Hosszú ideje nem éreztem ilyen ellenállhatatlan vágyat, hogy főzzek. Pontosabban süssek. Vagy mégiscsak főzzek? Szóval mentem hazafelé, de egyszerűen képtelen voltam kitalálni, mit is szeretnék enni. Édeset vagy sósat? Gyorsan nekiálltam böngészni, egy kis Limara (receptek itt: http://www.limarapeksege.hu/), egy kis Street Food... Aztán megakadt a szemem a mai győztesen. Limara Péksége egyik gusztusos csokicsodáján. A történethez az is hozzátartozik, hogy a baráti körünk egyik oszlopos tagja Csoki, azokban ez a süti természetesen sem lehet olyan ellenállhatatlan, mint ő :)

Mivel nem vettem levendulaszirupot, ezért készítettem, egy Limara-recept alapján, és ezt használtam fel a kiflikhez. Már sülnek, és várom a végeredményt. Nagyon-nagyon.

Hozzávalók:

Levendulasziruphoz:

fél liter víz
fél kg cukor (én nádcukrot használtam hozzá, ezért a színe nem túl elegáns)
30g szárított levendula
1 citrom leve

Kiflihez:

70dkg liszt
3-4ek. kristálycukor (vagy nádcukor)
1tk. só
7cl olaj (vagy kókuszzsír)
5dkg élesztő
4dl víz
kb. 1dl tej

Csokihoz:

15dkg étcsokoládé
50g kakaópor
levendulaszirup (1-2dl)

Kezdjük a levendulasziruppal, mert azt kicsit hosszabb idő elkészíteni. Úgy gondoltam ez elegendő mennyiség lesz, és nem csalódtam. Lassan keresnem kell egy befőttesüveget, hogy eltegyem a maradékot. A cukrot öntsük fel vízzel, majd forraljuk fel. Ezután 30g szárított levendulavirágot szórjunk bele, még néhány percig főzzük, facsarjuk bele egy citrom levét, majd 15 percig fedővel lefedve hagyjuk állni.

Vágjunk bele, és tegyük össze a tésztát: gy kevés tejen – kb. 1 – 1,5 deci – egy csipetnyi cukorral langyosítsuk fel a tejet, majd morzsoljunk bele egy élesztőt. Bevallom őszintén, hogy mindig két élesztőt veszek a boltban, mert rendszerint elbénázom a felfuttatást, ami kicsit bosszantó tud lenni, főleg, ha ki van számítva az időm.

Amíg az élesztő felfut, addig a lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a cukrot, a sót, az olajat, én speciel kókuszzsírt használok, és mivel jó idő van ezért már folyékony az állaga, így könnyebben bánok vele. Közben megírom a bejegyzés eddig elkészült részét, ekkorra szépen felfut az élesztő is.

Keverjük össze a lisztes masszába, majd apránként öntsük hozzá a vizet is. Először azt hittem, hogy sok lesz, de végül mind a négy decit felvette. Jól dolgozzuk össze a tésztát és fedjük le konyharuhával, hogy meg tudjon a tészta kelni. Méghozzá legalább kétszeresére.

Mivel nem volt elég meleg a konyhában a közelgő nyár ellenére sem, ezért a sütőt beizzítottam és kinyitottam az ajtaját. A tésztát pedig a közelébe raktam, hogy meggyorsítsam a folyamatot.

Közben szépen előkészítjük a gyúródeszkát és a sodrófát, valamint keverjük ki a csokikrémet is, amiről majdnem elfeledkeztem nagy igyekezetemben.

Mivel nem volt már elegendő Callebaut pasztillám otthon, ezért kénytelen voltam venni néhány tábla étcsokit. Apró kockákra törtem, majd hozzáadtam a kakaóport. Mivel a levendulaszirup is elkészült, ezért szűrjük le egy edénybe, és dobjuk ki a feleslegessé vált virágot. Mivel a szirup még kellően meleg, nevezhetjük forrónak is, ezért nem kell a csokit apróra törni, hiszen felolvad a hő hatására. Apróánként öntsük hozzá a szirupot, egészen annyit, hogy jó krémes és könnyen keverhető már-már folyékony legyen. Kb. 1-2 decinyit vesz fel.

Lassacskán a tészta is megkelt, ezért a meglisztezett deszkára fordítsuk ki, gyúrjuk egy gombóccá, majd 8 egyforma részre vágjuk fel.

Egy-egy gombócot fogunk felhasználni: a gombócokat nyújtsuk ki köralakúra, majd kenjük meg a csokikrémmel a teljes felületét. A másik gombócból készült lapot helyezzük a tetejére, majd pizzavágóval vágjuk cikkelyekre. 8-10 szelet kikerül egy körből, attól függően, mekkorára nyújtottuk ki. A szélesebb felétől kezdve, tekerjük fel, helyezzük egy sütőpapírral kibélelt tepsire, majd kenjük meg tojással.

Légkeveréses üzemmódban, 200 fokon süssük aranybarnára 10-15 perc alatt.

Nagyon markáns és izgalmas lesz az íze a levendula miatt. Szerintem tuti nyerő, ha el akarunk kápráztatni valakit.

A finom kis „betonfőzelék” még az általánosban volt nagy kedvenc. A lényege az volt, hogy olyan sűrű legyen, hogy ha kihűlt, álljon meg benne a kanál is. Valahogy a lencse, borsó, valamint a sárgaborsóból készült főzelékeknél számomra az a legfontosabb, hogy jó sűrű legyen az állaga. De természetesen ízlések és pofonok, így készíthetitek jóval levesebb állagúra is. A férjem rakott bele még egy csavart, és azóta csak erre esküszöm. Nem sima vizet használok, hanem olyat, amibe korábban a csülköt főztem. Díjnyertes!

Hozzávalók (3-4 személy részére)

kb. 20-40dkg csülök
250g sárgaborsó
víz
só
fokhagyma
babérlevél
egész feketebors
egy fej vöröshagyma

rántáshoz:

olaj
2-5ek. liszt

A csülköt tegyük fel főzni, amely levébe tegyünk egy közepes fej pucolt vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát, babérlevelet, egész feketeborsot és ebben főzzük puhára a csülköt. A sárgaborsót közben megmossuk, megtisztítjuk, majd vízben áztatjuk.

A csülök kiszedjük a vízből, a megfőtt zöldségekkel együtt, majd a sárgaborsóra kétszer annyi „csülkösvizet” öntünk, mint maga a sárgaborsó. Erre azért van szükség, mert részben a borsó magába szívja a vizet, és a csülöklé sokkal füstösebb ízt ad a főzeléknek.

Amikor a borsó szinte már teljesen megpuhult, készítsük el a rántást. Itt van játékterünk, mennyire is szeretnénk sűrűre készíteni.

A rántást először 3 kanál liszttel kezdem, amihez egy kevés olajat öntünk és megpirítunk; egy gerezd fokhagymát is nyomhatunk bele nyugodtan. Elméletileg kell hozzá adni vizet, de én ehhez a főzelék levét szoktam felhasználni. Méghozzá kanalanként adagolom a liszthez, és szilikonos habverővel csomómentesre keverem. Addig kanalazom hozzá a rántáshoz, amíg híg nem lesz. A rántást visszaöntöm a főzelékhez. Ha szükséges még sűríteni, akkor egy-két kanalanként készítsük csak, nehogy túlzásba essünk. Nekem most 5 kanál lisztre volt hozzá szükség, hogy a megfelelő sűrűséget elérjem.

Ha túl sűrű lett, akkor egy kis tejföllel még javíthatunk az állagán. Ha nem érezzük elég sósnak, a végén korrigáljunk.

Természetesen a korábban megfőzött csülökkel tálaljuk.

Kaptam egy tök jó ajánlást Marianntól, hogy próbáljam ki Vapianoban a fügés-chorizo-s tésztát, mert mesés. Mivel elég extra ízkombinációnak tűnt – füge, csípős kolbász és paradicsomszósz – , ezért inkább a jól bevált pizzánál maradtam. Aztán ma vásárolgattam az alapanyagokat, és szembejött velem a füge a polcon, így végül nem volt más választásom, és a kíváncsiságoknak sem tudtam parancsolni, és kapott egy voksot a tészta. Azonban egy bökkenő akadt: úgy kellett megfőznöm a vapis tésztát, hogy halvány fogalmam nem volt arról milyen ízt kellene éreznem. Szerintem nagyon szuper lett, sokkal bonyolultabbra és időigényesebbre számítottam.

Hozzávalók (4 fő részére)

25dkg száraztészta (linguine, spegetti vagy tagliatelle ízlés szerint)
20dkg olasz chorizo (csípős)
6 füge
30dkg fürtös paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
olivaolaj
friss bazsalikom
só, bors
csipetnyibarnacukor
csípős paprika

A vöröshagymát kockázzuk apróra, majd futtassuk meg olívaolajon. Adjuk hozzá a pici kockákra szelt paradicsomot és főzzük meg kis lángon. Zúzzuk bele a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és egy kevés csípős paprikát is szórjunk bele. A friss bazsalikomot már szinte a végén tépkedjük bele.

A chorizot Lidlben, és a nagyobb bevásárló központokban is megtaláljátok, azonban én nem kaptam csípőset, de a lángolt ízt valahogy bele kellett csempésznem. (Ezért kellett paprikát használnom).

Közben tegyük fel a vizet forrni és adjunk hozzá sok-sok sót. A tésztát készíthetjük magunk is, de a száraztészta is ugyanolyan finom ehhez. Feltétlenül kövessük a zacskón szereplő útmutatót, mert az ázott és puha tészta nem egy nagy élmény!

A chorizo-t, ahogy más néven kolbászt, vágjuk fél szeletekbe, pirítsuk le. A fügét mossuk meg, a szárát vágjuk le, és négyeljük fel. Most már másképp csinálnám, ezért Veletek már a megfelelő verziót osztanám meg: Ha a chorizo szinte teljesen megpirult, akkor kerüljön bele a füge is, mert különben össze fog törni a gyümölcs. Rázó mozdulattal néhány perc alatt kapassuk meg, magas lángon.

Ha a tészta megfőtt, öntsük le róla a vizet és keverjük össze a paradicsomszósszal.

Tálaláskor pedig tegyünk a tetejére fügét és kolbászt is. Ha valaki szeretné, reszeljen rá parmezánt is. Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy imádom a sajtot, erre kivételesen nem javasolnám. 

Drága férjem nem szereti a spenótos ételeket, de múltkor úgy gondoltam, ha törik, ha szakad, nekem ki kell próbálnom azt az ínycsiklandozó spenótos lasagne-t. Engedve az erőszaknak, összedobtunk egy paradicsomos változatot is, a húsevők és a hagyományos ízek kedvelői kedvéért. Eredetileg én sütöttem volna meg, de annyira el voltam foglalva a muffinok sütésével, hogy szegény férjecském nem kapta meg ebédre / uzsonnára, ezért rá hárult a felelősség és a kivitelezés. (Remélem legközelebb is ő fogja elkészíteni, mert nagyon finomra sikeredett.)

Hozzávalók

50 dkg darált hús
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
olaj
só
bors
babérlevél
oregánó
bazsalikom
2 doboz paradicsompüré, vagy 4 dl paradicsomlé
30-50dkg reszelt sajt (trappista és füstölt vegyesen)
10-12 lap lasagne tészta
(1 sárgarépa)

A vöröshagymát megtisztítjuk és felkockázzuk. Olajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a darált húst. Amikor elfőtte az összes levét, megsózzuk, megborsozzuk és hozzáadunk két babérlevelet. Fűszerezzük még bazsalikommal és oregánóval, azután felöntjük paradicsomlével, vagy hozzá tesszük a paradicsom konzervet és adunk hozzá vizet.

Addig főzzük, míg el nem párolog az összes lé és nem kapunk egy sűrű paradicsomos mártást. Közben folyamatosan kóstoljunk, hogy megfelelő legyen a fűszerek aránya. Ha nem akar besűrűsödni, akkor hámozzunk meg egy répát és kis lyukú reszelőn reszeljük a mártásba. Az eredeti bolognai alapba is tesznek répát.

Amikor a szósz elkészült, felteszünk sós vizet forrni a tésztának. Ügyeljünk rá, hogy akkor a legyen az edény, hogy a tészták ne torjenek el. Mialatt a víz forr, vajjal kikenjük a tepsit, vagy jénai tálat (A jénai tál esetében figyeljünk arra, hogy ne előmelegített sütőbe tegyük, mert akkor elpattanhat!).

Amikor a víz felforrt, egy-két percre belehelyezzük a tésztákat (annyi tésztát tegyünk a vízbe, amennyivel egy réteget le tudunk fedni) és a kivajazott tál aljára helyezzük (figyeljünk arra, hogy kötésben legyenek). Ezután következik a mártás, majd rá a reszelt sajt (személy szerint valamilyen füstölt sajt és trappista keverékét preferálom, persze jó sokat J) és ismét egy réteg tészta.

A rétegek elkészítése előtt nézzük meg, hogy milyen magas a sütő edényünk és annak megfelelően osszuk el a mártásunkat, de ideálisan 4 réteget tudunk előkészíteni, ha keskeny és magas edénnyel dolgozunk. Azonban ez a mennyiség egy kisebb jénaihoz mérten kialakított. Ha egy 4 fős, jó étkű családot szeretnénk ellátni, akkor duplázzuk a mennyiséget, különben nem fognak jóllakni.  

Végül, a rétegezés utolsó lépéseként, a rétegezést tésztával fejezzük be és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal.

Végül 180 Celsius fokon kb. 20-25 percig sütjük, hogy a sajt szépen megkérgesedjen a tetején. 

Egy újabb ismétlés következik, de ezt nem fogjátok megbánni, szerintem. :) Nahát-nahát, egy újabb leves került a porondra. Valamikor tavasszal voltam a Chefparade sajtos kurzusán, ami a sajtkrémleves miatt volt számomra érdekes, ugyanis annyi receptet olvastam erre, de egyik sem bizonyult megfelelőnek. Azonban, mivel a kurzust Sanya tartotta, semmi kérdésem nem volt a sikerességét illetően. Így ha tehetitek, és találtok kurzust, akkor feltétlenül vegyetek részt rajta, nem fogjátok megbánni. A leves horror árú, ezért ha a barátaitokat akarjátok megvendégelni, ne ez legyen  menü levese, hiszen a cheddart szinte aranyáron mérik, mármint a jó minőségűt.

Hozzávalók

20-20dkg cheddarsajt – fehér és sárga vegyesen
½ kaliforniai paprika – ¼ piros és ¼ zöld
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
4ek. liszt
4dl tejszín
8-10dl húsalaplé
5dl tej
4ek. teavaj
só, bors
ízlés szerint chillipaprika

A vajat olvasszuk meg egy lábosban, majd ezen fonnyasszuk meg az apróra vágott vöröshagymát, az összezúzott fokhagymát, valamint a hosszában vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát.

Mivel szinte sosem csinálok alaplevet, pedig már megfogadtam, hogy jégkockatartóban fogom lefagyasztani, és csak elő-előkapom szükség esetén, ezért még mindig a jó öreg húsleveskocka módszert alkalmazom. 2 kockát egy liter forró vízbe morzsolok és összefőzöm. Nálam egyelőre ez az alaplé.

Ha a paprika kellően lepirul, 2 evőkanál lisztet keverjünk hozzá gyors mozdulattal, majd öntsük bele a tejet és tejszínt, majd az alaplevet is apránként. Először csak 6-8 decit, majd ha kihűlt és úgy látjuk, hogy nagyon besűrűsödik, jöhet hozzá még az a maradék néhány deci is. Forraljuk fel a levest és közben ízesítsük is, valamint kezdjük el hozzáadni a felkockázott cheddarsajtot.

Ízesítsü! 1 ötujjas csipet só és borsőrlővel 3 őrlőnyi borsot adjunk hozzá. Ha szeretjük a csípős ízt, akkor egy chillit is belefőzhetünk. Ha kettévágjuk, és a magokat is benne hagyjuk, akkor még intenzívebb csípős ízt kapunk.

Mennyei! Egy beteljesült álom :)

Ez csak azoknak fog igazán ízleni, akik olyannyira szeretik a marcipánt, mint én. Ha tortát rendeljünk, akkor annak is szigorúan marcipán bevonatúnak kell lennie, kivétel, ha nem a dobost kívánom meg. A málnával kombinálva egy nagyon pikáns ízt kapunk végeredményül.

Hozzávalók (1/2 adag macaronhoz)

30dkg málnalekvár
30dkg marcipán
1 citrom leve

A marcipánból csípjünk kisebb darabokat, majd a málnalekvárral botmixereljük össze. Ha egy kicsit fanyarabb ízt szeretnénk elérni, akkor egy citrom levét facsarjuk össze. Ha túl darabos lenne, szórjuk hozzá egy kis mandulalisztet és keverjük el alaposan.

A krém jóval folyékonyabb, ám tölthető állagú lesz, mint a csokis alapok, de ne tartsunk attól, hogy ez ki fog folyni a macaronból.

A záróakkord itt is ugyanaz, a krémet töltsük habzsákba. nyomjuk ki belőle a levegőt, vágjunk egy kis rést a végére és nyomjuk a tallérok közepére a masszát. Az összeragasztáshoz itt is csak az egyik tallért töltsük meg.

A macaronban az a jó, hogy a töltelék segítségével fantasztikus csodákat lehet alkotni. A csoki alapú krémhez készül egy alap ganache, amit ízlésünk szerint bolondíthatunk meg.

Hozzávalók: (1/2 adag macaronhoz)

500g habtejszín (30%-os állati)
750g étcsoki (60% feletti kakaótartalommal)
180g teavaj
2-3ek. szárított levendula

Kanalazzuk a tejszínbe 2-3 evőkanálnyi szárított levendulát és forraljuk össze a tejszínnel. Ha igazán intenzív ízt szeretnénk a csokinak adni, akkor hagyjuk a levendulát 2-3 órát állni a tejszínben a forralás után.

Használat előtt ismét forraljuk fel, szűrjük le a levendulát belőle, és ahogy az alap ganache esetében is csináljuk, a csokipasztillákra öntsük a forró tejszínt és vízgőz felett keverjük selymesre.

A macaron megtöltése előtt 30-35 fokosra hűtsük vissza a csokit folyamatos kevergetés mellett. Természetesen a megfelelő hőfok eléréséhez használhatunk maghőmérőt, de úgy is tesztelthetjük, hogy az ujjunkat belemártjuk a csokiba és a szánkhoz érintjük. Akkor lesz jó, ha már nem égeti a szánkat.

Ha eléri a kívánt hőfokot, adjuk hozzá a vajat és addig keverjük, amíg teljesen el nem olvad. Ne ijedjünk meg, a vaj nem fog kicsapódni.

Hagyjuk egy kicsit dermedni, majd töltsük habzsákba, nyomjuk ki belőle a levegőt, vágjunk egy apró nyílást a végére és nyomjuk a macaronra. 

Elég az egyik oldalára felvinni egy gombócot, mert különben ki fog folyni belőle a csoki.

Amikor először ettem makaront, a kedvencem a pisztáciás volt. Második alkalommal viszont az ennél jóval különlegesebb levendulás-étcsokis. Mindkét receptet kipróbáltam, a pisztáciáson csiszolni való még azért van. De meglátjuk, milyen lesz kész állapotában.

Hozzávalók

50g natúr, őrölt pisztácia
2tk. porcukor
45g kristálycukor
1 tojás
1 csomag vaníliás pudingpor (40g)
2dl tej
zöld por alapú ételszínezék

Ha a boltban nem kapunk őrölt, sótlan pisztáciát, nincs más választásunk, hogy magunk oldjuk meg. Vegyünk a boltban kapható kimért héjas pisztáciás, ami sajnos sós, de ezen könnyen segíthetünk. Kb. 10dkg-ból lesz meg a kívánt 5dkg-s mennyiség.

A héjától szabadítsuk meg a magvakat, majd forrázzuk le. Ennek köszönhetően, könnyen le tudjuk húzni a bőrét. Sőt, a sós íztől sem kell tartanunk. Ezt a műveletet macaronkészítés előtti napon hajtsuk végre, hiszen ezek után ki kell szárítani a pisztáciát.

Első lépésként a sütőnket állítsuk 100 fokra, majd egy tepsiben egyenletesen eloszlatva néhány órára tegyük a sütőbe száradni. Mivel ez tapasztalatom szerint nem elegendő, egy éjszakát hagyjuk a szabad levegőn száradni.

Másnap, a macaron tésztáját az alapreceptnek megfelelően készítsük el, és a tölteléket pedig az alábbiak szerint állítsuk össze, amíg sül a tészta, vagy esetlegesen pihenő fázisban tart.

Javaslat: a pudingos alapú krémet fogyasztás előtt töltsük a macaronba, mert ha egy éjszakát áll benne a krém, a tészta megszívja magát a nedvességgel.

A töltelék titka, hogy az alap csokis ganache-ból mindeféle ízfokozóval kiélhetjük a kreativitásunkat. A ganache tejszínből és csokoládéból készült massza.

Hozzávalók:

Alap ganache:

500g habtejszín
60g méz
600g étcsoki
300g tejcsoki
chillipaprika ízlés szerint
1 narancs leve és héja

Alap ganache:

Ha az alap ganache-t készítjük, akkor a tejszínt és a mézet forraljuk össze, a csokit törjük össze egy műanyag edényben, majd amikor felforr a tejszínes méz, öntsük a csokoládéra. Közben folyamatosan kevergessük. Sőt a legjobb, ha vízgőz fölött olvasszuk, úgy biztosra homogén masszává tudjuk keverni.

Chillis-narancsos

Ha bolondítani szeretnénk, akkor a tejszínbe belefőzhetünk chillipaprikát (véletlenül se őröltet) és narancsot is (reszelt héjat és levet is egyaránt). Mielőtt a csokira öntenénk, akkor szűrjük le belőle a narancshéj darabokat.

Természetesen tölteni csak akkor tudjuk, ha visszahűtöttük a csokit. (Tegyük be a hűtőbe és időközönként keverjünk bele.)

Ha meg szeretnénk tölteni a macaronokat, a legegyszerűbb, ha a krémet habzsákba töltjük, hiszen így biztosan egyenletesen és játszi könnyedséggel tudjuk a tésztára nyomni a krémet.

Nagyon régóta készülök egy igazi olasz ruccola pesto-t ksézíteni, de tanácstalan voltam milyen recept alapján készítsem. Mivel a volt kolleganőmnek volt egy olasz séf pasija, ezért a bombabiztos receptet tőlük kaptam. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.

Hozzávalók

160g ruccola
5-6ek. olivaolaj
2-3 marék fenyőmag vagy dió vagy vegyesen
2-3ek. reszelt parmezán
2-4 gerezd fokhagyma
só

Egyet jegyezzünk meg, a pesto készítésénél ne essünk túlzásba. Inkább egyszerre kisebb mennyiségeket adjunk a pesto-hoz, és ha nem bizonyul elegendőnek, akkor adagoljuk hozzá folyamatában a plusz hozzávalókat.

A ruccolát mossuk meg a alaposan és salátacentrifugával alaposan pörgessük ki belőle a vizet.

Szedjük elő az aprítót és a botmixert is. A ruccolához adjuk hozzá a parmezánt, első körben 1-1 marék fenyőmagot és diót, fokhagymából is csak két gerezdet. Ha tehetjük ne kínai fokhagymát vegyünk, mert annak sokkal csípősebb és intenzívebb az íze, a pestoban pedig nem jó, ha csak a fokhagymaízt érezzük ki. Ha szükséges, sózzuk meg. Az oliváról se feledkezzünk meg.

Először aprítóban rusztikusra daráljuk össze az alapanyagokat. Majd egy edénybe kiöntve, botmixerrel pépesítsük a pesto-szószt. Hagyjuk egy 20-30 percet állni, hogy az ízek elkezdjenek összeérni és ha még hiányérzetünk van, igényel plusz sót, fokhagymát, vagy fenyőmagot / diót, akkor adjunk hozzá egy keveset.

Én a legjobban a pesto-s pirítóst, vagy a pesto-s koktélparadicsomos pennét / tagliatellét szeretem elkészíteni belőle.

Pesto-s tészta:

Mivel kicsit sós a pesto, a pesto-s penne ízét tompítja a koktélpari édessége. Ezt természetesen parmezánnal és fenyőmaggal szórjuk meg és melegen fogyasszuk.

Mostanában frissen szoktam kifőzni a tésztát hozzá és a pennéből / tagliatelléből 2 főre, étvágytól függően 5-6 marék tészta szükséges. A tészta vizét csak akkor sózzuk meg, ha már forr, sőt olajra sem lesz szükségünk. És amikor leöntjük a kész tésztáról a vizet – a zacskóra írt főzési idő után, nem tovább – akkor egy csepp vizet hagyjunk a tésztán, mert sokkal jobb lesz az állaga, ha a nem teljesen száraz tésztához keverjük a pesto-t.