt is egy alapos szűrésről lesz szó.

Számtalan fórumot, ajánlót megnéztem már, azonban többnyire csak a legjobb 5 vagy 10 helyet emelik ki és jellemzik, ami mind szép és jó, de annyi szuper hely van, hogy teljesen extázisba kerültem tőle.

Bárhol járok, nálam egy jegyzetfüzet, villamos- / busz-, kocsiablakra tapadva figyelem a környezetem, hol bukkanok egy addig ismeretlen és felderítetlen helyre.

A Delikáteszekkel könnyű dolgom lesz, hiszen abból nincs olyan sok. Azonban vannak a prémium termékeket árusító egész helyek, webshopok, hal- és hústermékeket értékesítők, a bonbonkészítéshez szükséges alapanyag forgalmazók, a fűszeresek, az olajosok, a sajtosok, a gasztropiacok…és szinte kifogyhatatlan a tárház.

A boltokat egytől egyig végig fogom látogatni, kipróbálom a termékeiket – no természetesen nem mindet – véleményt alkotok, leírom a pro-kontrákat.

A reggeliző az egy nagyon volumenű akció, gondos heti tervezéssel. Elsősorban a belvárosra és a felkapottabb környékekre fókuszálok, majd, mint a budai rész, és a nem túl kieső pesti kerületek. Ugyan se nem reggeliző, sem nem sorolható sehova, azonban a Váry Cukrászdába (http://www.varicukraszda.hu/ ) tutira elmegyek és egy külön teleregényt írok róla, ugyanis szavakba sem lehet foglalni milyen csodás :)

A reggelizdék esetében hétköznap a belvárosban teszek reggelente kitérőt, így hamarosan látni fogjátok, hol nyitnak 7-8-9-től a helyek, és melyek vannak hétvégén is nyitva, és fogadják szeretettel az éhenkolbászokat, mint például engem, vagyis minket a férjemmel.

A hétvége sem mindegy, hiszen van, ami csak szombaton tart nyitva, míg mások vasárnap is, szóval emiatt szükséges a nagy körültekintés. De hogy ez ne legyen elég, ezt szinkronba kell hozni azzal, hogy időközönként hétvégente hazalátogatunk a családunkhoz, és szakdolgozatot kellene írnunk, amire még mindössze 11 hetünk van (wow, még 11:)). Így a blog írása jóval több munkát fog követelni, de a plusz szénhidrátbevitel miatt a futásról sem szabad megfeledkeznem.

Mivel szeretünk enni, méghozzá finomakat, - mostanában ugyan a diéta miatt kevesebbet – előre várjuk az elkövetkező időszakot, ugyanis ritkán járunk el bárhova is enni, hiszen sokkal jobb az élmény, ha együtt főzhetünk a cuki kis konyhánkban, amiből órák alatt háború sújtotta övezetet tudok varázsolni, és a romeltakarításban kevésbé jeleskedek :), de fejlődőképes vagyok.

Summa summárum, heti egy bejegyzés a gasztro lelőhelyekről, egy a szinte csak hétköznap nyitva tartó helyekről és egy a hétvégi kávézókról, szendvicsbárokról.

Jó kis móka lesz, meglátjátok!

Anyukám egyik rém egyszerű receptje, és úgy gondoltam sokkal szaporább, ha nem a pogácsa kelesztésével szórakoztatom magam, hanem gyorsan, hatékonya és sokat alkotok. Ez sikerült.

Azonban beleestem a szokványos hibámba, hogy nem hallgatom meg a receptet teljes figyelemmel. Ezért kicsit sótlan lett a tésztám és nem győztem korrigálni. Ugyanis kiváló hallásomnak köszönhetően, én teáskanálnyi sót hallottam, és követtem is az előírtakat, mert amit anyukám mond, az szentírás. (tényleg hallgatom kellett volna rá és evőkanálnyit használni)

Jó tanács a bulihoz! Mivel elég sok étel kerül ki, mindig figyeljetek arra, hogy a ropogtatnivalók legyenek szem előtt, forogjanak, valamint véletlenül se kerüljön rá tányér. Ezt azért is tartom fontosnak, mert nálunk volt valaki olyan kedves, hogy a használt tányérját a süteményes edény tetejére tette, ezért szinte az összes megmaradt. Azonban annyira nem bántam, mert esténként a gesztenyés kiflivel felváltva csipegethettük. Ugyanis én az édes-sós kombóra esküszöm, bármennyire fura is oroszkrém torta után kolbászt enni pl.

Hozzávalók

50dkg liszt
50dkg vaj vagy margarin
50dkg túró
2 csapott ek. só
kb. 15dkg reszelt sajt
1 tojás

Kockázzuk fel a szobahőmérsékletű margarint, amit természetesen vajjal is kiválthatunk (én még mindig jobban szeretem a teavajat). Morzsoljuk össze a liszttel, és a túróval. Menet közben sem feledkezzünk meg a 2 EVŐKANÁLNYI sóról sem :)

Ha még ragad a tészta, szórjunk bele egy kevés lisztet. Gyúrjuk jól össze, majd egy picit hagyjuk pihentetni a gyúródeszkán. Annyi elegendő neki, amíg elmossuk az edényeket, és rendet teszünk a konyhában. Amit egyszerűen utálok. Ha tehetem, mindig lepasszolom a mosogatást, én lusta disznó. Azonban ennél jobban csak egy dolgot utálok. Tepsiket mosni.

Szóval a tészta kialudta magát, egy kevés lisztet szórjunk a deszkára, vágjuk 2 darabba, majd kb. 7-8mm vastagságúra nyújtsuk ki a tésztát, a tetejét pedig kenjük meg egy felvert tojással és végül szórjunk rá sajtot.

Kapjuk elő a nagyi féle derelyevágót és először ujjnyi vastag csíkokat vágjunk, utána pedig ízlés szerint kisebb-nagyobb (5-7centis darabokat vágjunk belőle).

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és süssük aranybarnára. Bevallom őszintén, hogy én világos színűn szeretem a sütiket, de olyannyira, hogy képes vagyok a boltban is a legvilágosabb kakaóscsigákat elhozni.

A gáztepsit béleljük ki sütőpapírral, így nem kell felkapargatni a lefolyt sajtot.

Ebből az adagból, kb. 4 gáztepsinyi aprósüti lesz.

És ha mással is szeretnétek készülni egy családi / baráti összejövetelre, akkor csemegézzetek innen:

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2013/01/06/hogyan_keszuljunk_egy_25-30_fos_meglepibulira