Egy bűnt be kell, hogy valljak. Életemben nem sütöttem még palacsintát. Pontosabban próbálkoztam vele néhányszor, de kritikán alulian néztek ki a sült torzszülöttek. Aztán miután a férjemmel összejöttünk, egy fantasztikus palacsinta receptet mutatott nekem. És most, hogy egyedül vagyok, ki is próbáltam, egyedül is képes vagyok-e rá. Nem vagyok béna, csak minél egyszerűbb valami, annál nehezebben tudom megcsinálni.

Mivel nem volt otthon kakaóm, ezért kitaláltam, hogy készítek rakott palacsintát, de nem a hagyományos módon dióval és lekvárral, hanem pudinggal és őszibaracklekvárral. Bár ha az édesebb ízvilágot szeretitek, akkor sárgabaracklekvárral készítsétek.

Hozzávalók

Palacsinta (kb. 20 darabhoz)

35dkg liszt
4 tojás
4dl tej
szóda
1tk. só
cukor ízlés szerint
2tk. olaj
reszelt citromhéj

Töltelék

5-6dl tej
4ek. kristálycukor
1 csomag vaníliás pudingpor
őszibaracklekvár
2 őszibarack

A liszthez adjuk hozzá a tojást, apránként adagoljuk hozzá a tejet és a szódát (arányaiban a szóda legyen a kevesebb, mert úgy sokkal lágyabb lesz a tésztája), ízesítsük cukorral és sóval. És természetesen keverjük folyamatosan, amíg teljesen csomómentessé válik. Reszeljük bele citromhéjat is, és egy kevés olajat is adjunk hozzá, hogy ne ragadjon bele a serpenyőbe.

 Hagyjuk állni a hűtőben egy fél órát, mielőtt kisütjük.

A palacsintasütőt forrósítsuk fel, majd egy csepp olajat öntsük az első néhány palacsinta elkészítéshez. Egy merőkanálnyi tésztát oszlassunk el egyenletesen, és süssük mindkét oldalát aranybarnára.

A pudingot is készítsük el az alábbiak szerint: a pudingport keverjük egy kevés tejjel csomómentesre, majd öntsük hozzá a maradék tejet is és keverjük hozzá a kristálycukrot is. Forraljuk fel folyamatos keverés mellett, amíg teljesen besűrűsödik.

Vajazzunk ki egy jénait – nem egyszerű kiválasztani milyen edényt használjunk hozzá, ezért én egy nagyobbat és egy kisebbet is igénybe vettem. A palacsintáknak vágjuk le a szélét, hogy négyzetalakú legyen a tészta. A négyzetalakú tészta kerüljön a nagy edénybe, a szélek pedig egymás mellé csíkonként a kicsi edényt töltse meg.

Az alsó réteg egy teljes, egész palacsinta legyen, amire kenjünk a pudingból és szeleteljünk rá néhány karika barackot. Újabb réteg palacsinta következik, már a négyzetalakúból. Erre kanalazzunk lekvárt, majd rétegezzük tovább, ahogy az előző lépésekben ezt leírtam. Ahogy szélesedik az edény, annál nagyobb négyzeteket vágjunk, és az utolsó néhány réteghez már egész palacsintákat használjunk.

A kicsi jénainál annyi legyen a különbség, hogy a négyzetalakúból leesett széleket helyezzük szorosan egymás mellé és ugyanúgy rétegezzük, mint a nagy adagot.

Végül tegyük sütőbe, közepes lángon, villanytűzhelyen 6-7es fokozaton vagy 175 fokon és süssük ropogósra a tetejét.

Tálalás előtt várjunk vele, hogy egy kicsit kihűljön. Ha nem bizonyul elég édesnek, akkor porcukorral szórjuk meg a tetejét.

Már két hónapja nem vezettem a blogot, de ennek elég nyomós indoka van. Sajnos egy olyan változás állt be az életemben, ami egy hatalmas törést okozott számomra, így egy jó darabig semmi kedvem nem volt főzni sem. De aztán elköltöztem, és próbáltam lendületre kapni, elfoglalni magam, új célokat kitűzni magam elé és néhány rutinszerű dolgot is beiktattam az életembe, mint a főzés. Ezt persze a blogom fogja meghálálni. Meg kellett szoknom az új konyhát, a tűzhelyet, hiszen már ezer éve nem használtam gáztűzhelyet, de szépen lassan ráérzek az ízére. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy kisebb adagokat kell készítenem, ugyanis már csak magam vagyok. Így sajnos nem kerülhet az asztalra 4-5 fogás, mint korábban.

A bevezető fogásnak egy vörösboros-marhapörköltszerű ragut választottam, ami nem okozott csalódást. Remélem a Ti tetszéseteket is el fogja nyerni.

Hozzávalók (2—3 fő részére)

Ragu

35dkg marhacomb
35dkg gomba
1 közepes fej vöröshagyma
2gerezd fokhagyma
olaj
2ek. paradicsompüré
babérlevél
só, bors
víz
2-3dl száraz vörösbor

Krumplipüré

Az alábbi recept alapján, fele mennyiségeket alapul véve:

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2013/10/01/krumplipure_483

Bevallom őszintén, a ragu inkább pörköltre hasonlított, de ez az összértékén nem változtatott semmit.

A vöröshagymát vágjuk apró kockákra, és öntsük nyakon olajjal és dinszteljük meg az összezúzott fokhagymával együtt.  A combot kockázzuk kb. 1x1 centi nagyságúra és nagy lángon süssük át a húst. Ezután adjuk hozzá a babérlevelet, a paradicsompürét és a fűszereket.

Vegyük vissza a lángot közepesre, kevés vízzel öntsük fel a húst, és fedő alatt pároljuk. Folyamatosan keverjünk bele, nehogy leégjen, és ha szükséges, akkor újabb és újabb adag vizet adjunk hozzá. Mivel a marha elég időigényes, ezért körülbelül 1,5 óra szükséges ahhoz, hogy megpuhuljon.

Mivel nem vagyok egy nagy boros, ezért a hús puhulásával egyetemben, a víz helyett már csak bort használtam a vége felé és ettől sokkal sűrűbb lett a ragu. Időnként kóstoljuk meg, hiszen lehetséges hogy további ízesítésre lesz szükség.

Ha a hús már majdnem teljesen megpuhult, húzzuk le a gomba „bőrét” szeleteljük fel vékony csíkokra. Én egy külön lábosban egy kevés sóval megpároltam, mert féltem, hogy túl sok vizet fog ereszteni. És ez egy helyes döntésnek bizonyult. Ha a gomba elkészült, akkor keverjük bele a raguba és rottyantsuk össze.

A ragu készítésével párhuzamosan pucoljuk meg a krumplit, karikázzuk fel és sós vízben főzzük puhára. Ha teljesen megpuhult a krumpli, akkor öntsük le róla a vizet, krumplinyomóval törjük rusztikusra, adjuk hozzá a vajat, és én tej helyett tejfölt használtam, hogy igazán krémes állagú pürét kapjak végeredményül. Ha nem tűnik elég sósnak, a végén mehet bele egy pici só is és bolondítsuk meg egy hangyányi szerecsendióval is.

Kerítsünk egy jénait, vagy egy tűzálló edényt, az aljára kanalazzuk a ragut, a tetejére pedig a krumplipürét simítsuk el. El ne feledkezzünk arról, hogy az ételbe került babérlevél, ezért előtte ezt szedjük ki belőle.

Tegyük be a sütőbe és nagy lángon kb. 20-30 perc alatt süssük aranybarnára.

Hogy igazán magyaros ízhatás legyen a végén, fogyasszuk káposztasalátával és  a maradék bort is elkortyolgathatjuk mellé.

A hétvégén megkaptam az öcsémtől, hogy mi semmi normális kaját nem szoktunk enni, véleménye szerint. Ő ez alatt a rántott csirkét, paprikás krumplit és a magyaros érteleket értette. Ezek valahogy csak akkor kerülnek az asztalunkra, ha meglátogatjuk a szüleinket. Ezeket ők tudják a legfinomabban elkészíteni.

Cserébe, ha lemegyünk hozzájuk, mi is sütünk nekik mindenféle finomságot. Így volt ez legutóbb is. Már régóta szerettem volna nekik quesadillast sütni és végre hagyták magukat.

Hozzávalók (4fő részére):

30dkg csirkemell
teriyaki szósz
1 kaliforniai paprika
15-20dkg camembert sajt
8 tortilla lap

A csirkemellet kockázzuk fel, sózzuk és borsozzuk, majd egy serpenyőben pirítsuk meg. Ha már majdnem kész, öntsünk rá teriyaki szószt is.

Egy palacsintasütőben kezdjünk el megpirítani az egyik tortillalapot alacsony hőfokon, szeljünk rá vékony szelet sajtot, vékony csíkokban a paprikát, a csirkehús negyedét, ismét egy réteg sajtot és végül egy tortillalapot. Egy széles fejű lapáttal nyomkodjuk le alaposan, majd óvatosan fordítsuk meg, hogy a felső tortillalap is megpiruljon.

A sajtot mindig úgy helyezzük el a tésztán, hogy a peremére jusson a legtöbb, hiszen a sajt minősül a „ragasztóanyagnak”.

Forrón fogyasszuk, pizzavágóval negyedeljük el.

Természetesen, ha nem szeretitek a camembert sajtot, akkor ezt trappistával is helyettesíthetitek. Azt viszont reszeljétek le.

Nézhettek hülyének, bolond némbernek, de a kutyám is nagyon finom falatokat szokott időnként kapni a táp mellett. Számunkra ő ugyanolyan családtagnak minősül, mint ha gyerekünk lenne. Néhány hete szereztük meg a középfokú ügyességi vizsgát vele, természetesen jócskán 90% feletti eredménnyel. De nem is ez a lényeg, hanem: a suliban mindig jutalmaznunk kellett a kutyákat, hiszen a pozitív megerősítés még motiváltabb és tanulásra nyitott kutyát eredményez. Ha valami új feladatot kezdtem el tanítani neki, mindig valami extra finom kaját vittem neki. Így készült az egyik kutyás foglalkozásra a gombás fasírt, amin természetesen osztoztunk :)

Hozzávalók:

50dkg darált sertéshús
1 közepes fej vöröshagyma
negyed csokor petrezselyem
1 tojás
2-3 fej gomba
só, bors
zsemlemorzsa
olaj

A vöröshagymát és a gombát kockázzuk apróra és zsiradékon dinszteljük meg a felaprított petrezselyemmel együtt.

A darálthúst sózzuk és borsozzuk meg, üssünk rá egy tojást, majd a hagymás-gombás mixet alaposan gyúrjuk össze a hússal. Ha szükséges, fűszerezzük újból.

Ki hogy szereti, de én diónyi gombócokat formáltam a tenyeremmel és a gombócokat zsemlemorzsába forgattam. Kivételesen nem olajban sütöttem ki, hanem sütőben. Ehhez a sütőt 180 fokra állítsuk.

Mivel egy része jutifalat lett, a másik felét csemgeuborkával és friss kenyérrel ettem meg. Ennél a kombónál szerintem nem is kell jobb :)

Nem is olyan egyszerű egészségesen és változatosan étkezni, ezért az újabb fogások kitalálása mindig fejtörést okoz számomra. Mivel csirkemell és sajt mindig található otthon, ezért ezt szerettem volna csak megbolondítani. Van egy kedvenc „magvas” üzletem, ahol egy csomó féle aszalványt és magvakat szoktam venni. Eszembe jutott, hogy legutóbb vettem aszalt parit is, vészhelyzet esetére. Így esett, hogy a csireket, - igen néha így becézem – fetával és paradicsommal tömtem meg. Döntse el mindenki, hogy egy fél csirkemell hány fő részére elegendő adag, így étvágytól függően egy vagy két főnek szól az adagom.

Hozzávalók (1-2 fő részére)

½ csirkemell
2-3 szelet fetasajt
5-6 aszalt paradicsom
5-6 bazsalikomlevél
só, bors

A csirkemellen hosszában ejtsünk egy mély vágást, amit zsebként fogunk használni. Fűszerezzük a húst, a zsebről nem megfeledkezve.

A zsebet töltsük meg a feta szeletekkel, a felezett aszalt paradicsomokkal és a bazsalikomlevelekkel. Ha van hústűnk, akkor használjuk azt, de jobb híján én fogpiszkálóval tűztem össze a zsebet, hogy ne folyjon ki a tartalma.

A sütőt 180 fokra melegítsük elő, és mindenféle folyadék hozzáadása nélkül süssük aranybarnára.

Ha megsült, hagyjuk kihűlni és vékony szeleteket szeljünk belőle. Ebben a fogásban az a legjobb, ahogy az édes paradicsom és a sós feta találkozik :) Egyszerűen imádom :)

Fogyaszthatjuk salátával is, de én legjobban bulgurral szeretem enni. 

Mivel elég sok avokádó volt itthon, és már túlságosan is megpuhult, nem várhattam tovább, és valamit ki kellett találnom. Karácsonyra megkaptam a hőn áhított Larousse Gasztro enciklopédiát a férjemtől és mivel akkor elég töménynek tűnt, az F betűnél feladtam a tovább lapozgatását.

Hála istennek volt néhány recept és szócikk, amit kifejezett figyelemmel követtem nyomon, így esett az avokádóval is.

Több receptet is ajánlottak az olvasók figyelmébe, azonban nekem az avokádós rákkoktél keltette fel az érdeklődésem. A receptet ugyan túl majonézesnek és zsírosnak tartottam, ezért át kellett alakítanom, de nem sikerült rosszul, azt kell hogy mondjam. Az enciklopédia kiváló ötleteket az, aki nemcsak a magyar konyhát szereti, hanem nyitott az újdonságokra is.

Úgy gondolom 1-1 avokádó egy főnek egy étkezésre kellően laktató, azonban én az itthon árválkodó össze avokádót felhasználtam, nehogy megbarnuljanak és megromoljanak.

Plusz a hétvégén a férjem talált egy kaparókanalat a Butlersben, amivel guszta kis diónyi gombócokat lehet kaparni az avokádóból, így ezt gyorsan tesztelés alá is vetettem.

Hozzávalók

4 avokádó (közepesen érett)
1-2 citrom leve
15-20dkg tisztított pirított garnélarák
1ek. teavaj
1dl majonéz
2 kis pohár joghurt
2cl konyak
5-10 csepp Worcester szósz
1ek. ketchup

Az avokádót vágjuk hosszában félbe, szedjük ki a magját – ne dobjuk ki!, sőt az avokádó héját sem, mert azt is felhasználjuk – és a kaparókanállal apró kis gombócokat kanalazzunk a húsából. Erre facsarjunk citromlevet, valamint az avokádó magjával együtt hagyjuk egy edényben, mert így az húsa nem fog megbarnulni. Egy kevés citromlevet dörzsöljünk a kivájt avokádó héjába, amiben későbbi vissza fogjuk tölteni a szószt, a rákot és az avokádó húsát.

A garnélát tisztítsuk meg – kb. 30%-kal többet vegyünk, mint amennyire szükségünk lesz. Először csípjük le a fejét és a farkát, hámozzuk le a „páncélt” majd a hátvonalon hosszában vágjuk be, és mossuk ki belőle az ürüléket. Vágjuk a rákocskákat ketté.

Közben a vajat kezdjük el felforrósítani, majd adjuk hozzá a rákot és néha megforgatva pirítsuk meg.

Mialatt a rákocskák megpirulnak, a majonézhez keverjünk két kis pohár joghurtot. Ha valakinek túl zsíros lenne, szerintem még mehet bele joghurt nyugodtan. Ehhez keverjünk egy evőkanál ketchupot, és ízlés szerint Worcester szószt is.

Ha a rák elkészült, keverjük a mártáshoz, majd az avokádót is forgassuk össze vele óvatosan. Kóstoljuk meg, kellően pikáns-e és ízesítsük még, ha nem elég intenzív az íze.

Ha minden alappal megvagyunk, akkor az üres avokádóhéjba töltsük vissza koktélt. Ha szeretnénk, a tetejére helyezzünk egy fél koktélparadicsomot. Nagyon mutatós.

Az íze jobb lett, mint számítottam, bár simán elviselt volna még egy pötty joghurtot, mert én eleve nem igazán szeretem a majonézes dolgokat, de ez ízlés kérdése, játsszunk vele.

Nem is tudom, mi lenne velem, a világ végén a konyhától és a piacoktól elzárva. De hála istennek ez a veszély nem fenyeget engem. Mivel a boltok nem voltak nyitva, és nem volt otthon kenyerünk – ami nem akkora újdonság, de valahogy mindig akkor hiányzik, amikor nincs. Gondoltam csinálok finom kis Ciabattát, amit már kinéztem magamnak. Diósat és olívabogyósat. Aztán mikor alaposan elolvastam a receptet, kicsit lelombozott, és halasztanom kellett a kivitelezést, mert kovászt kell hozzá csinálni, ami kb. 15-16 órára nyújtja a kelesztési időt. Addig meg megőszültem volna. Így erre rákészülve este fogok nekiállni, hogy délelőttre kellően kipihenje magát a tészta. De valamit kellett enni, így sütöttem egy kis bagettet. Nem akartam túlzásokba esni, ezért csak két kisebbet csináltam, ám ha a végeredményt nézem, nem ártott volna, ha három vagy négy részre osztom szét a tésztát, és akkor kecses bagetteket kapok, nem ilyen betonpillangókat. De az ízén nem változtatott és nekem határozottan tetszett a pufók bagett :) Anyukámnak szokás szerint büszkén újságoltam, hogy olyanokat sütöttem, hogy besz*rna tőle – mint fő szlogenünk – erre jött az anyai jó tanács: „Jaj, ne egyetek már annyira szénhidrátot, mert tudod, hogy mennyire hízásra hajlamos vagy. Bár múltkor pont sütöttem húst és a kenyeret a jó kis disznózsírral megkentem. Milyen fantasztikus is volt.” (És még én eszek egészségtelenül. Pff.)

Hozzávalók

40dkg finomliszt
2,5dl langyos tej
2g élesztő
1 púpos tk. só
2ek. olaj (kókusz vagy olíva)
1-2ek. joghurt

magvak, olívabogyó ízlés szerint

Mivel van egy fantasztikus keverőedényes robotgépem, ezért könnyen tudok ezt-azt csinálni azután, hogy beledobáltam a hozzávalókat az edénybe.

Először egy lábosban egy csepp cukorral a tejet meglangyosítom szép magyarosan, majd az élesztőt belemorzsolom és lefedve felfuttatom.

A keverőedénybe öntöm a lisztet, a sót, az olajat, majd a felfuttatott élesztőt is hozzáöntöm és a „dagasztó-lapáttal” homogénre összedolgozom. Ha nem elég lágy a tésztája, akkor egy kevés joghurttal lazíthatunk rajta.

Ezután a tésztát egy kelesztőtálba helyezzük, és 30-50 percig kelesszük, amíg kb. kétszeresére nő. 2-4 gombócot formálunk belőle, attól függ milyen sovány bagetteket szeretnénk sütni belőle, és ha szeretnénk valamivel ízesíteni, gombóconként adjunk hozzá. Mivel én csak két gombócot formáztam belőle, 30g fekete olívabogyót vágtam fel hosszában és még egyszer hosszában, és azt dolgoztam össze a tésztával. De mehet bele friss oregánó, bazsalikom, dió, tökmag, szezámmag, amit csak szeretnénk.

Mivel a joghurt miatt eléggé lágy lesz a tésztánk, a gombóc formázásakor haszánljunk egy kis lisztet, hogy könnyen bánjunk vele, ám ne essünk túlzásba vele!

Egy „gáztepsit” – mielőtt bárki belekötni egy kb. 50x50centis tepsi, amit a sütőhöz kapunk – béleljünk ki sütőpapírral majd formázzunk hosszú hengereket a bagettekből, fedjük le konyharuhával és pihentessük fél óráig.

Közben 200 fokra melegítsük fel a sütőt, és mielőtt behelyeznénk a sütőbe a tepsit, vagdossuk be a bagettet, és permetezzük meg vízzel alaposan.

Kb. 25-30 perc alatt süssük készre, ropogósra és aranybarnára. Ha kivesszük a sütőből, ismét permetezzük meg egy hangyányit, hogy szép fényes legyen a héja. Azonnal szedjük ki a sütőpapírról, ha megsült, mert a hő miatt még tovább sülne. Egy fa deszkára rakjuk ki, amin nem párásodik be a kenyér.

Tudom, tudom, a legjobb a forró kenyércsücsök, de várjunk vele egy picit, ne feküdje meg a gyomrunkat. (Mintha anyukám hallanám!)

 Második felvonás: sütöttem egy újabb adagot, méghozzá szezámmagosat. Nemcsak a tetejére szórtam, hanem beledolgoztam a tésztába: a hnegerelés közben ellapogattam, és minden réteg közé, amíg hajtogattam, szórtam szezámmagot. Sőt az olívával is ezt tettem, mert sokkal jobban eloszlik a bagettben. Az újabb pórbálkozásnál 3 bagettet sütöttem, de simán futja belőle egy negyedikre is. Ott egy félszem van csak, hogy nem szárad-e ki nagyon?

Egyre többször kerülök alkotói válságba, és ezen többnyire nem segít már a receptes újságok átlapozása sem. Ezért taktikát kellett változtatnom, és aki szeret főzni, azoktól kezdtem el receptötleteket gyűjteni. Mivel a lazac az egyik nagy kedvencem, de nagyjából hasonlóan szoktuk elkészíteni, ezért valami újdonságra vágytam. Az egyik kedves kollégám pedig megemlítette, hogy a mentás-citromfüves-pisztáciás lazac milyen remek is. Több sem kellett nekem, ki is próbáltam. Mire eljutott a sütéshez addigra már csak az az infóm maradt meg mantraként, hogy pisztáciakéreg-pisztáciakéreg! De ez nem rontott az alkotásomon. Lássuk mi sült ki belőle:

Hozávalók

kb. 80-90dkg lazac 4 szeletbe vágva
1 tojás
só, bors
15 dkg sós, héj nélküli pisztácia
lime

mozsár

Pucoljunk sok-sok pisztáciát. Méghozzá annyit, hogy kb. 15 dekának megfelelő tiszta pisztáciát kapjunk. Ha ezzel megvagyunk, kisebb adagokra szedjük szét, és mozsárral zúzzuk alaposan össze.

Ha és amennyiben a lazacban találunk szálkákat, vessük be a szemöldökcsipeszt, vagy rendszeresítsük erre kifejezetten egyet, mert nagy hasznát fogjuk venni. Ugyanis a gerinc mentén néhány 3-4 centis szálkával le kell számolnunk.

Utána vágjuk 4 szeletre, sózzuk és borsozzuk meg, forgassuk a szeleteket a felvert tojásba, majd forgassuk a pisztáciába. A bőrét nem kell, mert nem is tapad meg rajta, valamint a sütés után ezt el fogjuk távolítani. Így a gyönyörű filés részeket hempergessük meg a pisztáciában, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük a szeleteket.

A sütőt 200 fokra állítsuk, és rövid idő alatt – kb. 15 perc – süssük át.

Tálaláskor facsarjunk rá egy kevés lime-ot, és együnk hozzá salátát vagy rizst.

Idejét nem tudom, mikor készítettem bonbont utoljára, de valamiért most kedvet kaptam egy kis trüffel készítéséhez. Ez ugyan nem igazán bonbon, de mivel nem akartam macerás édességet csinálni, ezért esett erre a választásom.

Hozzávalók:

40dkg étcsokoládé (58% feletti kakaótartalommal)
2dl habtejszín
5dkg teavaj

ízesítésként:

Monin szirupok: French Vanilla, a pisztáciaburkoshoz és Amaretto a mandulapelyheshez (5-6-3 pumpa kb. 9cl a fél adaghoz)
10dkg mandulapehely
nettó 15dkg pisztácia

A habtejszínt forraljuk fel, a csokit törjük apró darabokra egy műanyag edényben, vagy használjunk csokipasztillát.

Ha a habtejszín felforrt, öntsük a csokira, majd addig keverjük, amíg homogén masszát nem kapunk. Ha a krém kb. 35 fokosra hűlt, keverjük bele a szobahőmérsékletű vajat. Ha nincs maghőmérőnk, akkor a kisujjunkkal „lapátoljunk” egy kevés csokit, és érintsük a szánkhoz. Ha nem égeti, akkor megfelelő a hőfoka.

Kedvünk szerint ízesíthetjük kandírozott gyümölcsdarabokkal, de mivel én nagy Monin fan vagyok, ezért kipróbáltam, milyen, ha sziruppal ízesítem. Mivel több ízt is szerettem volna kipróbálni, ezért a krémet kétfelé öntöttem, és a fél adaghoz 3 pumpányi szirupot adagoltam. ez kb. 6cl mennyiségnek felel  meg. Végül úgy döntöttem, hogy a hűtés után még 2 pumpányi mennyiséget adtam hozzá, mert az íz nem volt annyira intenzív.

Ezután a hűtőben hagyjuk néhány órát hűlni és csak utána gombócozzuk. Ha esetlegesen túlzottan megdermed a trüffelkrém, hagyjuk szobahőmérsékleten egy rövid ideig „felengedni”.

A gombócok készítéséhez teáskanál segítségét vettem igénybe, mert így nem lettem nyakig csokis. Végül forgassuk bele, kakaóporba, összezúzott pisztáciába, mogyoróba vagy mandulapehelybe. Mivel a trüffelkrémet két részre osztottam, ehhez mérten javasolom Nektek az alábbi bevonómennyiségeket: 10dkg mandulapehely és a 15dkg héj nélküli pisztácia.

Kicsit tömény, így egyszerre néhány trüffel golyónál többet biztosan nem tudunk elfogyasztani.

Ha a barátaink átjönnek hozzánk, általában terülj-terülj asztalkával várjuk őket, azonban mostanában rátértünk a szendvicsezésre. Itt sem szeretjük a sztenderd dolgokat, ezért mindig valami újdonságot dobunk az asztalra. Picit módosítottunk a frankó kőrözött receptjén, kikerült belőle a paprika és a vöröshagyma, de jött bele helyette az isteni metélőhagyma.

Hozzávalók

50dkg túró
1 kis pohár tejföl
2 gerezd fokhagyma
metélőhagyma
só

A túrót villával törjük össze, adjuk hozzá a tejfölt, zúzzuk hozzá a fokhagymát, vágjuk apróra a metélőhagymát és sózzuk meg. HA túl száraznak érezzük a krémet, adjunk hozzá még tejfölt.

Hagyjuk néhány óráig állni, hogy jól érjenek össze az ízek. Paprikás kolbásszal és pirítóssal isteni.