Gyerekkoromban Veszprémben a kedvenc cukim a Kokó volt, ami közel 30 éve egy sikeres vállalkozás. Nemrégiben ismét jártunk otthon, és javasoltam, hogy ugorjunk be valami finom nasiért. Két kedvencem volt, az Amaretto szelet és a Banános csokikrém. Mivel csak az utóbbi volt, így azt vettünk csak. Őszintén szólva, horror ára volt - egy pohárkrémért 650 forintot egy rablásnak tartok -, ezért úgy gondoltam, én ennél már bonyolultabb ételeket, menüket is összedobtam, nemá’, hogy egy pudingos pohárkrém kifogjon rajtam. És nincs mit tenni, de nagyon jól sikerült.

Hozzávalók: (6 fagyikehelyhez)

Csokipuding:

6.6dl tej
1 étcsoki pudingpor
4-5ek. kristálycukor

Banánkrém:

4 banán
1 citrom leve
2ek. kristálycukor
3ek. tej
1 kis csomag Dr. Oetker zselatinpor
2,5dl tejszín
1ek porcukor
habfixáló
tejszínhab és reszelt csokoládé

Sajnos ahhoz nem volt türelmem, sem időm, hogy rendes pudingot főzzek, ezért kivételesen pudingporból készítettem. Nem a szokványos mennyiséget használtam a tejből, hanem 6.5 decit adtam a zacskó pudingporhoz.

A pudingport keverjük csomómentesre egy kevés tejjel, majd öntsük hozzá a többi tejet is. Kezdetben 4 evőkanál cukrot keverjünk hozzá. Ha nem elég édes, akkor az ízlésünknek megfelelően édesítsük. Folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel és főzzük fel.

Akkor tudunk vele jól dolgozni, ha langyos lesz.

Egy banánt tegyünk félre, és használjuk díszítőelemként.

A többi banánt pürésítsük össze botmixerrel, adjuk hozzá egy citrom levét, hogy ne barnuljon be annyira – nekem azért nem lett olyan szép „frissbanán” színű. Ne feledkezzünk meg a cukorról sem. A tejet langyosítsuk meg, és folyamatos kevergetés mellett keverjük csomómentesre a zselatint benne. Első körben egy perc után kezdtem csak el, ezért úgy ahogy volt dobhattam is ki, mert a zselatin egy menthetetlen tömbbe állt össze.

A tejes zselatint keverjük a banánpüréhez.

Közben a habtejszínt egy kevés porcukorral és egy zacskó habfixálóval verjünk kemény habbá. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem valahogy habfixáló nélkül nem lesz az igazi.

Ha a habot felvertük, óvatosan dolgozzuk össze a banánpürével.

A legegyszerűbben a fagyikehelybe úgy tudjuk betölteni a krémeket, ha habzsákba töltjük, ugyanis a kanállal állandóan összekenjük a kelyhet, és nem tudjuk megfelelően adagolni sem.

A fagyikehely aljába szeljünk néhány fél karika banánt, döntsük meg a poharat töltsük félig az egyik ízzel, majd jöhet a másik krém is. Az ízek elválasztásaként ismét jöhet néhány banándarab.

Fogyasztás előtt néhány órára tegyük a hűtőbe dermedni. Fogyasztás előtt közvetlenül pedig nyomjunk rá tejszínhabot és reszeljünk rá egy kevés csokoládét is.

Egy idő után tök uncsi a hús és a saláta kombó, mindig a szezonális zöldségekből, ezért egy picit felturbóztam. Méghozzá egy nagyon finom és ízletes zöldfűszerekkel teli, majonézes alapú dresszing öntettel. És végre valahára, amit Cipruson vettem hagymás sót, fel tudtam használni.

Hozzávalók:

1 egész csirkemell
2 paradicsom
1 avokádó
római saláta
olívaolaj
só, bors

Dresszinghez:

1  tk. hagyma-só
½ csokor snidling
2-2 ek. oregánó és petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
125ml tej
tengeri só, bors
125g majonéz

Az egész csirkemellet vágjuk hosszában ketté, sózzuk és ízlés szerint borsozzuk is. Forró olajon süssük meg. Direkt nem vágtam kisebb darabokra, mert így nem szárad ki, valamint vékony szeletekre fogjuk szelni, ha megsült.

Közben a majonézen kívül a hozzávalókat tegyük az aprítógépbe és daráljuk össze. Utána fakanállal keverjük hozzá a majonézt is. Én nem ízesítettem újra, de ha szükségét érzitek, mehet bele egy kis extra só-bors.

A salátát tépkedjük össze, a paradicsomot karikázzuk fel, az avokádót vágjuk félbe és a húsát használjuk fel. A húst vágjuk vékony szeletekre, majd a dresszinggel alaposan locsoljuk meg.

Ha valakinek ez nem elegendő, fogyasszon hozzá sült krumplit.

Sokszor készítek csokimousse-t, csak mindig más recept alapján. Hol fehér, hol pedig étcsokiból. Tejből szerintem soha, mert nem vagyok oda a tejcsokiért. Egy picit mindig megspékelem, így most kávé és menta került bele ízfokozóként. De mehet lime, gyömbér, vagy narancs is. Igazán akkor szép, ha üvegpoharakba töltjük ki, de mivel ilyenem nem igazán van, ezért maradtam a jól bevált szufléformánál.

Hozzávalók (kb. 10 szufléformához)

30dkg étcsokoládé (min 60%-os)
4dl habtejszín
1 csésze espresso
4 tojás
mentalevél, vagy mentaszirup

A csoki felolvasztásához használjunk wokot, mert abban lesz a legegyszerűbb dolgozni. A csokit törjük bele az edénybe, és vízgőz felett olvasszuk meg. Keverjük hozzá a habtejszínt és kevergessük folyamatosan, hogy a tejszín és a csoki homogén állagot öltsön.

Közben válasszuk szét a tojásokat, és a fehérjét egy kevés habbal verjük keményre.

A kávét pedig főzzük jó erősre.

Ha a csoki felolvadt, vegyük le a tűzről és hagyjuk hűlni egy kicsit. Ha már nem forró, keverjük bele óvatosan a tojások sárgáját – de vigyázzunk, hogy ne legyen belőle tojásrántotta. Mehet bele a kávé is.

Végezetül a tojáshabot óvatosan forgassuk bele egy nagy lapáttal. Ha szeretnénk, néhány ág mentát is keverhetünk hozzá. Ebben az esetben hagyjuk egy picit állni mielőtt kiporciózzuk. Ha inkább a tutira megyünk, a Monin-nak kiváló mentaszirupja van. Ezzel ízesítettem végül a krémet, mert a mentalevelek nem bizonyultak elegendőnek.

A szufléformákat töltsük szinte majdnem tele és egy éjszakára tegyük a hűtőbe, hogy megdermedjen. Másnapra sokkal intenzívebb a kávé íze és egy picit a menta ízét is lehet érezni.

Ez a múlt hétvégi sütés-főzésből kieső egyik kb. 10 perc alatt összeállítható könnyű ebéd. Elég fura párosításnak tűnik, azonban nagyon finom falatkák. Sőt egy baráti összejövetelre is bátran ajánlom.

Hozzávalók  

10 közepes fej gomba
4 szelet baconszalonna
hüvelykujjnyi póréhagyma
2 tojás
parmezán
só, bors

A gombafejeket pucoljuk meg, a törzsét szedjük ki, de ne dobjuk el, majd sózzuk meg egy picit a fejeket. A baconszalonnát és a felkarikázott póréhagymát egy kevés olajon pirítsunk le, dobjuk hozzá a felkockázott gombatörzseket, majd mintha tojásrántottát sütnénk, két tojást verjünk fel és keverjük hozzá. Alaposan sózzuk meg. Ha szeretjük a borsot, az is mehet bele. Ízfokozásként parmezánt is keverhetünk bele.

A gombafejeket töltsük meg a rántottával és reszeljünk rá sajtot. Hogy ne legyen olyan száraz, akár mehet a rántotta tetejére egy kevés tejföl is.

175 fokon süssük meg. Kb. 20-25 percre lesz hozzá szükség.

Egy nem bonyolult, ízletes és remek húsétel!

Többnyire csak megfűszerezzük a húst, amikor kisüljük, de most egy apró kis rafinériát is alkalmaztunk. Fetával töltöttük, majd baconbe göngyöltük. De ez még nem minden, egy gyors kis tejfölös szószt is készítettünk hozzá.

Az elmúlt napokban nem került ki újabb bejegyzés a blogra, de ennek egyetlen oka volt. Új családtag érkezett hozzánk, méghozzá egy csodálatos kis goldi. Így sajnos semmi kedvem és időm nem jutott arra, hogy bevegyem a konyhát.

Még múlt héten álltam neki egy pritamin-paprikakrémnek, amit hála istennek 5 napig kellett pihentetni, így tegnap csak be kellett töltenem üvegbe.

Ezt a receptet még anyukámtól kaptam, pontosabban először egy üveg krémet kaptam Tőle, majd néhány heti könyörgés után jött vele a recept is. Nem csináltam sokat, de szerintem még így is több lett, mint ami elfogyna. Ugyanis ezt elsősorban pörkölt ízesítésére lehet használni. Főzést nem igényel!

Hozzávalók: (3-4 közepes uborkásüveg méretű üveg megtöltésére)

1 kg pritaminpaprika
2-3 cseresznyepaprika – nekünk sikerült csípőset venni
fél kg vöröshagyma
fél kg paradicsom
9dkg só
6dkg kristálycukor
fél dkg őrölt bors
2-3 babérlevél
70g mustár (kis tubus)
1tk. szalicil (sry, de én belerakom)

A recept összeállítása nagyon egyszerű, és nem túl időigényes. Ugyanis a lényege, hogy a zöldségeket miután megmossuk, más teendőnk nincs, hogy nagyobb darabokra vágjuk és egy aprítógép segítségével szinte pépesre daráljuk.

Ízesítsük borssal, sóval, babérlevéllel, mustárral és én tettem bele szalicilt is, annak ellenére, hogy szinte senki nem ajánlja.

Keverjük alaposan össze, majd folpackkal fedjük le és 5 napig érleljük. Mindennap keverjünk bele, majd az 5. napon töltsük bele az alaposan kifertőtlenített és szárazra törölt befőttesüvegekbe. Egyet ne felejtsünk el: a babérlevelet szedjük ki belőle!

Egyre jobban meg vagyok lőve, mit is süssünk-főzzünk ebédre, mert a blog megkívánja a folyamatos újdonságokat, ezért ritkán tudok kétszer ugyanazt főzni. Ennek ellenére a változatosság gyönyörködtet. Eléggé tanácstalan voltam pénteken, és az utat általában a munkából hazafelé azzal szoktam tölteni, hogy végig gondolom, mit dobjunk össze és ehhez mit kell vásárolni. Végül a facebook-ot nézegettem és a chefparade napi ajánlójában a spenóttal töltött csirkemell szerepelt, ami első látásra nagyon megfogott. Nem is tűnt bonyolultnak sem, minden hozzávaló a rendelkezésemre állt, így vasárnap – mert most az lett a dedikált „főzősnap” – ezzel is foglalatoskodtunk, pontosabban a férjem, ugyanis én a tésztával és a desszerttel voltam elfoglalva. Egy jó tanács már az elején! A spenótot is kiválóan fűszerezzük be!

Hozzávalók (2 fő részére)

1 csirkemell
10-15dkg friss spenót
8 szelet baconszalonna
só, bors, szerecsendió
3-5 gerezd fokhagyma
kókuszolaj

A friss spenótot alaposan mossuk meg, majd kisebb darabokra vágjuk össze. Az olajat forrósítsuk fel, zúzzuk rá a fokhagymát, dobjuk rá a spenótot, sózzuk és szerecsendiózzuk meg alaposan, majd pár perc alatt pároljuk meg. Nem kell neki több idő, már akkor jó lesz, ha összeesik. Mielőtt kiszedjük a serpenyőből, kóstoljuk meg, biztosan eléggé ízes-e.

Közben készítsük elő a csirkemellet: vágjuk hosszában végig a mellet, majd a fél mell hosszabbik oldalán vágjunk egy pofás zsebet. A spenótot habzsák segítségével töltsük a zsebekbe majd fokpiszkálóval zárjuk le a végét, sózzuk, borsozzuk. Tekerjük be baconszalonnával és helyezzük jénaiba.

A sütőt 200 fokra melegítsük elő és ha van grill üzemmód, akkor azt feltétlenül használjuk hozzá. 30-40 perc alatt süssük ropogósra és még melegen szeleteljük fel és tálaljuk hercegnőburgonyával, salátával, vagy amit szeretünk hozzá.

Érdekes, de a legnagyobb problémám állandóan a köretek készítésével van, ugyanis le szoktam tudni egy szimpla rizzsel, vagy salátával a menüt, ahelyett, hogy egy picit tovább gondolnám, mi is illik igazán a főételhez. Mivel ha egy nagyon finom és mondhatni egészséges hús került az asztalra, egyöntetű volt a válasz a köretről: valami burgonyás legyen. Aztán két perc alatt kitaláltuk, hogy jó lenne hercegnőburit enni, azonban krumpli nem volt otthon. Gyors vásárlás, majd a mai ebéd elkészítése a férjem keze lenyomatát tükrözte, hisz ő a húsfelelős. Igazi kincs egy ilyen pasi :)

Hozzávalók

½ kg burgonya
2 tojás sárgája
só, szerecsendió
5dkg vaj

A krumplit meghámozzuk, megmossuk, felkarikázzuk, majd sós vízben feltesszük főni. Ha megfőtt, öntsük le róla a vizet, krumplinyomóval törjük össze, adjuk hozzá a vajat, és ízesítsük sóval és borssal.

Hagyjuk kihűlni.

Végezetül adjuk hozzá a 2 tojás sárgáját, jól dolgozzuk össze. Kanalazzuk habzsákba - erre én rendszeresítettem egy szilikonhabzsákot a könnyű tisztítás érdekében, - csillagcsöves nyomófejet használjunk hozzá, majd kisebb halmokat nyomjunk egy sütőpapírral kibélelt tepsibe.

A sütőt 200 fokra melegítsük fel, és kb. 30 perc alatt süssük aranybarnára.

A legtutibb párosítás, – számomra – ha a hús mellé egy tejfölös szószt is készítünk. Tejfölbe nyomjunk néhány gerezd fokhagymát és sózzuk meg. Ebbe tudjuk mártogatni mind a húst, mind a burgonyahalmokat. Én így szeretem.

Egy gondom van a munkahelyi „menzával” azon kívül, hogy szinte sosem eszem ott. Mégpedig a tészták állaga. Ez egy tipikus hiba, hogy szinte mindenki olyan puhára főzi, hogy szinte elolvad az ember szájába. Ha már nem lesznek fogaim, roppant hálás leszek a szétfőtt tésztáért, de addig is maradok az al denténél.

Egy jó tortellinit már régen főztem, hiszen elég időigényes. Kb. 1-1,5 óra szükséges a tészta gyúrásától a töltelék elkészítéséig. Mielőtt valaki már az elején megijedne, a tészta összeállítása a legrövidebb epizód a történetben, mindössze 5 percet vesz igénybe. Általában linguine-t szoktam főzni valamilyen szósszal vagy mártással, vagy spenótos-ricottás gombócokat, de most a töltött tésztánál maradtam. Először csak gombával töltöttet akartam, de aztán rájöttem, hogy maradt még baconszalonna is, de akkor már jöhetne bele egy kis hagyma is…végül így lett belőle bacon-ös-gombás tortellini paradicsomszósszal.

Hozzávalók

Friss tészta:

A korábbi tésztarecept alaptészta 1.-es verziója alapján: 30dkg lisztből, 3 tojásból és 3 csipetnyi sóból.

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/07/06/alapteszta_friss_haziteszta

Töltelék:

30dkg gomba
6-8 szelet baconszalonna
2 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
só, bors

Paradicsomszósz:

2 konzerv paradicsompüré
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
4dl víz
babérlevél
oregánó
bazsalikom
só, bors
(egy kevés cukor, ha savanyú lenne a paradicsom)
olaj

Kezdjük a tésztával mert egy kis időt állnia kell a hűtőben. Az elkészítését és a feldolgozását megtaláljátok egy korábbi blogbejegyzés alatt:

http://fincsa-nindzsa.blog.hu/2012/07/06/alapteszta_friss_haziteszta

Mivel itt töltött tésztával dolgozunk, néhány lépés a fináléban másképp fog történni.

Vágjunk is bele, mert ez a legidőigényesebb. A gombát tisztítsuk meg, egy késsel húzzuk le a „héját”, majd kockázzuk apróra. A vöröshagymát szintén pucoljuk meg és kockázzuk fel, ahogy ez a pucolást leszámítva nem lesz másképp a baconszalonnával sem. A fokhagymát csak szimplán zúzzuk össze.

Néhány kanál kókuszolajat hevítsünk fel egy serpenyőben, vagy wokban – de ha az étolajat szeretjük, akkor használjuk azt. A hagymákat pirítsuk üvegesre, dobjuk rá baconszalonnát is, végezetül pedig a gombát. Egészen addig pároljuk, amíg a gomba leve elfő. Sóval és szerecsendióval ízesítsük, majd hagyjuk kihűlni.

Közben vegyük el a tésztát és kezdjünk el vele dolgozni. Első lépésként tegyünk fel egy lábosba vizet forrni. Forrás közeli állapotban 2 nagy csipet sót szórjunk bele.

Mivel van egy frankó tésztagépem, ezért ez nagyban segít a kiváló tészták elkészítésében. Még a nagymamámtól kaptam évekkel ezelőtt egy karácsonyra és a kolléganőm akkori párja, - aki egy olasz séf - hozta ezt nekem még Olaszországból. 1-es fokozatra állítsuk a gépet, és két-háromszor nyújtsuk ki a tésztát. Én kettesével szoktam a fokozatokban felfele ugrálni, így tudok egyre vékonyabb és selymesebb tésztát készíteni. A tortellinihez aránylag vastag tésztára van szükség, ezért 6-os fokozaton fejezem be. Mivel elég hosszú lenne a tészta, az egész gombóccal dolgoznék, ezért a 30deka liszttel készült adagot 4 gombócra vágom szét mielőtt feldolgoznám. Ha esetleg nyújtás közben ragadna a tészta, egy kevés lisztet szórjunk rá.

Ha szép selymes tésztát kapunk, kb. 5x5 centis négyzeteket vágjunk belőle, és a közepére halmozzuk egy kevés tölteléket. Ezzel a töltelék és tészta mennyiséggel kb. 60 darab tortellinit tudunk készíteni.

Ha megtöltöttük a négyzeteket, készítsünk egy vízzel teli poharat magunk mellé, ugyanis mindig vizes ujjakkal kell, hogy dolgozzunk, hiszen a tésztát össze kell ragasztanunk. A négyzetből hajtsunk háromszöget és a széleit vizes ujjal nyomkodjuk alaposan össze, hogy ne jöjjön szét, amikor főzzük és levegő sem maradjon benne. A háromszög két sarkát fogjuk meg és tapasszuk össze. Úgy kellene, hogy kinézzenek, mint az öregasszonyok, akik baboskendőt viselnek.

A tésztákat két adagban szoktam kifőzni, mert egyszerre két gombócnyi tésztát dolgozok fel és töltök meg. Kb. 27-28 darab tortellinit főzök meg egyszerre, és az első darab vízbe pottyantásától kezdve 5 perc alatt megfőnek. Kb. 1 perc alatt vízbe kerül az összes tészta, és először azt hittem, 3 perc elegendő lesz neki, hogy al dente legyen, de 5 perc után kezdjük csak kiszedni őket. Nem baj, ha egy kevés főzővíz is kerül a tányérba.

Ezzel párhuzamosan készítsük el a paradicsomszószt is: A hagymát apróra kockázzuk, a fokhagymát zúzzuk össze és forró olajon pirítsuk üvegesre. Hozzáadjuk a paradicsompürét és a vizet, majd fűszerezzük (só, bors, bazsalikom, oregánó és 2 babérlevél). Negyed óra alatt közepes lángon készre főzzük.

Végül a tortellinire kanalazzuk paradicsomszószt és reszeljünk parmezánt is bőven. Meleg fogyasztva az igazi.

Azt még ki fogom próbálni, hogy akár nyersen, vagy megfőzve is le lehet-e fagyasztani, ezért ezzel a kiegészítéssel még vissza fogok térni.

Bevallom őszintén, hogy eme blogbejegyzés semmilyen esetre sem fűződhet a nevemhez – ha csak az üvegbe töltést nem nevezzük aktivitásnak :) Egy gyerekkori jó barátom Krisztián rám írt a múlt héten, hogy szeretne még a nyár utolsó napjaiban lecsót eltenni, de nincs hozzá receptje. Mivel én nem szeretem, ezért sosem csinálok. Anyukámtól elkértem a receptjét, a férjem pedig megfőzte és utána lediktálta, hogyan is készítette el. Főzött „helyben fogyasztható” verziót is, de el is tettünk belőle néhány üveggel.

Hozzávalók

1kg paradicsom
1,5kg paprika
30dkg vöröshagyma
10dkg zsír
só, bors
(fél tk. szalicil, ha befőzésre készül)

A hagymát vágjuk apró kockára, a paradicsomot hámozzuk meg – lehet leforrázva is, de nyersen ki, ki hogy szereti. A meghámozott paradicsomot is kockázzuk fel. A paprikát kicsumázzuk és azt is kockázzuk fel.

A zsíron megpároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát és félkészre pároljuk. Hozzátesszük a kockára vágott paradicsomot, majd sózzuk, borsozzuk.

Fedő alatt összefőzzük, amíg a paprika teljesen meg nem puhul. Aki erősen szereti, tegyen bele hegyes paprikát.

Tojással készételként is fogyaszthatjuk, a téli vitaminpótlására, szalicillal befőttként is eltehetjük. Ebben az esetben a még forrásban levő lecsóhoz keverjünk fél teáskanálnyi szalicilt, forró vízben fertőtlenítsünk ki néhány üveget, alaposan töröljük ki, majd töltsük meg az üvegeket. Ebben az esetben a kisebb üvegeket preferáltuk, mert egy-egy adaghoz elegendőt tettünk el télire. Kb. 3-5 decis üvegekből 4et töltöttünk meg.